Szeged és környéke

2008.10.24. 21:40

Időutazás a Délmagyarral: Világválság előtti kesergők

Szeged - Nyolcvankét hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenkilencedik állomása: 1928.

Újszászi Ilona

Nagyszegednek hívta és százhatvanezer lakosúnak álmodta Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Tisza-parti várost. Szeged képviselőjeként is latba vetette befolyását, hogy erkölcsi és anyagi támogatással egészítse ki a városi erőfeszítést – például az egyetemi építkezések folytatását. E beruházások szociális hatása, hogy sokan munkaalkalomhoz jutottak. De ez nem ellensúlyozhatta a város különböző rétegeit nyomorgató gazdasági bajokat.

Munka nélküli munkás

Nélkülöző munkáscsaládokról beszél Lájer Dezső. A szegedi szociáldemokrata párt titkára elismeri: tavaly és most több munkaalkalom volt az építőiparban, mint előtte, de ez is csak annyit jelentett, hogy „az idén 2-3 héten át nem volt munkanélküli építőmunkás Szegeden". E rövid időszakot leszámítva 100 körülire becsüli az állástalan építők számát, miközben „a szabó- és cipésziparban a válság állandó, és nem akar szűnni". Következtetése: „a munkásság fogyasztóképességének hiányát sínyli a város egész gazdasági élete".

A „gond", a „legnagyobb lélek, egészség és erőrabló" gyötört 1928-ban (az 1929–33. évi nagy gazdasági világválság előtti esztendőben) mindenkit, „aki két keze munkájából menti át magát és családját egyik napról a másikra" – állítja Gábor Arnold a lapunk december 28-i, évet értékelő összeállításában.

Doktorok panasza

„– Az állandó gazdasági válságot a Trianoni kényszer-békeszerződés okozta, stabilizált jellegű kereskedelmi és ipari pangást talán legjobban az orvosi kar érzi a lateiner-pályák között és ami a legszomorúbb, a javulás minden reménye nélkül" – rögzíti kiindulópontját dr. Erdélyi Jenő „közkórházi főorvos" (mellesleg lapunk újságírónője, Lengyel Vilma férje). Az ok: az aránytalanság. „1914-ben, a világháború kitörése idejében a 21 millió lakost számláló, virágzó Nagymagyarországnak 4700 diplomás orvosa volt, a mai kis, megcsonkított hazánkban élő 8 millió lélek egészsége fölött közel 7000 orvos őrködik". Például „a nagy, hatalmas vidékkel rendelkező Szegeden, mely Bácska és Bánát természetes gócpontja volt, 40-45 orvos látta el az egészségügyi szolgálatot, s nem lehet mondani, hogy békében itt orvoshiány lett volna. Ma 160, az egészségügyi intézetek orvosait beleszámítva közel 200 orvos gyógyítja nem a régi, de a határvárossá lett Szeged és jelentéktelenné zsugorodott környékének betegeit". Ám miközben „500 százalékos" az eszkimók szaporodása, „a fókák alaposan megfogytak és elszegényedtek". Közben „az egyetem idehelyezésével (…) megszaporodott az ingyenes rendelések száma". Az orvosok helyzetét azért is minősíti vigasztalannak Erdélyi doktor, mert az idősek a „hadikölcsönökben vagy értékpapírokban, bankbetétekben fekvő vagyonkájukat elvesztették és öreg napjaikra az ínség és nélkülözés réme mered rájuk" – a fiatalok viszont nem tudnak elhelyezkedni.

Csak az építőmunkások találnak munkát. Épül a szegedi klinikasor Fotók: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Csak az építőmunkások találnak munkát. Épül a szegedi klinikasor
Fotók: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Az „ügyvédi nyomor" okait dr. Bartha Dezső ecseteli. Kereseti lehetőségeiket ugyanis „a kereskedők, iparosok és gazdák eladósodása és tönkrejutása" nagyban lecsökkentette. „A vagyon-felügyelőségek és csődök csak 1-2 szerencsés ügyvédnek jelentenek nagyobb jövedelmet." Közben itt is sok a fóka: a fiatal jelöltek „tömegesen teszik le ügyvédi vizsgájukat és jegyeztetik be magukat ügyvédi kamarákba, nehogy a numerus clausus korlátozásai már rájuk is vonatkozzanak". Gyors segélyt a munkaalkalmak szaporítása jelentene. Ezért az „ügyvédgyűlések" javaslata: például „a községi jegyzők magánmunkálatainak eltiltása, a telekkönyvi kényszer, az OFB által engedélyezett ingatlanügynököknek az ügyvédi munkaterületekre átcsapongása elleni rendelkezések". Ám ezeket nem teljesíti „az igazságügyi kormányzat".

Vevőkre vár a kereskedő

„– Elviselhetetlen adóterhekkel, zaklatással, háttérbeszorítással, működésében megbénítva, vérszegénnyé, beteggé és tönkre teszik a kereskedőt" – jelenti ki Varga Mihály, a „szegedi Kereskedő Szövetség elnöke". Állításának bizonyítékai a megszűnő üzletek, bezáró gyárak, elvándorló kereskedők.

„– Elfásultan nézi saját végromlását" a kisiparos – mondja Gombos István, a „szegedi iparospárt elnöke". Például a pénzügyminiszter – miután elismerte: „több adót már nem bír el az adóalany, tehát adókönnyítések következnek" – 200-300 százalékkal emelte a forgalmi adót. Magának a forgalomnak a jellemzésére pedig a Batta-féle cipők beözönlését említi: „Egy gazdag cseh gyáros elárasztja (különösen Szegedre vetette ki hálóját) az egész országot olcsó anyagból készült cipőkkel", ezzel „a jóhírű magyar cipészipart teljesen tönkre fogja tenni". A kormányt bírálja azzal is, hogy „a külföldi ipart pártolják azok, akiknek meg kellene védeni a magyar ipart".

Az öregségi és rokkantbiztosításról szóló törvény megszületése miatt elégedett Berényi Nándor magántisztviselő. Ugyanakkor „az élettartási index 1928 november hóban 1913. év felett 48 százalékkal áll. Ugyan hány alkalmazott keres 48 százalékkal többet, mint békében?!" – kérdezi, majd maga válaszol: „Az alkalmazottak legnagyobb része csak küszködik, aminek a fogyasztás is kárát látja, s amellett az egészségi állapot rongálásával az élettartam is rövidül". Sok a panasz: aki dolgozik, azért dohog, mert „munkaidő terén teljes az anarchia" – akinek nincs mit a tejbe aprítania, azért sóhajtozik, milyen szívesen dolgozna, csak lenne munka!

*

Kronológia: 1928. március 15.: Felavatják New Yorkban a magyar kivándoroltak által emelt Kossuth-szobrot. Április 29.: A lakihegyi új nagy rádióadó megkezdi a műsorsugárzást. (A rádió-előfizetők száma az országban ezer körüli, az év végére több mint 168 ezer.) Május 28.: Lord Rothermere fiát, Harmsworthöt ünnepélyesen fogadják Szegeden. Június 21.: Látogatásával újabb revíziós kampány veszi kezdetét, melyet hallgatólagosan kormánykörök is támogatnak. Augusztus 11.: Az úgynevezett „feketeinges sasok" kilépnek az Ébredő Magyarok Egyesületéből, és megalapítják a Magyar Fasiszta Munkások Országos Pártját. Augusztus 27.: Párizsban 15 állam aláírja (a nemzetközi ellentétek békés úton, háború nélküli megoldásáról szóló) Briand–Kellog-paktumot; az ehhez való csatlakozásra szóló felhívásra október 8-án mond igent a magyar kormány. Augusztus 31.: A numerus clausust enyhítő törvényre hivatkozva dr. Dézsi Lajos rektor kijelenti: zsidókérdés nincs az egyetemen, a szegedi egyetem eddig is liberálisan kezelte e kérdést. Szeptember 9.: Levegőbe emelkedik Budapesten az első helikopter, Asbóth Oszkár találmánya. Október 11.-november 26.: A korszak legnagyobb szegedi munkabeszüntetése, a kendergyári sztrájk.

*

Arcél: Lengyel Vilma (1893-1983)

Szegeden született 1893-ban Lengyel Vilma. 1914-ben mint a január 12-én megalakult Feminista Egyesület szegedi csoportjának elnöke és dr. Erdélyi Jenőné (Lengyel Vilma) bukkanunk nevére a Szeged monográfiában, s még 1916-ban is az anya- és csecsemővédelemre, a bölcsődék és leányotthon létesítésére törekvő feministák képviselője. Nem készült újságírónak – jelentette ki Apró Ferencnek. A helytörténésznek elmesélte: mikor 1923-ban a Koldusdiák színházi bemutatóján volt férjével, s utána a Kassban vacsoráztak, az asztaluknál megjelent Pásztor József hírlapíró. A Szeged kiadója elpanaszolta: „a lap kritikusa, Balla Jenő (a kedves emlékű Byll) ott ragadt egy hangversenyen, be sem kukkantott a színházba a zenés darab premierjére. Hogy lesz ebből holnapra kritika? Ekkor támadt a kétségbeesett Pásztor ötlete, hogy én írjam meg a cikket…" Erre ott helyben papírra vetette a kritikát, mely november 14-én „e. v." monogrammal jelent meg, s Pásztor szerződést ajánlott a hölgynek, akiről tudta: játszik zongorán, s érdeklődik a művészetek iránt. Orvos férje nem akarta, hogy neve szerepeljen, ezért lánykori nevén, leginkább „l. v." monogrammal írta alá színházi és zenekritikáit, kiállítási beszámolóit. Az 1981-ben Apró Ferencnek adott interjújában hangsúlyozta: „sosem kerestem a rosszat. Kritikáimban az elért művészi eredményt emeltem ki, igyekeztem rámutatni a továbblépés lehetőségeire". Ezért dedikálta neki Juhász Gyula úgy a Testamentom című kötetét, hogy „a megértő és jóindulatú kritikus ideáljának, Lengyel Vilmának". Újságírói emlékei között említi Juhász és Vér György barátságát, s hogy olyan személyekkel készíthetett interjút, „mint például Max Liebermann, Alfred Kerr, Kálmán Imre és mások". Lengyel Vilmának oroszlánrésze volt az Alföldi Művészek Egyesülete 1928-as megalakításában, de tagja volt a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság vállalkozásában induló Szegedi Szabadtéri Játékok 1933-ban megalakult intézőbizottságnak is. Apró Ferenc szerint „lényeglátás és magas színvonal, képgazdagság és kifogyhatatlan színesség jellemezte cikkeit. Sosem akart csak a céhbelieknek írni. Sok-sok művész mondott neki köszönetet eredeti meglátásaiért". Lengyel András irodalomtörténész állítja: „professzionális szintű zeneértése, műveltsége messze a szokásos vidéki átlag fölé emelte ilyen vonatkozású munkásságát. Bartókról, Kodályról írott cikkeit, hangversenykritikáit ma is számon tartja a zenetörténeti kutatás". Péter László irodalomtörténész hívja föl a figyelmet, hogy Lengyel Vilma külföldi útjairól is hozott beszámolókat, miközben társadalmi érzékenységről tanúskodó riportokat is írt, illetve előadásokat tartott: például 1935-36-ban A dolgozó nő és a család, A férfi és a házasság címmel. Lengyel Vilma életének utolsó éveiben Budapesten élő lányához költözött, ott hunyt el 1983. október 13-án - huszonöt éve.


*

Ipartestületi székház 

„Az ipartestület elöljárósága szerdán délután tartotta utolsó ülését a régi székházban – írjuk október 11-én. – Félszáz évig volt Szegednek ez a jellegzetes háza az iparosok hajléka, azelőtt pedig hosszú időn keresztül az iparostársulatnak volt a hivatalos helye." Most tartották az „ősi hajlékban" az utolsó tanoncszabadítást – több mint száz tanonc, köztük legalább ötven leány részvételével. Kertész József, a női ruházati szakosztály elnöke azzal bocsátotta útra őket, hogy „csak az a tökéletes iparos, aki lelkileg is képzi magát, aki lelki életét is a legfinomabbra csiszolja". Az elöljáróság nevében a vendégek előtt Körmendy Mátyás, az ipartestület elnöke elmondta: „a Horváth Mihály-uccai ház" lakóival megegyeztek, „az új építkezés megkezdésekor, bizonyos rekompenzációk ellenében elhagyják" az épületet. „Október 13-án kiírják a tervpályázatot és 23-án döntenek a munka kiadásáról". Egyébként a régi házat „annak idején 27.300 forintért vásárolták". Az elnök kifejezte azon óhaját, hogy: „az új ház hatalmasabb és szebb legyen, de legkiválóbb mégis abban legyen, hogy falai közt az iparosegység megteremtődjék".

Az Ipartestületi székház épülete

Az Ipartestületi székház épülete
*

Romeo szmokingban

Szögedi Színház című rovatában Juhász Gyula sajátos, de lapunkban szokásos módon görbe tükröt tart: Gyaluként döbbent rá nagyon is komoly társadalmi feszültségekre. Például február 12-i számunkban a Romeo szmokingban című írás alatt az aláírás: Gyalu.

„A héten megint megforgatták sírjában a szegény Sekszpirt, ebben a szezonban már másodszor, de remélhetőleg nem utoljára. (…) nem ártana egy kicsit megfejelni és megtalpalni ezt a históriát, korunk szellemében és a hazai viszonyokhoz alkalmazva. Például a következőképpen:

Montag Romeo ötödéves orvostanhallgató és lírai költő halálosan szerelmes Kaposi Júlia elsőéves medikába, Kaposi Márta szép és művelt nővérébe. Julia a Mefhosz tagja, ellenben Romeo másvallású és nem tagja semminek se. A szülők mindkét részről hevesen ellenzik a dolgot, az öreg Montag, mint a Pallavicini-uradalom bérlője és az öreg Kaposi, mint bélistás nyugalmazott összekötő miniszter faji és felekezeti ellentétben állanak egymással. De Julia mindenáron módosítani akarja a numerus klauzust Romeoval szemben és a Zrínyi-bálon kikosarazza a többszörös földbirtokos Páris Pápai Aladár máltai lovagot. A szerelmesek csak titokban találkoznak a városháza erkélyén és Klekner anyakönyvvezető szobájában és Ady Endre verseit idézik. Az egyetemi igazoltatások alkalmával Merkucz Izsót eltanácsolják, mire az ifjú Montag bánatában Lőrinczy gyógyszertárában nagyobb mennyiségű veronalt vásárol, amelyet Juliával közös elhatározásban elfogyasztanak. A gyorsan előhívott mentők gyomormosást alkalmaznak, a numerus klauzus módosítását az egységes párt túlnyomó többsége megszavazza, a szegedi színház csővezetőjét áthelyezik az ország első műintézetéhez és ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint elintézést nyer."

*

Napi hírek

Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" – most 1928-ból.

Vívóegylet. „Szombaton délután kezdődött a Szegedi Vívó Egylet kétnapos országos junior versenye… A Szegedi Vívó Egylet 9 vívója jutott be a ma reggel kezdődő országos junior kardverseny középdöntőjébe" (január 15., vasárnap).

Kihágási bíróság. Dr. Hammer Fidél, Szeged kihágási bírója 1927-ben 5614 ügyet iktatott. De például koronaromlás idején ez a szám meghaladta a 12 ezret is. „A múlt évben 4585 büntetőparancsot bocsátott ki, de a felek közül a legtöbben tárgyalást kértek ügyükben. Így a bíróság 3235 ügyben tartott tárgyalásokat. (…) Pénzbüntetés és eljárási költség címén a bíróság 105 ezer pengőt szabott ki. Ebből még a múlt évben 47.415 pengőt be is hajtott." A legtöbb kihágási ügy: „az iskolakerülő elemi iskolai tanulók szüleit büntette meg a bíró. A kirótt pénzbüntetések mértéke meghaladta a 34 ezer pengőt" (február 19., vasárnap).

Vita a Templom térről. „A Magyar Mérnök és Építészegylet pénteken délután a Kultúrpalotában vitaülést rendezett, amelyen a felszólalók, legnagyobb részt építészek, a Templom tér rendezésével kapcsolatosan készített, vagy felmerült tervekről mondták el véleményüket." Például Tóbiás László építész szerint „a beérkezett pályaműveket csak eszmei terveknek kell tekinteni. Teljesen kielégítő megoldást egyik tervrajz sem ad, de a legjobbnak Rerrich Béla találta el a lényeget…" (március 17., szombat).

Amerikai milliomos Deszken. „Vasárnap délután feltűnést keltett Szeged uccáin egy hatalmas amerikai autó, amelyben hárman ültek. A Nagy amerikai kocsi a Tisza-szálló előtt állt, s a vendégeknek azonnal a legnagyobb szobákat nyitották ki. Csakhamar kiderült, hogy az amerikai autó utasai között van dr. Vámbéry Rusztem, a kiváló és egész Európában ismert professzor. Vele volt a fia, a harmadik utas pedig egy amerikai milliomos volt, Mister John O. Crane, aki a csehszlovák köztársaság elnökével van közeli rokonságban." Vámbéry és John O. Crane „báró Gerliczy Félix társaságában kiautóztak Deszkre, ahol a báró fényes vacsorát adott vendégei tiszteletére… Crane azért jött Szegedre, mert az eladó deszki kastélyt tekintette meg" (április 11., szerda).

Angol nyelvű címlap. „Isten hozott – Welcome" címmel jelenik meg lapunk, de beljebb is több cikket angolra fordítanak: például „A szerkesztő az olvasóhoz", vagy a Dettre János tollából származó „A magyar kisebbségek és a világsajtó" címűt. Az okot magyarázzák a címek: „Rothermere fia Szegeden, Ünnepi külsőségek között fogadja az alföldi város Harmsworth képviselőit, Negyvenezres tömeg tüntet Trianon ellen". „A program" szerint 11 órakor Budapestről autón érkezik, a nagygyűlés fél 12-kor kezdődik, a Klauzál téren díszsátort állítanak, részt vesz az egyetemi díszközgyűlésen, a vidékieket különvonatok hozzák, s lapunk közli Lord Rothermere és Esmond Harmsworth fotóját is (május 20., vasárnap).

Finn mesterdalnokok. „Holnap, pénteken fél 8 órai kezdettel a Tisza-szálló dísztermében a Finn Mesterdalnokok adják gyönyörű műsorú hangversenyüket. A Laulu Michet budapesti szereplése volt a finn-ugor kongresszus legnagyobb zenei szenzációja. A társadalmi eseményként lezajló művészi hangverseny jegyei 1-5 pengőért a Harmóniánál" (június 14., csütörtök).

Iparosnyugdíj. A szegedi iparosok nyugdíjegyesületének gyűlésén elhangzott: „szükségesnek tartják az iparosnyugdíjat, de nem havi 30 pengővel és nem 65 évvel" – szerintük a kevesebb összeget tudnak csak fizetni, s a „korhatárt 50 évben kell megállapítani" (július 20., péntek).

Csökkenő összeg városrendezésre. A szegedi pénzügyi bizottság ülésén úgy döntöttek, hogy a felsővárosi plébániának, a minorita rendháznak – amely 45 ezer pengőért új orgonát és harangot vásárolt – 23.500 pengős támogatást kért, de csak 5 ezer pengőt kapott. Új játszótereket létesítenek például a Stefánián, a Dugonics téren, így ott szabad lesz a gyerekeknek a fűre lépni. „A gyepesítésre évente 4000 pengőt állítanak be a költségvetésbe". Hozzálátnak a Stefánia rakpart kijavításának, a pálmaházra 30, a 2 Tisza-híd közötti töltésszakasz burkolatára 33 ezer pengőt szánnak. Végül „az 1929-iki költségvetési évben városrendezési célokra 70.000 pengő marad" (augusztus 18., szombat).

Súlyos vízhiány. „A lehetetlen vízszolgáltatás miatt egyetlen kút kikapcsolása is súlyos zavarokat okoz" – „Szombaton ismét súlyos vízhiány volt Szegeden, mert egy ártézi kútban üzemzavar támadt" (szeptember 16., vasárnap).

Piroskáék ügye a képviselőházban. A politikai élet teljesen a képviselőház tegnap történt izgalmas eseményeinek hatása alatt áll. Fábián Béla felolvasta a „Csongrád közállapotairól" szóló, Tóth csongrádi polgármester által írt jelentést. E szerint „Csongrád közvéleményében továbbra is megmaradt az a meggyőződés, hogy a bombamerénylet tetteseit a fajvédőpárt felmentett vezetősége között kell keresni". A belügyminiszter, Scitovszky Béla pedig ismertette „Szalay József szegedi főkapitány jelentését Piroskáék összeveszéséről". A belügyminiszter és Fábián Béla vitájának következménye: Fábiánt jegyzőkönyvi megrovásban részesítetik (október 25., csütörtök).

91 sír Szőregen. „A szegedi múzeum októberben Szőregen kezdett nagyarányú ásatásokat, ahol olyan nagy kiterjedésű bronzkori temetőre találtak, amilyent még eddig nem ismer ebből a korból nemcsak a magyar, de a közép-európai régészet sem. Eddig 91 sírt tártak fel, de a próbaásatások mutatják: „itt a sírok százait rejti magban a föld" (november 11., vasárnap).

Két kasszafúrás. „A karácsonyi ünnepek alatt két vakmerő kasszafúrás történt Szegeden. Karácsony első napján a gőzfürdő pénztárát látogatták meg a betörők", akiket megzavartak, így zsákmány nélkül távoztak. De a repülőtér irodájában is jártak, amit csütörtökön fedezték fel. „A Wertheim-szekrényben csak egy pengő 40 fillérnyi készpénz volt, amelyet a betörök magukkal vittek. Találtak még egy 2000 pengős takarékkönyvet is, amelyet azonban nem mertek elvinni" (december 28., péntek).

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!