Időutazás a Délmagyarral: Hidakat bontanak és építenek

„Szeged egy időre híd nélkül marad. Január 2-án végleg lebontják az ideiglenes vasúti hidat és ezzel Szeged elszakad Újszegedtől" – olvasható lapunkban január 1-jén.

91 év krónikája

A 91 éves vasúti hidat siratva történetéről is szólunk: „1856. december 2-án adták át a forgalomnak a szegedi vasúti hidat, amely kétvágányú" volt, és „az ország legmodernebb hídjai közé tartozott". „A hidat a második világháború folyamán először 1944. augusztus 20-án érte súlyos rongálódás, de akkor kijavították és újból használható állapotba került. 1944. szeptember 3-án egy légitámadás során annyira megrongálódott, hogy teljesen használhatatlanná vált. A megvert német hadsereg azután még a meglévő részeket is elpusztította október 10-én."

Ellenben „a felszabadító Vörös Hadsereg rögtön munkához látott, hogy a mostani ideiglenes hidat megépítse és azt 1944. november 12-én már üzembe is helyezte. (...) Ez a híd egészen 1946 januárjáig csak a vasúti forgalmat bonyolította le. Közúti híd hiányában, más megoldás híján az ideiglenes vasúti hidat át kellett alakítani és alkalmassá tenni a közúti híd céljaira is. A híd sorsa az év elején beteljesedett, amennyiben január 2-án megkezdődik lebontása és ezzel Szeged a legsúlyosabb helyzetbe kerül.

Az ideiglenes fahíd 1944 novemberétől 1947 elejéig szolgálta a szegedieket.
Fotó: Móra Ferenc Múzeum, történeti osztály
Minden valószínűség szerint megvan azonban, hogy a város megkapja a négymilliós hitelt és sikerül 1947 decemberére Szegednek olyan hidat kapnia, amely legalább 20 esztendőre biztosítja a forgalom zavarmentes lefolytatását."

Két part között a komp

„A közlekedés a hídon január 3-án teljesen megszűnik. A Római körútnál a teherkomp január 3-án kezdi meg a forgalom lebonyolítását, míg a volt közúti hídnál elhelyezett személyszállító-komp és a vasúti hídnál elhelyezett pontonhíd már üzemben is van" – tájékoztatjuk olvasóinkat. „Dénes Leó polgármester elvtárs interveniált a MÁV-nál és amennyire lehetőség van a szűkre szabott kereteken belül, munkaalkalmat is fognak kapni az építőmunkások."

A konkurencia álláspontja is felvillan január 4-én, amikor a kisgazdapárti „Szegedi Kis Ujság" „várospolitikai elmélkedését" tűzi tollhegyre a Délmagyarország újságírója. A másik szegedi újságban dr. Fábián Ferenc, „az újdonsült doktor úr szigorúan megrója a város vezetőségét, amiért elmulasztotta a közúti és vasúti hidat felépíteni. – hördül fel a volt MOVE-titkár, akit csak hosszas és szívós könyörgés után sikerült az igazoló bizottság ritkaszövésű szitáján átmenteni a demokráciába.

(...) A szilveszteri tréfa ott csattan, hogy ezt a bősz kritikát éppen az a Fábián tajtékozza, aki – szerény képességeihez mérten – hozzájárult annak a fasiszta szellemnek a kialakulásához, ami végeredményben a hidakat felrobbantotta. És most ő türelmetlenkedik, nem tartja kielégítőnek a hídépítő munkásság tempóját. (...) Fábián úrnak nem elég az a kilenc nagy híd, amit Gerő építtetett eddig."

„Március elején megkezdik a szegedi híd építését" – tudatjuk február 4-én. „Gerő Ernő elvtárs közlekedési miniszter szívügyének tekinti a szegedi híd felépítését." „Algyőn a hídroncsok kiszedéséhez szükséges darukat és a szükséges más eszközöket Szegedre hozzák, amint ezeket a vízen le lehet úsztatni. Ezenkívül Budapestről modern pontonhídalkatrészeket kap a város. A hidat egyébként az eddigieknél magasabbra tervezik, különösen azokat a pilléreket, amelyek alatt hajók mennek keresztül. (...) A híd felépítéséhez szükséges anyagi fedezet egy részét Dénes Leó elvtárs polgármester társadalmi úton kívánja előteremteni."

15 millió fele

„Társadalmi akció indul a szegedi közúti híd felépítésére. A városházán megtartott értekezleten különféle ötletek merültek fel a hídépítéshez szükséges összeg előteremtésére" – kezdődik a február 9-i tudósítás. Eláruljuk: „a vasúti híd egyelőre még a negyedik, ötödik helyen áll az országos hídépítési tervben, ezért most a közúti híd építését tűzték ki feladatul. Ez 15 millió forintba kerülne, de az összeg felét az állam vállalta magára. A másik felét a városnak kellene fizetnie." Ráadásul „márciusban meg kell a hídépítést kezdeni, az állam viszont csak augusztustól tud fizetni".

Hitelt azért nem sikerül szerezni, mert a kölcsönt nyújtók ellenszolgáltatásként vámot szednének, viszont „ez összeegyeztethetetlen a demokrácia szellemével". Az ötletek között szerepelt kötvénykibocsátás, hídépítési adó, de az is, hogy az elkobzott fasiszta vagyonokat e célra használják föl. Derültséget keltett az egyik ügyvéd indítványa: „a kalapemelés megalázó és egészségtelen, ezért be kell vezetni a tisztelgést a férfiaknak, nőknek egyaránt. A kalapemelők 2-3 forintot fizetnének a hídépítés javára. A kalap mellett lehetne a lefizetett összeg jeleként jelvényt viselni. Nyáron a jelvényt a szív fölött viselnék és köszönéskor kézzel meg kellene érinteni". Bejelentették: „nyereménysorsjáték megindítását is tervezik".

A „közúti hídépítő bizottság" akcióba kezd, minisztériumi bizottság érkezik Szegedre. A „külföldi kölcsönsegély" lebonyolítását előkészítendő a polgármester „felkéri azokat a szegedi lakosokat is, akiknek külföldön élő hozzátartozóik vannak, hogy ezt minél előbb jelentsék be a városházán" – szól február 12-én a felhívás.

Teherszállítási trükkök

Hatalmas kerülővel, mintegy 113 kilométernyi út megtételével lehet csak Szegedre szállítani a Tisza túlpartjáról – a vasúti híd hiánya miatt. Ezért „a MÁV teherautókat állít forgalomba Szeged és Újszeged között" – tudatjuk április 30-án. Így „ismét megindul annak a közvetlen szállítások a Tiszántúlról Szegedre".

Jótékonykodnak a hídépítők: „három órai munkájuk díját ajánlották fel az MKP akciójának céljaira", így „590 forinttal járultak hozzá a fogadalmi templom kijavításához" – tudatjuk május 11-én.
„Felavatták a szegedi teherpontonhidat" – „dr. Barta József, a közlekedésügyi miniszter képviselője adta át a forgalomnak" – ez a június 11-i tudósítás.

Negyvenöt év a keszonban

„Hatalmas vasrudak merednek a levegőbe, izmostestű munkások cipelnek hosszú léceket, gépek zakatolása hallatszik a Tisza túlsó partján. Épül az élet a régi helyén: épül a felrobbantott szegedi híd helyén az új közúti híd" – kezdődik október 12-én Lőkös Zoltán riportja. „A szegedi partról csak a vasalkatrészek, gépek zsúfoltságát láthatja a kíváncsi szemlélő. A pontonhídról nézve azonban már jobban kibontakozik a munka lázas üteme: csikorognak az emelők erős láncai, sáros homokot dob ki időnkint egy-egy nagy vödör – de a nézelődő idegen nem is gondolja, hogy nemcsak a víz fölött, hanem mélyen a víz alatt is milyen kemény munkája folyik." Az egyik hídépítő, „Szilvási Péter bácsi" negyvenöt évet töltött a keszonban. Érdekességeket is elárulunk: Gossler Gyula, az építkezést vezető mérnöktől tudjuk, hogy a keszon huszonkét méter hosszú, kilenc méter széles terem. „A kiásott földet zsilipeken keresztül adják fel a munkások.

Az ásással egy időben természetesen mindig mélyebbre süllyed a keszon és egyúttal kívülről újabb és újabb vasbetonrétegeket építenek a tetejére. November közepére akarjuk elkészíteni ezt a húsz méter mélységbe lenyúló alépítményt, amelyre azután ráépül maga a hídpillér. Utána beöntjük betonnal a keszon belsejét is. Körülbelül 3420 köbméter megy majd bele. A többi hídnál nem kellett ennyire mélyre ásnunk, de a Tisza laza talaja megkívánja biztonsági okokból ezt a mélységet". Állítja: „decemberre elkészül az új közúti híd pillére".

Kronológia

1947. február 10.: Magyarország aláírja a párizsi békét, amely visszaállítja a trianoni határokat. Március 17.: A „Kálmány Lajos kör kezdeményezésére a Szegedi Szabadművelődési Tanács kiadásában" megjelent a Tiszatáj, „Szeged egyetlen folyóirata". Április 12.: Kezdetét veszi a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere. Augusztus 31.: A kékcédulás választások, amelyet csalással a Magyar Kommunista Párt nyer. Október 19.: Magyarországon bevezetik a totót. E nap mérkőzéseire lehet először fogadni. November 8.: A Szegedi Állami Nemzeti Színház Egerek és emberek című darabja bemutatója – főszereplő: Bessenyei Ferenc (aki visszatér oda, ahol hét éve elindult a pályája kórustagként és epizódszerepekkel) a társulat tagja marad 1949-ig. Bálint Sándor veszi kézbe, vezeti 1966-ig a szegedi egyetem néprajzi tanszékét.

Arcél: Gárdos Sándor (1892–1947)

Az esszéista, újságíró Gárdos Sándor Sátoraljaújhelyen született 1892. szeptember 8-án. „Szülővárosában érettségizett (1912), két jogi alapvizsgát Budapesten tett. Már Sátoraljaújhelyen Tentamen címen diáklapot szerkesztett. 1913-tól hírlapíró. A budapesti Magyar Hírlap munkatársa; tartalékos tisztként részt vett az I. világháború olaszországi ütközeteiben, majd a Vörös Hadseregben viselt szerepe miatt emigrációba kényszerült. Előbb Ungvárott szerkesztett lapot; 1923-ban települt le Romániában. Szatmári, máramarosszigeti újságok szerkesztője, az Aradi Közlöny riportere, közírója, novellistája, a Temesvári Hírlap szerkesztője" – olvassuk a Romániai irodalmi lexikonban. „A Brassói Lapok beszüntetése (1940) után Budapesten vett részt az ellenállási mozgalomban."

Szegedre kerülve „az újjászületett Délmagyarország szerkesztői, majd felelős szerkesztői székébe" került – 1945-ben. „Nagy tudású, kiváló tollú publicista és szépíró volt, s egyben a szegedi újságírók nesztora. Vezércikkei nagyszerű politikai éleslátásról, elvi következetességről, bátorságról és szilárdságról vallanak. Az emberek szerették, becsülték – ellenségei féltek tollától, s ritka tehetségéért ők is megtanulták becsülni" – olvasható a lapunk fél évszázados jubileumát köszöntő emlékkönyvben. Hirtelen, 1947. május 10-én hunyt el. Temetéséről május 14-én kolumnás tudósítást adunk – a címrendszer: „A dolgozók tömege kísérte utolsó útjára Gárdos Sándort. Gárdos Sándor élt 55 évet. íEgy rendes barátot, megalkuvást nem ismerő elvtársat ismertünk meg benned.> A kortársak búcsúja." Lapunk impresszumában – mint a Délmagyarország felelős szerkesztője – június 6-áig szerepel a neve.

Nők új szerepben

„A nő felszabadításáról, emberi jogaiba helyezéséről az emberiség legkiválóbb gondolkodói ábrándoztak – hiába. Amiről a szellem emberei csak álmodoztak, azt váltotta valóra a Szovjetunió. (...) A szovjet nő művelt, kulturált és részt vesz az államigazgatásában. Több mint 1700 különféle nemzetiségű nőt választottak be a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába és az Autonóm Köztársaságok Tanácsába képviselőnek. 458.000 nő dolgozik a helyi tanácsokban mint a dolgozók képviselője. (...) A háború kezdetekor 150.000 női mérnök és technikus volt a Szovjetunióban.

Nők új szerepben.
Fotó: Móra Ferenc Múzeum, történeti osztály
Több mint 200 nő kapott egyetemi tanári és magántanári címet, sokan közülük a tudomány doktorai" – szolgáltatunk új ismereteket január 13-án. Az akkori nőnapon lapunkban nincs az alkalomhoz illeszkedő szöveg – bár a Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjteményének fotója is mutatja: a nők új szerepkörökben tündököltek. Március 12-én viszont már azt újságoljuk: „Női elnököt választott a szegedi bőripari munkások szakszervezete." Sőt beszélgetést is közlünk „Koplás Jánosnéval, az első nő szakszervezeti elnökkel".

Kétféle március 15.

A Szegedi Nemzeti Bizottság ülésén „elhatározták, hogy ünnepi szónokul Ortutay Gyula egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselőt kérik fel. Ezenkívül a szegedi 1848-as bizottságon keresztül egy ifjúsági szónokot is felkérnek" – tudatjuk március 8-án. „Értesülésünk szerint az ifjúság a bizottság titkárságának elnökét, Perjési Lászlót bízza meg a beszéd elmondásával." Ugyanakkor március 13-án azt reklámozzuk, hogy „Március 15-én, szombaton délelőtt fél 11 órakor a BALOLDALI BLOKK nagy népgyűlése a Széchenyi téren. Szónok: Révai József (MKP), Bán Antal (Szocdem.) Kondor Imre (NP)."

Ortutay Gyula Szegeden szónokol.
Fotó: Móra Ferenc Múzeum, történeti osztály
Az ünnepi lap címlapján szigorú a felszólítás: „Ma délelőtt minden szegedi dolgozó ott legyen a Baloldali Blokk március 15-i nagy népgyűlésén". Alatta a felelős szerkesztő, Gárdos Sándor vezércikke: „Márciusi gondolatok a szabadság-év küszöbén" címmel, majd Petőfi verse: A márciusi ifjak. A másnapi tudósítás azonban csak egyik eseményről számol be: „Több mint tízezer dolgozó hallgatta a Baloldali Blokk impozáns március 15-iki nagygyűlésének szónokait. A demokratikus Magyarország függetlensége nem eladó sem 5, sem pedig 40 millió dollárért. A ne avatkozzék belső ügyeinkbe! Munkára és készenlétre hívunk fel benneteket 1848 március 15-ének szellemében!"

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1947-ből.

Új üzemek. „Megkezdte működését a város Háziipari üzeme, a napokban pedig megindul a Községi kenyérgyár is. Ma már az összes magánkézben levő ipartelepek működésben vannak és emelik termelésüket. Sajnos a fejlődést akadályozza a nyersanyaghiány, amelyet még fokoz az Anyag és Árhivatalnak a vidékkel szembeni mostoha politikája" (január 1., szerda).

Kultúrgárda. „A Délmagyarország kultúrgárdája műsoros estet adott a Móravárosban. (...) A kultúrgárda minden tagja kitűnő játékkal, jól pergő szatirikus jelenetekkel mutatta be, hogyan akarják kiszipolyozni a malmosok a parasztságot, vagy mint akarnak még mindig a munkások verejtékéből hasznot húzni a ma is dúsgazdag vezérigazgatók. (...) A kultúrgárda tagjai: Gazdik Rózsi, Epstein Ferenc, Czirok András, Pászti István, Sárvári György valóban közel tudtak jutni előadásukkal a közönség gondolataihoz" (január 4., szombat).

Röplabda. „Vonuljon be a szegedi sportéletbe a jövő sportja: a röplabdázás! Alakítsanak röplabdaszakosztályt a MaDISz után a sportegyesületek, üzeme, iskolák is!" Ez „jelentős lépés lenne az egészséges tömegsportolás felé" (január 5., vasárnap).

Kisvasút jubileuma. „A Szegedi Gazdasági Vasút szombaton délután ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az MKP hároméves terve emelni akarja a vasúti alkalmazottak jólétét is. Dénes Leó polgármester bejelentette, hogy a vasút dolgozói részére nyugellátást tervez a város" (február 2. vasárnap).

Régi szélhámosság. „Országszerte elterjedt a hólabda játék". A „közönséges szélhámossággal már több ezer embert rövidítettek meg lelkiismeretlen emberek. Lényege az, hogy levelet kapunk egy jó ismerősünktől, melyből kiderül, ha sok pénzt akarunk keresni, adjunk fel a levélben megjelölt címre öt forintot postán és öt másolatot készítsünk a kapott levélről, melyet aztán öt közeli ismerősünknek kell elküldenünk", s azoknak hasonlóképpen. A „szélhámosság szervezője" szerint „14 ezer forint körül érkeznek hozzánk a feladott öt forintok". Ám „a rendőrség eljárást indított mindazok ellen, akik bedőlnek a régi szélhámosságnak" (február 2., vasárnap).

Bérlistán a tudósok. „A háborút vesztett, lerongyolódott" országban „tudományos és kutató célokra olyan kevés jut, hogy tudósaink java része a legsötétebb nyomorban él". „A Kommunista Párt javaslata: minden szegedi nagyüzem vegyen fel a bérlistájára egy-egy szegedi tudóst" – „a legmagasabb szakmunkás fizetéssel" (február 5., szerda).

Földgázlelőhelyek. „Sikerrel járt a polgármester földgázkutató akciója.
Földgáz lelőhelyeket találtak Szegeden." „Felhívására eddig négyen jelentkeztek és közölték a város négy helyén tapasztalt földgáz-megfigyeléseiket." Erre Dénes Leó – többek között – „a szegedi tudományegyetem földtani intézetének vezetőjével, dr. Ferenczy István egyetemi tanárral is" tárgyalt az olajkutatásokról (február 13., csütörtök).

Háborús bűnös szökése. „A népbíróság Kiss Dezső tanácsa háborús és népellenes bűncselekményben mondta ki bűnösnek" távollétében Mogán Jánost, aki a „halálbüntetés elől szökött meg". „Részese volt a dunaparti kivégzéseknek is és a kivégzésekhez adatot szolgáltatott" (február 18. kedd).

Rablógyilkosság. „Fejszével szétverték egy gajgonyai parasztasszony fejét." „Az áldozat özvegy Dékány Pálné" (március 1., szombat).

Sulyok-párt. „A Magyar Szabadságpárt Egyetemi Szabad Ifjak címmel alakuló gyűlést hirdetett szombaton délutánra a Tisza-szálló egyik termébe." Ám „botrányba fulladt a Sulyok-párt egyetemi szervező gyűlése. A demokratikus ifjúság tüntetett a nyugatos ifjak halandzsagyűlésén." Azt kiabálták: „Vesszen Sulyok, éljen Tildy Zoltán" (március 9., vasárnap).

Előfizetői verseny. „Ruhaszövetet, futball-labdát, 5 kiló cukrot és sok más értékes tárgyat nyerhet a Délmagyarország előfizető-gyűjtő versenyén." „Köztudomású, hogy a dolgozók érdekeiért a Délmagyarország harcol a legkövetkezetesebben. Ahhoz azonban, hogy kiállásunkban a társadalom minden rétegében kellő visszhangja legyen, szükséges, hogy előfizető táborunk magába foglalja Szeged és környékének minden dolgozórétegét." „Már az öt előfizetőt gyűjtő is versenydíjat kap" (március 13., csütörtök).

Fürdőváros. „A hároméves terv keretében újjá kell építeni Szeged nagyhírű gyógyfürdőjét. Nem szabad kiaknázatlanul hagyni a természet bőkezű adományát: a melegvízforrást. Világhírű fürdővárossá lehet Szegedet fejleszteni. Dénes polgármester napirendre tűzi a gyógyfürdő újjáépítésének gondolatát" (április 16., vasárnap).

Turistaszálló. „Turistaszállóvá alakítják át a Marx téri kaszárnya tiszti pavilonját. Érdekes tervek Szeged idegenforgalmának fellendítésére. Mintegy 500-600 embert lehetne elhelyezni, földszinti részén pedig a tervezett százágyas turistaszállót lehetne berendezni" (április 11., péntek).

Tisza-csatorna? „A Duna – Tisza csatornázási tervével egyidejűleg elkészült a Tisza csatornázására vonatkozó tervezet is. A Szegeden megépítendő vízduzzasztó nyáron is hajózhatóvá teszi a Tiszát, évi 60-65 millió kilowattóra villamos áramot termelne, lehetővé tenné az Alföld egy részének rendszeres öntözését" (május 1., csütörtök).

Bibó előadása. „A nevelők világnézeti továbbképző tanfolyamán május 30-án (...) az állami Klauzál gimnázium előadótermében a politikai tárgykörből Bibó István egyetemi tanár tart előadást a magyar demokrácia aktuális problémáiról" (május 30., péntek)

Ipari vásár. Megnyílt a XV. szegedi ipari vásár. „A Szegeden eddig soha nem látott, hatalmas méretű, sokrétű impozáns kiállítás sikerében Tarján Tibor iparügyi miniszteri biztos, Szőllősi Sándor, a vásárbizottság elnöke és Ligeti Jenő hírlapíró, a vásár propaganda vezetője osztozik" (június 1., vasárnap).

Sportünnepély. „Az SzMTE vasárnap délután ad számot a többi szakosztálynak ez évi munkájáról is. A tornaszakosztály a rendőrzenekarra közreműködésével dísztornát mutat be, míg a munkásatléták, súlyemelők birkózók bemutatót rendeznek" – a Hunyadi téren (június 14., szombat).

Hadifogoly-híradó. „Szeged környékére a következő hadifoglyok érkeztek haza: Ábrahám András Szeged, Borbás Szilveszter Szeged, Sass János Szeged, Kovács Béla Szeged, Juhász János Dorozsma, Németh József Szeged, Csuri Imre Sándorfalva (október 9., csütörtök).

Leégett a malom. „Gyújtogatás vagy öngyulladás? Kedd éjszaka leégett a Farkas-malom" a Petőfi Sándor sugárúton (október 23., csütörtök).

Kukoricakenyér. „Novemberben sem lesz kukoricakenyér Szegeden. Öt mázsa szemesbors érkezett. 145 mázsa szappan, 66 vagon 10 mázsa kenyérgabona kiutalást kapott Szeged" – derült ki a város közellátási bizottsága ülésén (november 6., csütörtök).

Jubileumi szám. „Három évvel ezelőtt indult el a Délmagyarország mint a koalíció, az éledő, szárnyait bontogató népi demokrácia újságja." Varga János hídépítő munkás azt nyilatkozza a jubiláló lapról: „Azt olvasom ki belőle, hogy szeretik a munkásnépet és odavágnak, ha baj van" (november 19., szerda).

Fischer Annie. „A legtisztább művészet lélekemelő szépségében gyönyörködött csütörtökön este a Tisza szálló nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség. A muzsika varázsát ezúttal Fischer Annie sugározta felénk" (december 6., szombat).

Ifjúsági város. „Az 1848-as szabadságharc nagy évfordulóját a szegedi ifjúság hatalmas intézmény létrehozásával kívánja megörökíteni. Ez az intézmény a szegedi Petőfi Sándor Ifjúsági város, amely méltó párja a Budapesten épülő Timót utcai ifjúsági városnak" (december 25., csütörtök).