2009.03.27. 21:58
Kincskereső guberálók
Szeged - Valaki szabadulni akar rossz háztartási gépeitől, lepukkant bútoraitól, míg mások „kincsek" után kutatnak az alkalmi szegedi lomkupacokban. A lomok újrahasznosítását figyeltük, közben igazoltatásba futottunk tegnapi körutunkon.
– Három hónapja lerobbant már ez a vacak, csak arra vártam, hogy végre kitehessem az utcára – mondta két lihegés közt a Pentelei sor egyik tízemeletese előtt Lajkó Zoltán, aki egy Minszk márkájú hűtőt vonszolt a folyamatosan gyarapodó lomkupachoz. Nem szedi ki belőle a rezet – magyarázta –, mert az árából csak egy fröccsöt kapna a lenti kiskocsmában, az ismerősök viszont kinevetnék, ha most nekiállna bontani.
A lassan gyarapodó halomban a műanyag üvegek és a törött bilik mellett volt már szakadt magyar zászló, s többkötegnyi hullámpapír is. Lomtalanítási akciót tartott ugyanis tegnap a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. több városrészben – a hulladékokat ma reggel szállítják el. Már ami megmaradt belőlük, a lomokra ugyanis sokan rájárnak.
– A konyhaablakra pont jó lesz – méregette friss szerzeményét egy kicsit odébb Lengyel Pál, aki feleségével kutyasétáltatás közben szúrta ki a jó állapotban lévő keretes szúnyoghálót egy másik, bútorokkal megpakolt kupacban. Az egyik oldalán kicsit felszakadt, de majd megoldom. Szegény ember vízzel főz – szabadkozott az alkalmi guberálás miatt.
Megértők voltunk: egy ilyen darab újonnan vagy tízezer forint. A válság közepén ez jelentős megtakarítás.
Közben az egyik ablakból egy nő kiabált ki, hogy a szomszédai rossz helyre tették a lomokat – amit a kukák helyére kellene tenni –, így nem fogják elvinni. Nem teljesen osztottuk félelmét, mert ezzel egy időben egy hajléktalan abból a kupacból mazsolázott ki magának egy fémlavórt meg egy kisszéket.
A Sás utca környékén egy sárga Lada tetőcsomagtartójára kötözött föl egy gáztűzhelyet egy középkorú férfi, s fiatalabb segítsége. Attila azt mondta, reggel óta járják a várost, főleg fémet keresnek. A vasnak most 18 forint kilója – kaptuk friss információkat a felvásárlási árról. A többi lomizót követik – magyarázta –, akik nagyjából ötvenen vannak. Harmincan közülük utánfutóval, mások teherautóval jönnek, valaki 100 kilométert is képes utazni a lomokért, mert megéri.
Két lovas kocsi bukkant fel hirtelen az utca végén, félig megpakolva lomokkal, beszélni viszont már nem tudtunk a rajta ülőkkel, mert megjöttek, s igazoltatni kezdtek bennünket a rendőrök.
Munka – igazoltatással
– Ne kamerázzanak, maguk sértik a személyi jogainkat! – kiabált fotós kolléganőmre egy festett vörös hajú nő, a sárga ladás Attila felesége, majd a személyi igazolványunkat követelte. Miután nem adtuk át neki – hiszen nem hivatalos személy –, azzal fenyegetőzött, kihívja a rendőröket. Mondtuk neki: hívja nyugodtan, az egyenruhások úgyis éppen erre érnek rá. De 10 perccel később a rendőrök tényleg megjelentek, majd miután elmondtuk nekik, mi a helyzet – riportot készítünk a lomizásról –, felvették az adatainkat, és felvilágosították a nőt a jogairól. Tanulság: nem az a bosszantó, ha valaki széttúrja a lomkupacokat a közterületen, hanem ha a fotóriporter a munkáját végzi.
