Ilonka néni csipkéből épített dómot

– Fiatal lány voltam, amikor a szomszéd néni megtanította nekem a csipkeverés alapjait. Később autodidakta módon, újságokból, kézimunkakönyvekből képeztem tovább magam – hallottuk Gilicze Istvánnétól, aki az évek során több száz munkát adott ki kezei közül.

Kezdetben ritkábban szentelt időt hobbijára, férje halála után azonban beindította a csipkeverő nagyüzemet. Évente néhány alkalommal elutazott Budapestre továbbképzésre, ahol a Néprajzi Múzeum archívumából gyűjtött anyagokat, és egyre jobban megismerte a tudományt, a különböző tájegységek csipkeverési jellegzetességeit. Szegeden szakkört is tartott, sok tanítványa tőle leste el a csipkeverés fortélyait. Tagja a Dél-alföldi Alkotók Népművészeti Egyesületének, 1995-ben munkái alapján népi iparművész címmel tüntették ki.

Egy tenyérnyi darab elkészítése 18–20 órába telik a vertcsipke-készítő nép iparművésznek, Gilicze Istvánnénak. Fotó: Frank Yvette
Ilonka néni még mindig nagyon aktív, kiváló a látása, s amikor otthonában bemutatót tartott nekünk a csipkeverési technikából, alig tudtuk szemmel követni, olyan gyorsan cserélgette ujjai között a verőkéket. Míg a legelőnyösebb fotó érdekében összevissza fordítgatta a párnát, fotóriporter kolléganőm aggódva figyelte, nehogy összegabalyodjanak a cérnaszálak. Ilonka néni azonban csak legyintett. – Az ötéves dédunokám olyan „rendet" szokott csinálni köztük, hogy csak na – mondta mosolyogva.

Hobbija rendkívül időigényes: egy tenyérnyi darab elkészítése 18–20 órába telik. Ilonka néni lakását mégis mindenhol csipketerítők díszítik, és még a falakon bekeretezve is a kézimunkái lógnak. Van közöttük szív és kereszt alakú, de készített már mellényt is csipkéből, sőt a szegedi dómot is megmintázta. Műveit nagy szeretettel osztja szét családtagjai, ismerősei között, március 5-én pedig a Makkosházi Általános Iskolában nyílik kiállítás a nagy műgonddal elkészített különleges darabokból.