Szeged és környéke

2009.05.19. 20:25

Hello, Szeged! Do you speak English?

Szeged - Magyarország már régóta nem csupán a Balatont és Budapestet jelenti a külföldiek számára. Szeged is felkerült az utazók térképére, de felkészültünk-e erre?

Bálint Csaba

Hogy ezt kiderítsük, hátunkon hátizsákkal turistává változtunk egy napra saját városunkban. Hello! Do you speak English? – kérdeztük mindenkitől, aki csak az utunkba került.

Turistaként mit tehet egy idegen városban az ember? A járókelőket zaklatja. Merre van a Dóm, hol lehet megszállni, hol lehet jót ebédelni. A Kárász utca forgatagában nem könnyű leszólítani a járókelőket, de akárkihez is mentünk oda, szívesen segített. Bár az angoltudást firtató kérdésre a legtöbbször azt a választ kaptuk: just a little bit, azaz csak egy kicsit, kiderült, hogy a szegediek csak szerények, amikor ezt mondják. Ötből négyen, ha néha mutogatva is, de könnyűszerrel útba igazítottak minket.

Angolból, vendégszeretetből 5-ös jár Szegednek.
Fotó: Segesvári Csaba

Turistáskodásunk első negyedórájában találkoztunk Carine Nasival. A kameruni diák 2005 óta tanul Szegeden. Azt mondja, nem szokott gond lenni az ügyintézésnél, bár nem jellemző, hogy tudnának angolul a különböző hivatalokban. Ő mindig megkér valakit, aki beszél angolul, hogy segítsen elintézni az ügyeket, és előbb-utóbb mindig akad, aki tud segíteni – tette hozzá.

A szegedi hátizsákos séta során úgy alakult, hogy gyógyszertárba kellett mennünk sebtapaszért. A papucs kikezdte az utazó lábát. Mikor sebtapaszt kértünk az ablaknál, a gyógyszerész hölgy kissé rémülten csak annyit mondott: - Hú, most bajban vagyok. Elég volt azonban sebes lábunkat megmutatni, és már érkezett is a segítség. Hogy milyen tapaszt kérünk, arra a nyelvi akadályok miatt nem térhettünk ki, de éppen megfelelt, amilyet adtak. Az étteremben, amelybe betértünk, kétnyelvű étlapokkal oldják meg a nyelvi kérdést, de a pincérek is szereztek már elég gyakorlatot ahhoz, hogy ne legyen semmi gond.

Szeged is felkerült az utazók térképére, de felkészültünk-e erre? Fotó: Segesvári Csaba
Kaján mosollyal léptünk be a MÁV igazgatóságának Kossuth Lajos sugárúti épületébe, mondván, a pénztárosoknak biztos beletörik a bicskájuk az angolba, de sziklaszilárd előítéleteink szertefoszlottak, amikor a jegypénztárnál elhangzott: a little bit. A pénztáros hölgy, aki saját bevallása szerint csak egy kicsit beszél angolul, részletesen elmondta, hogyan juthatunk el Szegedről Pozsonyba, mennyibe kerül a jegy, hol kell átszállni, és mikor érünk a szlovák fővárosba. Bár az árakat az üvegen keresztül mutatta meg nekünk a vonatkozó táblázatokon, mindezt végtelen türelemmel és kedvességgel tette. Üzenjük neki: angolja nem csak „a little bit". A mellettünk álló franciák már sokkal jobban rákészültek a beszélgetésre, ők hoztak magukkal egy franciául és magyarul is beszélő barátot. Hiába, aki nem beszél idegen nyelveket, annak tolmácsra van szüksége.

Egy külföldinek a legnehezebb dolga éppen a Tourinform irodát megtalálni Szegeden. A szegediek sem tudják, hogy hol is van pontosan. A belvárosi információs kunyhók csak június elsején nyitnak, az egyik Dugonics téri udvarban megbúvó iroda pedig nincs éppen szem előtt. Egy segítőkész fiatalember javaslatára – aki szintén „csak egy kicsit" beszélt angolul – egy utazási irodába tértünk be, ahol egy perc alatt és szinte hibátlan angollal magyarázták el, merre induljunk.

Hátunkon hátizsákkal turistává változtunk egy napra saját városunkban.
Fotó: Segesvári Csaba

A Tourinform munkatársait már úgy gondoltuk, felesleges tesztelni. Igazunk volt. A hölgyek elárulták: öt nyelven tudnak beszélni az utazókkal. Angolul, németül, portugálul, spanyolul és olaszul is kiválóan beszélnek. A külföldiek részletes, többnyelvű programajánlót kapnak tőlük, és egy térképet, amelyen minden szegedi nevezetesség szerepel. Mindehhez a szegedi szállodák, panziók és kempingek listája is jár a szokásos árakkal, hogy ne érje őket meglepetés. A Szegedre látogatókat el lehet halmozni programokkal, sokan csak egy-két napra jönnek, de itt ragadnak akár egy hétre is. Panaszkodni csak a parkolásra szoktak – mondják a Tourinformban.

Parkolás

Egy külföldinek már az is problémát okoz, hogy parkolójegyet vegyen. A szűkszavú táblákat még egy magyarnak sem könnyű megfejtenie. Hogy az elvontatott kocsit hogy lehet visszaszerezni, az még magyarul sincs kiírva. Bár kérdés, hogy ezzel a feladattal egy külföldi hogyan tudna megbirkózni, nem akartuk az egész délutánt hasztalan kérdezősködéssel tölteni, vagy megvárni a „lopós autót", ezért csaltunk egy kicsit, és a telefonszámot, amelyen elszállított autónk után érdeklődhetünk, az interneten kerestük meg. A parkolási céggel is tettünk egy angolpróbát. Kérdésünkre ezúttal nem a már megszokott „little bit" volt a válasz, hanem egy határozott „no". Nem adtuk fel, addig ismételgettük, hogy elvontatták a kocsinkat, amíg a telefonos férfi meg nem unta, és hátra nem kiáltott: – Katiii! Valami inglis! Kati kérdésünkre, hogy ő beszél-e angolul, már rávágta a megnyugtató „a little bit"-et. A kicsit akadozó, de azért hasznos beszélgetésünkből megtudtuk, hogy elvontatott kocsinkat a Körtöltés utca végén vehetjük át este tízig.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!