Havi egymilliót kapnék pénzmosásért

Az internet szabadsága komoly veszélyforrás. Tény, az anonimitás egy nemzetközi botrányokat felfedő és kiszivárogtató oldalnak jól jön. De a csalók is kihasználják a világháló biztosította névtelenséget. Álwebshopok gyakran olcsó vagy éppen nem létező árut kínálnak. A gyanútlan felhasználó vásárol, majd miután az áru nem érkezik meg, rádöbben: becsapták. A fraudwatchinternational.com adatai szerint a csalások 79 százaléka aukciós portálokhoz kötődik, a felhasználók átlagosan mintegy 80 ezer forintot buknak óvatlanságukon.

Az ismeretlen feladótól érkező kitűnő ajánlatokkal kecsegtető e-mailekről már ne is beszéljünk...

„Hölgyem/Uram! Örömmel értesítjük, az eredmény a Lottó nyertesek nemzetközi programok tartott április 16-án 2004. Az Ön e-mail címre csatolt jegy száma 147-967703 felhívta a szerencsés számok 7-66-97-22-41-67, amely így megnyerte a 2. kategória, akkor ezért hagytak jóvá egy összegben fizeti ki a US $ 500,000.00 (ötszázezer USA dollár)."

Az internetes csalások között oly népszerű, lottónyereményt visszaigazoló e-mail – amelyet a kitűnő Google Translatorral fordítanak magyarra –, csak egy, a napjainkban fellelhető adatszerzésre irányuló bűnözés közül. Akkor is megkapjuk, ha életünkben egyszer sem lottóztunk. Az áldozatokra ingyenes e-mail címekről vadászó, névtelen, szinte lenyomozhatatlan csalók rendszerint útlevél- és személyiigazolvány-másolatot kérnek „nyereményünk" átutalásához. Adataink kiadása közben elfelejtjük: a bűnözők visszaélhetnek útlevelünkkel, személyinkkel.

Pénzmosás

A pénzmosás alapesetben 5 évig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Ha üzletszerűen, nagy értékben végezzük, 8 év sitt is várhat ránk. A wikipedia szerint a pénzmosás célja az összegyűlt jelentős mennyiségű készpénz pénzügyi rendszerbe juttatása.

Az eddig ismert lottós-aukciós csalások után e-mailben jól jövedelmező munkalehetőséget kaptunk. A céges, így nyilvános címünkre érkezett „Don't miss unique employment chance" – azaz „Ne hagyd ki ezt az egyedülálló munkalehetőséget" kezdetű levélben egy vállalat napi 2–3 órás, internetes munkára keres magyarországi munkavállalót. Gyors válasz után megtudtuk, a Gmail-es – azaz bárki által szabadon létrehozható, ingyenes – címről kapott e-mail-ben az egyesült államokbeli Beluga Hard and Software Ltd. magyarországi vásárlóihoz keresnek kapcsolattartót. Azt írták, mivel nincs magyarországi irodájuk, a magyar megrendelések után járó pénzt nem tudják „fogadni". Nem részletezik, miért nem nyitottak Magyarországon bankszámlát, inkább minket bíznának meg a pénzkezeléssel. Feladatunk egyszerű: az amerikai cég magyarországi ügyfelei privát számlánkra utalják a Belugától megrendelt szolgáltatások árát, amelyet hetente háromszor egy külföldi bankszámlára kell továbbítanunk. A „munkáért" 4500 eurós alapfizetést és költségtérítést ígértek. Állítják, a munka 100 százalékig legális, csak annyit kell tennünk, hogy egy újabb e-mailben megerősítjük: akarjuk a rengeteg pénzt és a munkát.

Havi egymillióért szerintem mindenki munkát váltana. Hiszen „mindössze" pénztovábbítás a feladat.

De miért pont én lennék ilyen szerencsés? A könnyű pénzkereset felkeltette gyanúnkat. A neten megnéztük a munkát kínáló Beluga Hard and Software Ltd. honlapját, ahol figyelmeztetnek: a nevükben érkezett „ajánlat" hamis. E-mail váltásunkra immár nem Gmail-es, hanem belugasoftware.com-os címről is megerősítették, lépéseket tesznek a csalássorozat megállítására. A „munkavállalás" pénzmosás lehet.

2007 óta hatályos pénzmosás elleni törvény alapján, amennyiben bankunk szokatlan átutalásokat „lát", telefonon is megkérdezheti: milyen forrásból származik a pénz?

Ennek tükrében az e-mailben kínált pénzgyűjtés és -továbbítás komoly fejfájást is okozhat. A bűncselekményből származó pénzek legalizálása, valamint a terrorakciók finanszírozása évente 3 ezermilliárd dolláros forgalmat jelent. Ha tehát nem tudunk ésszerű magyarázatot adni a pénzforgalomra, a rendőrségen végezhetjük. A pénzmosási szempontból kockázatos tranzakciókat a bank a rendőrségnek is bejelenti.

Internetes bűnözés TOP 10

Az Internet Crime Complaint Center (IC3) 2010-es adatai alapján a leggyakoribb bűneset az online kereskedelemhez kapcsolható csalás. Az összes bűneset 14,4 százalékában a pórul járt vásárlók soha nem kapták meg kifizetett terméküket. Második helyen, 13,2 százalékkal már az FBI hatáskörébe utalt esetek szerepelnek, az adat- és „személyiséglopás" 9,8 százalékkal a harmadik. A hitelkártyákkal elkövetett csalások 5,3 százalékkal a kilencedik helyen állnak.