Szeged elit gimnáziumában végzett egykori diákok, ismert és hétköznapi emberek, valamint egykori és jelenlegi tanáraik emlékeit gyűjtjük össze. Elsőként Jáksó László televíziós műsorvezető osztotta meg gondolatait.
„Én játszottam Ságvárit az iskolai ünnepségeken. Mondjuk főleg az általános iskolában, de azt is Ságvárinak hívják. Vékony voltam és szemüveges, pont mint az az ember, akiről annyi történetünk volt mindössze, hogy lelőtték szegényt valami presszóban. Nagyjából harminc percig tartott az ünnepségeken rendszeresen előadott megrázó jelenet, amelynek cselekménye annyi volt, hogy én ültem, üdítőt fogyasztottam, ekkor odalépett hozzám két csendőr, én elszaladtam, és ők lelőttek.
Nekünk ezt így mesélték akkor. Emlékszem, a narrátor egyszer beleszőtte: „Ságvárinak leesett a szemüvege.” Nekem pedig ezt kellett volna eljátszanom. Enerváltan fordultam felé, hogy ezt mégis hogyan oldjam meg. Bámultuk egymást kicsit, próbáltam átsugározni neki az információt, hogy szemüveges gyerek nem dobálja a segédeszközt, mert eltörik a két és fél dioptriás lencse, és mehetünk orvoshoz, majd boltba, várhatunk két hónapot, hogy a cilinderes lencsét újra elkészítsék. A narrátor visszameredt rám. Ekkor finom mozdulatokkal levettem a szemüvegem, összecsuktam, odavittem a tornaterem széléhez, és feltettem a védőfal tetejére. Visszasétáltam oda, ahol a halálos lövés ért, és összeestem. Soha addig és azóta sem kaptam akkora tapsot. Ilyen marhaságok összessége alkotja azt az érzést, hogy valaki valamilyen nevű iskolába járt. Ünnepségek, tablóképek, események nevei, buta sztorik. Nem dr. Ságvári Endre hiányozna, akiről alig tudok valamit. Ezek hiányoznának, ha eltűnnének.”
Továbbra is várjuk ismert és civil egykori ságvárisok gondolatait. Legemlékezetesebb élményeiket, az alma materhez fűződő emlékeiket a [email protected] e-mail címre küldhetik.
