Katedráról a kormány mögé: a trolikat választotta a történelem helyett Bóka Krisztián

Nagyapám villamosvezető volt, és amikor még kicsi voltam, elvitt párszor a kocsiszínbe megnézni a villamosokat. Aztán amikor nagyobb lettem, nem volt választása, megfertőzött a járművek szeretetével, vinnie kellett

– kezdett mesélni a mozgó, guruló dolgok iránti szeretetéről a 31 éves Bóka Krisztián.

Következő nagy szerelme, a történelem a középiskolához köthető.

A Ságváriba jártam, ahol kiváló tanáraim voltak, köztük az osztályfőnököm és történelemtanárom, Farkas Zoltán, akit a mai napig példaképemnek tekintek. Ő a történelem szeretetével fertőzött meg

–mesélte Krisztián, aki számára így nem volt kérdéses, hogy az egyetemen a történelem szakot választja néprajzzal kiegészítve.

– 2011-ben végeztem, visszajöttem Pécsről Szegedre, de addigra az önéletrajzomat már leadtam a Szegedi Közeledési Társaságnál villamosvezető-tanfolyamra. Történelemtanárként végül a kötelező gyakorlaton kívül nem dolgoztam. Keresgéltem, de akkor nem volt állás, ahová mehettem volna. Egyéves átmeneti időszak után, amikor egy szolgáltatónál ügyfélszolgálatos voltam, jött egy telefon az SZKT-tól, hogy villamosvezető-tanfolyam ugyan nem indul, de lesz helyette trolivezetői. Érdekelt az is, ezért 2013 őszén elkezdtem a tanfolyamot. Ha találtam volna nekem tetsző történelemtanári állást, akkor valószínűleg minden másképp alakul – folytatta a fiatalember.

Krisztián először tartott a trolitól. Azt mondta, a villamos legalább tudja, merre kell menni. Aztán persze mióta a cégnél van, megtanulta, hogy a villamos vezetése bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Ott nem lehet félrekapni a kormányt utolsó lehetőségként, ha valami nagy baj van. Krisztián 2014 januárjában vizsgázott le, azóta minden trolivonalon jár az összes típussal.

– Voltak kétségeim, hogy milyen lesz azt csinálni napi nyolc órában, ami korábban a hobbim volt, de bejött és szeretem. A kedvencem a 10-es vonal. Ezen van a legjobban belőve a menetrend. Szinte oda sem kell figyelni, mindig pont időbe érsz körbe: nem kell nyomni neki, de arra sem kell figyelni, hogy lassan menj – mesélt kedvenc járatáról.

Katedra helyett vezetőfülkében ül Bóka Krisztián. Fotó: Kuklis István

 Fogalmam sincs

– válaszolta arra a kérdésünkre, hogy hány kilométert vezetett eddig, mivel náluk órában mérik a teljesítményt. Az biztos, hogy 1560 óránként jár a cégnél az eseménymentességi prémium. Ezt Krisztián eddig háromszor kapta meg. Persze azért az ő trolivezetői élete sem eseménytelen. Úgy fogalmazott, akadt egy Tisza volános tükör (ma már Dél-alföldi Közlekedési Központ Zrt.), amely áldozatául esett a Mikszáth Kálmán utcában…

Krisztián nagy álma volt, hogy a régi, hangosan zakatoló orosz ZIU trolit vezethesse. Idén tavasszal vizsgázott le rá. Egyik élménye a szovjet gyártmánnyal idén nyáron az volt, hogy a Mars téren felszállt rá egy orosz család, akik az újszegedi végállomásig és vissza előre-hátra szaladgálva mindent végignéztek és lefotóztak a járművön.

– Milyen érzés úgy elindulni, hogy naponta ezrek testi épsége, akár élete van a kezében? – kérdeztük a fiatalembert. – Nem lenne jó, ha folyton ezen gondolkodnék. Légiirányítók mondták, hogy amikor a monitor előtt a sok pöttyöt utasítják, akkor azok nekik csak pöttyök. Soha nem szabad arra gondolni, hogy egy ilyen pöttyön hány ember ül. Nem szabad azon gondolkodni, hányan ülnek mögötted. Ez egy olyan munka, amit csak úgy lehet csinálni, ha valaki szereti, muszájból nem. Akkor úgyis ki fog potyogni. Minden olyan szakmához, amiben emberekkel foglalkozol, türelem kell – tette hozzá Krisztián.

Bóka Krisztián a 2007-ben alapított Közlekedési Emléktár Alapítvány elnöke. Az alapítvány célja Szeged és a Dél-Alföld közösségi közlekedési emlékeinek felkutatása, megőrzése. – Megvettünk egy Bengálit (az FVV CSM–4, becenevén „Bengáli", magyar gyártmányú, kétirányú, tízajtós csuklós villamos – a szerk.), amely a 3-as vonalon közlekedett. Ennek mindkét végén található vezetőállás, és egy oldalon vannak az ajtajai. Ennek folyik a felújítása. Ne egy szobor legyen, működő járművet szeretnénk belőle kialakítani, hogy ezzel is növeljük a szegedi nosztalgiajáratok számát – tette hozzá Krisztián.