Kemény kritikákat is oszt a világhírű szoprán, ha kell

– Csodálatos, amit csinálsz, de Mozarthoz nem – mondta Marton Éva. A Kossuth-díjas operaénekes most Szegeden sorolja a hibákat, de a dicséretet sem mulasztja el, ha úgy kívánja a helyzet. Az SZTE Zeneművészeti Karán gyűltek össze a tehetséges fiatalok, hogy a világhírű drámai szopránnak énekelhessenek fél órát fejenként. Az egyik kínai hallgatót, Zhu Yuweit épp Koczka Ferenc kísérte zongorán. Az ária kapcsán Marton Éva mesélni kezdett a mozarti zenei építkezésről. Arról, amikor az ember tercekre épít, s veszélyes, ha lemarad. Könyékemelési technikát is tanított, amit értelemszerűen akkor alkalmaznak, ha a hangmagasság is emelkedik. – A skálába is be kellene építeni ezt a módszert. Lehet, le is védetem – viccelődött a hallgatókkal a díva.

Visi Ágoston Mozarttal készült. A Szöktetés a szerájból hozta Ozmin áriáját, az első felvonásból. – Most kezdtem az alapképzést. Meg sem fordult a fejemben, hogy énekeljek Marton Évának még. Úgy éreztem, nem állok rá készen. Aztán megláttam a nevem a beosztásban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem ijedtem meg, de jól ment.

– Az énekesek nehezen fogadnak el új dolgokat. Ilyenek vagyunk – mondta a szoprán a diákoknak, amikor valaki sokadszorra sem helyesen énekelt valamit. Egyszer régebben azt nyilatkozta: az hajt előre, hogy átadjam a tudást, hogy kinyissam a fejeket és a szíveket. A fej nem kérdéses, de a szívről most mesélt kicsit. – Ott vannak az igazi érzelmek. Egy fiatal énekesnek nem kell mindent megtapasztalnia, nem is tud. Viszont átélheti egy könyv olvasásakor, vagy egy darab megnézésekor. Az érzelmek különböző helyeken mutatkoznak meg. Kevés idejük lett az énekeseknek felkészülni, pedig sokat kellene pihenniük. Beültetni a szerepet a torkukba. A modern kor legnagyobb hibája, hogy semmire sincs idő. Én még főpróba után kaptam két nap pihenőt. Kevés az idő, ha pedig szorosabb a nyakkendő, megfullad az ember.

A Zeneművészeti Karon tart mesterkurzust Marton Éva, világhírű szoprán.

Az SZTE Zeneművészeti Karának tanszékvezetője, Temesi Mária is végignézte a fiatalokat. A Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő már dolgozott korábban a kar vendégével. Mosolyogva emlékezett vissza A walkürre. – Óriási húzóerő a diákjainknak, ha egy ilyen személyiség látogat el hozzánk. Elvégre Szeged erős operacentrum a főváros után.

Szeptember óta tervezték a kurzust, s itt ismét szembejön az idő kérdése. Marton Éva szerint jól be kell osztani. Hamarosan Moszkvában és Barcelonában is tart kurzust, Szentpéterváron pedig énekversenyen zsűrizik. – Mindig az mondom a gyerekeknek: ha nekem sikerült, nekik is. Csak energiát és munkát kell belefektetni. Persze nem százakról beszélünk. A miénk a legnehezebb hangszer: két kicsi hangszalag.