Kőhalmi szerint a konzervet lebuktatja a közönség

Szentesen született, a szegedi Ságváriban érettségizett, Pesten szerzett építészmérnöki diplomát a 31 éves Kőhalmi Zoltán. Művészettörténész–magyar tanár feleségével két gyermeket nevelnek Pesten. A humorista nehéz embernek mondja magát, miközben rugalmasan alkalmazkodik a hakniközönséghez, tagja a Dumaszínháznak, a rádiókabarénak, a HVG címlapkitalálóinak, és bedolgozó a Fábryshowban.

– Rögzítem a beszélgetést, hogy miattam ne kelljen lassítania.
– Én mindenki miatt lassítok. A rádióban külön lassítják a szereplésemet, mert annyira hadarok.

– Miből van a humorista havi fixe?
– Az emberekből, akik jegyet vesznek rá, aztán elfelejtik a poénokat, és megint elmennek meghallgatni. Mindig arra törekedtem, hogy munkám legyen, ne pedig munkahelyem. Igaz, akkor még nem tudtam elképzelni, milyen az, amikor két gyerek lóg a nyakamon. Mostanság felmerül bennem a gondolat, hogy egy portásfülkében békésebben ülnék, és dolgoznék.

– Hol halljuk legközelebb?
– A szilveszteri rádiókabaréban. Élőben ezalatt itt is, ott is. Három fellépés után éjfélkor dőlök hátra. Az a legnehezebb, hogy egy-két perc alatt elkapjam a közönség szimpátiáját. De hát ebből élek, sikerülnie kell. A legnagyobb titok kitalálni, mit szeretne hallani az éppen kopogó szemű vagy már ittas közönség. Mindazonáltal akadnak furcsa helyek. A temetkezési vállalkozók bálja mindenképpen az volt, de a libaszépségverseny is. Nincs két egyforma társaság.

Kőhalmi Zoltán: A jogosítványom még az okmányiroda karmai közt van.
Fotó: DM/DV
– Előre megírja a műsorszámait?
– Fejben van minden. Maximum címszavakban cetlikre, füzetbe, táblára lejegyzek egy sztorit, hogy el ne felejtsem. Ha valami konzerv, azt rögtön lebuktatja a közönség.

– És a kávé, konyak, cigaretta hogy jön képbe?
– A konyak valahogy kimaradt, bár nem vagyok absztinens. Inkább sört választok. A kávé napi szükséglet, és rá is gyújtok hozzá. Én viszem a gyerekeket reggel, ezért egy évig halmozódik az alvásigényem, amit szilveszter után kipihenek.

– Autó, kerékpár vagy villamos?
– Eddig bőszen tömegközlekedtem. Most sikerült szert tennem egy használt autóra. A jogosítványom viszont még az okmányiroda karmai közt van. Bizony még nem vezethetek! Viszont egy évig küzdöttem, miután a feleségem ígéretnek vett egy kósza megjegyzést. De ha azt vesszük, hogy Senna is esőben tanult gokartozni, és ő lett a legjobb...! Addig is a feleségem vezet, én meg az anyósülésről osztom az észt.

– Optimista vagy pesszimista?
– Valahol a kettő között. Olyan pesszimista, aki reménykedik, hogy a rossz, amit vár, nem fog bekövetkezni.

– Nem várják el mindig, hogy humoros legyen?
– A színpadon kívül elhárító mechanizmusra kapcsolok. Azt mondom: éppen nem dolgozom. Így nem kell úton-útfélen viccet mesélnem.

– Megbocsátó?
– Nem szeretek haragot tartani. Legtöbbször viszont nekem kell megbocsátani. Nehéz ember vagyok, ezért egy idő után mindegy, hogy én megbocsátok-e. A részletekről a feleségemet kellene meginterjúvolni. Szóval kell hozzám türelem. A Dumaszínház nem is igazán társulat, mert tizenvalahány primadonna van benne. A férfihiszti nálunk szakmai ártalom.

– Női humoristák nincsenek is?
– Köztünk nincsenek. Nem a humorral van baj, inkább a bátorsággal. Aki elkezdte, abba bukott bele, hogy azt hitte, arról kell beszélnie, milyennek látják őt a férfiak. Pedig arra lenne kereslet, hogy valaki lerombolja a sztereotípiákat. Ez őszinte műfaj.

– Amit ön mesél a családjáról, az mind igaz?
– Persze. Ez olyan, mint a csoportterápia. Amit kibeszélek magamból, és amin az emberek nevetnek, az nekem mind fájdalom.

– Milyen a viszonya a fakanállal?
– Távol tartom. De jó kajához jó közönség vagyok.

– Három kívánság?
– Nincs. Legfeljebb, hogy rosszabb ne legyen a mostaninál.