Haui József: Én csak rajzolni akarok

És a HaJó jön címmel megnyílt csütörtökön a Somogyi-könyvtár aulájában a 60 éves rajzoló, [namelink name="Haui József"] képregényeit, könyvillusztrációit bemutató kiállítás. Az alkotó (becenevén HaJó) eredetileg keramikusként végzett, majd 14 éven át a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének rajzolójaként dolgozott. Nemzedékek nőttek fel olyan alkotásain, mint a Vízipók-Csodapók, a Mézga család, a Magyar Népmesék, a Kérem a következőt! vagy a Bucó, Szetti, Tacsi. Rajzolt képregényeket, több mint száz mesekönyvet és két tucat tankönyvet illusztrált. Elkészítette két egész estés arab rajzfilm képes forgatókönyvét, rajzolt plakátokat, dobozos puzzle-t, gyereknyomdát, kifestőkönyvet, diafilmet, ábécé mesekönyvsorozatot Vízipókkal, gyerekpezsgős és üdítős címkét, plüssfigurákat, rajzfilm- DVD-borítókat.

Több rajzfilmfigurát álmodott meg Haui József, például Vízipók- Csodapókot.

Negyedszer Szegeden A 4.

Szegedi Képregényfesztivált ma 10 és 18 óra között rendezik meg a Somogyi-könyvtár alagsorában és aulájában előadásokkal, kiállításokkal, bemutatókkal. Haui Józseffel 10.20-kor kezdődik beszélgetés.  

– Én csak rajzolni akarok, hatvanévesen is. A rajzolás a kenyérkereső munkám, én nem művészkedek, önkifejezek vele. Mindig annak örültem a legjobban, ha tetszett, szórakoztatott, örömet okozott a munkám másoknak is – fogalmaz Haui József szeptemberi kerek születésnapjáról és a munkájáról. A rajzfilmek, illusztrációk és képregények közti átmenetről elmondja: a szegedi képregényfesztivál idején jelenik meg a róla szóló kötet a Színes Képregénymúzeum sorozatban, amelyet Vízipók és barátai címmel állítottak össze a munkáiból. A képregények felől indult, gyerekkorában a francia kommunista párt gyereklapjában megjelent világhírű művészek sorozatait gyűjtötte.

Haui JózsefSok kapcsolatot lát film és képregény között, hiszen az animációs film előmunkái nagyon sokban hasonlítanak a képregénykészítéshez. A történetet először képekre bontják, ez alapján tervezik meg a mozgást, ami a filmben aztán folyamatossá válik. Jelenleg a Dörmögő Dömötör januári számán dolgozik, egy ideje a keze alól kerülnek ki a Dörmögő-mackók.

– A Dörmögő-történeteket elég szabadon kezelem, a verseket inspiráció alapján illusztrálom, és a kettő együtt alkot egységet. Az is előfordul viszont, hogy szigorúan ragaszkodik egy kiadó ahhoz, hogy csak a tartalomban szereplő dolgok jelenjenek meg – árulja el a rajzoló a kép és a történet egységéről. – Végül is ez egy alkalmazkodás. Részemről bármire képes vagyok, ha azt kérik.