2009.05.29. 23:26
Húsz év telt el a rendszerváltás óta (5.)
Szeged - Meglepően rövid az emlékezetünk – ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban.
Dúlt a harc 1989 májusában a szegedi pártbizottságon belül: egy 14 tagú, úgynevezett platform küzdött azért, hogy az MSZMP átlépje saját árnyékát.
Elmagyarázzuk, mi volt a platform, és mi volt létrejöttének jelentősége. A Székely Sándor első titkár vezette akkori 78 fős városi pártbizottság – mint választott döntéshozó testület – sok dogmatikusan gondolkodó régi taggal, szigorú ülésrenddel, hierarchikusan és bürokratikusan működött. Néhány reformköri tag kezdeményezésére alakult egy szervezőbizottság Básthy Gábor vezetésével, többek között Kristó Gyula, Muncz Károly, Kónya Gábor és Tóth Károly közreműködésével, hogy az ellenvéleményt megfogalmazza. (Tóth Károly a párton belül, névrokona, dr. Tóth Károly a városi tanácson belül bontogatta a rendszer falát.)
Heves viták után még áprilisban elkészült egy programvázlat, amely a többpártrendszer mellett foglalt állást. Ezt a május 8-i pártbizottsági ülés 3 és fél órás vita után végül különvéleményként fogadta el. Május 20–21-én pedig sikerült Szegeden megrendezni a Reformkörök I. Országos Találkozóját, amelyen 450-en vettek részt (a rendezvény egyik főszereplője a sorozatunkban már szerepelt [namelink name="Géczi József Alajos"] volt). Ezen a pártkongresszus összehívását és Nagy Imre rehabilitálását követelték a részvevők. Az eseményre Platform címmel különkiadást állított össze a Délmagyarország.
Dr. Tóth Károly alkotmányjogász, egyetemi docens akkor...
Egy színfolt 1989 májusából: a magyarországi változások megértésére 26 külföldi újságíró érkezett Szegedre, hogy [namelink name="Vastagh Pál"]lal, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárával, az MSZMP új pb-tagjával találkozhassanak. Megkérdezték többek között: milyen következményekkel járna, ha a következő választásokon az MSZMP ellenzékbe szorulna...
De nem csak pártvonalon zajlott az élet Szegeden. Májusban már javában újítgatták a Régi Hungária Szállót, hogy aztán 20 évre megrekedjen a munka. Álmodozni kezdtek a Reök-palota renoválásáról is. Megújult a ma már nem létező Gomba tetőszerkezete, és egy bank vette meg a mára eltűnt Mary cipőgyárat. Javítani kezdték a városháza tornyát. És mellesleg ugyanebben az évben ellopták a matematikaérettségi tételeit.
...és most. Fotó: DM/DV
Dr. Tóth Károly alkotmányjogász, egyetemi docens
„1989-ben a szegedi városi tanács tagja voltam Halász Miklóssal és Hetesi Erzsébettel együtt. Micihez régi barátság fűzött, ami még egyetemista korunkban kezdődött (sajnos a legendás újságíró 2006-ban végleg itt hagyott bennünket). A nálam jóval fiatalabb Erzsikében a munkatársamat is tisztelhettem, mivel szintén az egyetemen oktatott. Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött a harcom az akkori tanácselnök ellen lakásügyei miatt, mindhárman 'eggyé' váltunk morálisan. Sokan sejtettek különben összeesküvést ebben az együttműködésünkben. Azóta immár tudom, hogy ez a barátság, kölcsönös megbecsülés annak a szép időszaknak az egyik legértékesebb hozadéka. A felszólalásokat pedig őrizzék meg a jegyzőkönyvek, hangfelvételek... Fellépésünk nem volt veszélytelen. Jobban készültem egy-egy felszólalásra, mint egyetemi előadásaimra, hiszen a legkisebb baki is végzetessé válhatott volna. Élveztem a tanácsi apparátus támogatását is. Sokszor nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne köszönjem meg nyilvánosan a segítségüket, de ezzel garantált megtorlásnak tettem volna ki őket. Ez a köszönet most, két évtized múltán is megilleti mindannyiukat!"
Tóth Károly főiskolai oktató, ma önkormányzati képviselő.
Fotó: DM/DV
Tóth Károly főiskolai oktató, ma önkormányzati képviselő
„20 évvel ezelőtt sokak politikai karrierje kezdődött el, mások néhány hét alatt lettek a hatalom mindenható uraiból lesajnált kényszernyugdíjasok. Kisebb figyelem irányult azokra, akik az utolsó városi pártbizottság tagjai voltak. De 20 év múlva is büszkén vállalhatjuk sok akkori döntésünket: a Tiszatáj rehabilitálását, vagy a megyei pártiskola épületének átadását a tanárképző és az egészségügyi főiskolának. A társadalomtudományi tanszékek oktatóiként különbusszal mentünk Nagy Imre újratemetésére, a tudszoc órákon már taníthattuk Hruscsov titkos beszédét. Akkor rövid ideig nem elsősorban bal- vagy jobboldaliak voltunk, hanem demokraták és persze idealisták. 20 éve sokan voltunk, és elegen. Elegen ahhoz, hogy ne lehessen visszafordulni. Torzítás és igazságtalanság, hogy sokan a rendszerváltozást szűk politikai elitek érdemének állítják be. Sajnálom, hogy sok kiváló barátomtól, ismerősömtől azt hallom, mekkora csalódás volt számukra az elmúlt 20 év. Miközben többen sikeres vállalkozók, elismert értelmiségiek lettek, mégis kiábrándult demokraták. Ők 20 éve csendesebb, de nélkülözhetetlen rendszerváltók voltak. Illő lenne, hogy végre kellő tisztelettel gondoljunk rájuk is."
