Karkötőt kapnak a SZIN-en a gyerekek, hogy el ne vesszenek

- Anya, nézd, de jó a haja! - mutatott Kata egy tarajos ifjú punkra a Lapos bejáratánál csütörtökön, amikor leugrottunk pancsolni a koncertek előtt. - Ugye ők is jönnek bulizni? Ez volt a negyedik év, hogy az idősebbik lányom, Luca részt vett a Szegedi Ifjúsági Napokon - a négyéves Katának a harmadik. Néztük a fesztivált játszótérnek, fejtünk tehenet, és fellobbant a szerelem is - mindez belefért az első három alkalomba. Tavaly ugyan nem jutottunk ki velük, de azt vettük észre idén is, hogy évről évre többen hoznak ki gyerekeket. Az első ismerős, akivel összefutottunk, egy év körüli kisfiával a karjában sétált.

Rózsaszín karkötőt kaptak a lányok, rajta a telefonszámommal. Fotók. Farkas Judit

Karszalagot kaptak a szülő telefonszámával

Sok volt a babakocsi, és tiszteletét tette mindenféle korosztály, az egészen kicsiktől a kiskamaszokig - 11 éves korig felnőtt kísérővel ingyenes a belépés.

Ehhez a szervezők is alkalmazkodtak egy újítással, ami csak nekünk volt az, mert már tavaly is működött. A gyerekek is kaptak ugyanis karszalagot, rajta a szülő nevével, telefonszámával, hogy ha esetleg elkeverednek, az kevésbé legyen kalandos.

Most már negyedszerre teszteltük, és még mindig nagyon szeretik a biztonsági őrök és a személyzet más tagjai a kicsiket: de idén már odakint csodás meglepetés várta a lányaimat. Odavannak a sült krumpliért, legszívesebben mindig azt ennének, ha kapnának. Két fiatal lány állt a hátsó bejáratnál, ahol a jegyeket felvettük, egy-egy tasak sült krumplival a kezében - ingyen krumplit kínáltak az arra járóknak, és beszélgetést. Egy közeli ház udvarán osztották a krumplit, a szörpöt és a jó szót a társaik, ki is táblázták az őt mentén a lehetőséget. Beszélgettünk, mondták, sokan furcsán néznek rájuk, miért van ingyen, nem akarják elfogadni. Volt, aki azt is megkérdezte, tán beleköptek-e. Nem könnyű jót tenni az emberekkel.

Minden lehet játszótér.

Ezeken a mai fiatalokon már meg sem lepődnek

A lányok nagyon örültek a rózsaszín karszalagnak, és a szülők is kicsit nyugodtabban mentek neki az estének. Elpancsoltuk ugyanis az időt a Laposon, és csak hét körül jutottunk be a fesztiválra. Célirányosan a borudvarhoz mentünk - na nem italért, hanem lufiért a gyerekeknek. A Civil Falu legtöbb sátra sajnos már nem volt nyitva, amikor arra bóklásztunk, bezárt az orrunk előtt egy mini ugrálóvár is. Találtunk viszont egy szegedi jellegzetességeket felvonultató "fotópontot", amin a szegedi vérhollót is felfedeztük, valamint óriás utcabútorokat, színes fényekkel megvilágítva. A felnőtteknek küzdeniük kellett a helyért, mert folyton gyerekek tornáztak rajtuk. Mondhatták volna, hogy "Ezek a mai fiatalok", de idén már annyira sem lepődött meg senki a kicsiken, vagy a babakocsit toló párokon, mint a korábbi években.

Pózolj szegedi vérhollóval!

A zenei felhozatallal vállaltunk némi kockázatot: a Dubioza Kolektivet, anyja nagy kedvencét Luca már két évvel ezelőtt is leszólta. A Pannonia Allstars Ska Orchestrára viszont akkor nagyon jót táncolt mindkét kislány: idén nem aratott osztatlan sikert. Az első sorba előrerohanástól ezúttal eltekintettek - úgy látszik, az elmúlt két év alatt érettebb személyiségekké váltak. Na meg mivel ott volt a kezükön a karkötő a telefonszámommal, már nem volt akkora sportértéke a dolognak. Cserébe két számot 25, majd az összes többit 15 kilóval a kezemben táncoltam végig. Erőnléti edzésnek nem rossz, ha az ember elfogadja, hogy utána egy ideig nem tudja használni a bal karját. Luca, a nagylány megunta, és elvitette magát sakkozni az apjával - ő már komoly ember, hétfőn iskolába megy. Játszani ugyan még nem tud, de egy nála valamivel idősebb kisfiúban türelmes partnerre talált.

Luca sakkozni tanul.

Megint nem volt közszeméremsértés

Élt bennem a remény, hogy ha a PASO idén nem tetszett neki, a Dubioza Kolektiv majd most akkor fog. Tévedtem, és ritka az a gyerek, aki hajlandó egy egész koncertet végigvárni, ami csak az anyjának tetszik. Négy-öt szám jutott szűken az együttesből, ami miatt aznapra akartam a jegyet, de az ember értékelje, amit kap. Hazataxiztunk, és tizenegykor már mindenki aludt. Vészhelyzetbe nem keveredtünk, senki sem veszett el, esett a medencébe vagy részeg hordák lábai alá, nem láttunk semmi megbotránkoztató, félelemkeltő vagy szeméremsértő dolgot, se mocskot, szemetet. Semmi olyat, amit nem mesélhet el az óvodában Kata - aki pont hárommal járt több fesztiválon, mint az anyja 17 évesen.

Ebben az évben a "Mikor kerülünk már sorra? " és "Most azonnal bepisilek" mondatok is elmaradtak, mert ahogy előre ígérték, tényleg telepítettek egy rakás plusz vizesblokkot. Sötétben bemenni egy toi-toi vécébe gyerek nélkül is kétesélyes kaland, de most sikerült civilizáltabb megoldást találni, és nem is nagyon kellett sorban állni.