Helyi történetekkel nyitott a szabadtéri - libabőr, olykor morgás fogadta

Akasztás. Ez volt a betyárok sorsa, általában egy kötéllel ért véget a történetük. Zsuráfszky Zoltán egy másik végletet fogott meg. A szabadságot, a kalandot, a lányszöktetéseket, csendőrátveréseket fogalmazták meg a tánc nyelvén. Apró mozaikokban láthatta a közönség a híres betyárok történetét, s mivel minden éremnek két oldala van, nemcsak a csendőrbiztos, Ráday Gedeon mondott véleményt, hanem szolgálója, Terka is. Schnell Ádám mesélőszerepet öltött, a táncosok pedig kitettek magukért. A koreográfiák meséltek, a mozgás lenyűgözött. Angyal Bandi és a többiek is remekeltek, de néhol már túl sok volt, megakasztotta a történetet. Igazi csemege, amikor a néptánc-koreográfus autentikus anyaggal színházat varázsol, de érezni kell, mennyit bír el a közönség. Épp ezért heroikus vállalkozás volt ismét egy ilyen előadás műsorra tűzése, hiszen kérdéses, mennyi embert vonz a néptánc világa, bár Szeged története erős hívószó. A pénteki premieren szinte telt ház volt, de az első felvonás, a Betyárélet alatt páran már kiosontak, és a szünetben is távoztak néhányan. Ennek ellenére a többség kíváncsi volt Szeged múltjának ábrázolására.

A „szögedi" nemzet történetét Fekete Gizi tolmácsolta a közönségnek – libabőrt varázsolva a hátakra. Tóth Kázmér díszlete megnyílt, s az óriási ledfalon ostromolta Szegedet a Tisza. A mese az árvízzel kezdődött, s azzal is ért véget. Érintették a honfoglalást, a török hódoltságot, a papucsunk történetét, még a nándorfehérvári diadalt is. A lefejezett Dózsa György menyasszonya is megsiratta szerelmét, s a boszorkányszigeten titkos táncot járó hölgyek is előbújtak. Esett eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, a forradalmat is láthattuk, majd megérkeztünk az árvízhez. Eredménye a hagyományos és a kortárs tánc metszéspontja.

Az első felvonásban a híres betyárok történetét mutatták meg. A koreográfiák meséltek, a mozgás lenyűgözött. Fotó: Dusha Béla

Szívszaggató dalt vertek vissza a Dóm téri falak, s sokakat kirázott a hideg, mikor az elveszett családtagokat siratták, noha a jóslat bekövetkezett – ahogy azt ma látjuk. Azt jósolták, ha a holtak visszajönnek, újjáépül a város: a temetőt is elmosta az ár. A „szögedi" nemzet egy más világot tárt a nézők elé, dinamikusabbat. Míg a Betyárélet azt kínálta, amit mindenki gondol a néptáncról, addig a város történetét kevésbé sztereotipikusan vetítették elénk. Látványnak sem volt utolsó, mikor 250 táncos ropta a színpadon. A díszlet és a jelmezek csodálatosak voltak, a juhászok subájától a legkisebbek hímzett, rakott szoknyájáig. A történetek is érdekesek önmagukban, ám lehet, kellemesebb szájízzel távozott volna a közönség, ha hallja is a dalok többségét. Sokan morogtak a péntek este után, hogy míg a látvány az utolsó sorokból is impozáns volt, addig ez a hangzásról már nem mondható el. A lányok többségét alig lehetett érteni, pedig bizonyára sok népdal érdekelte volna a közönséget, noha sokan nem reklamáltak az utolsó, hátborzongatóan jó Tavaszi szél után. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarának tagjai – kissé ugyan eldugva, de – hozzájárultak a darab sikeréhez, hiszen az élő muzsikaszó nélkül hitelét vesztette volna.

A hét végén már a We will rock you! dalait hallgatja a közönség Miklós Tibor magyar szövegeivel. A musicalt Cornelius Baltus holland művész rendezi, két hétvégén át láthatja a közönség. Utána pedig a Szerelmes Shakespeare következik, amelyet Szirtes Tamás rendez. Az ő nevéhez köthető a macskák és a Mamma mia! is, amelyet négy éven keresztül játszottak a Dóm téri színpadon.