Kábelbarát megoldás a Pillich Kálmán utcában

Fogadjunk, hogy nem tudják, hányféle kábel létezik a világon! Nyugalom, én sem. Van, amit a telefonba kell dugni, van, amit a tévébe, és még kábé egymillió. És van a Pillich Kálmán utcai speciális kerítéses, de erről majd később.

Nekem eddig egy komoly ka­­­landom volt, ami kábelhez köthető, de nem volt túl vidám. Akkor még Budapesten laktam, és egy irodában dolgoztam. Már napok óta furcsa vibrálást éreztem a fürdőszobában a mosógép felől, de nem foglalkoztam vele, pedig kellett volna. Hétfő reggel volt, és éppen fürödtem a kádban munkába indulás előtt, amikor felerősödött a furcsa, nem tudom máshogy mondani, zizegés a mosógép felől. Ekkor kiszálltam a kádból, és úgy dön­­töttem, hogy kihúzom a gép ká­­belét a hosszabbítóból, hátha akkor abbahagyja. Ezt viszont nem kellett volna.

Akit már rázott meg áram, az tudja, hogy mit éreztem, akit meg nem, annak elmondom, hogy érdekes volt. Nem fájt igazá­ból, csak rázkódott párat a már akkor sem túl kicsi testem, és a végén – szerencsére kifeküdtem. Valahogy kiesett a kezemből az árammal teli kábel, így megúsztam a dolgot. Gyorsan felhívtam a szobatársamat a cégnél.

– Iduka, megrázott (nem ezt mondtam) az áram, mit csináljak?

Iduka azt mondta, hogy ha túléltem, akkor már nincs baj, de hívjak orvost, mert lehet az ilyenektől szívritmuszavar is akár. Hívtam, elvittek a kórház­­ba, rákötöttek a gépre, és kiderült, hogy megmaradok.

A Pillich Kálmán utcai kerítéses kábelen lehet, hogy nem villany megy, nem értek hozzá. De ezt mégis azért írtam ide, mert sokszor hallani olyan bátrakról, akik az utcai áramkábelről kötnek le, pedig azt nem szabad. Na, ők nem bátrak, hanem hülyék.