Külföldre menekülnek az alulfizetett ápolók

Hat év múlva nem lesz ápoló a magyar betegek ágya mellett – jelentette ki nemrég Balogh Zoltán. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke a jelenlegi bérviszonyok, a megbecsültség és utánpótláshiány alapján festett sötét jövőképet. Tény: külföldre csábítják dolgozni a magyar szakápolókat – legutóbb például az USA-ba, havi hatszázezer forintos fizetésért.

– Nappali képzésen összesen 30-50 diplomás szakápoló végez nálunk egy-egy évben. Ez nagyon kevés. Egy orvosra három szakdolgozónak kellene jutnia, de jó, ha egy az egyhez az arány. Bár EU-konform diplomát kapnak, gyakran olyan munkát kell végezniük, aminél jóval többet tudnak – mondta el Pogány Magdolna, az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának dékánja. Így még a diplomás minimálbért sem kell kifizetni nekik. A vezető szerint ezek a negatívumok okozzák, hogy nem vonzó a szakápolói pálya. Mivel kevesen vannak, a frissen végzett nővérek nem bírják a három műszakos munkarendet. Sokan ezért elhagyják az egészségügyet, vagy – ha jól beszélik az adott idegen nyelvet – külföldön végzik tovább a munkájukat, jóval több fizetésért.

Hat év múlva nem jut ápoló a betegágy mellé Magyarországon.
Fotó: Karnok Csaba
– Az a magyar betegek szerencséje, hogy még sok szakápoló nem beszél elég jól angolul, különben már mind elment volna – fogalmazott Irinyi Tamás. A MESZK Csongrád megyei területi szervezetének elnöke szerint csak a szegedi klinikai központból nagyjából háromszáz szakdolgozó hiányzik, noha ebben a körben nem volt jelentős leépítés. Hiába hirdetnek meg állásokat, senki sem jelentkezik rájuk. Az óriási terhelés és az alulfizetettség miatt aki tehette, már magától elment. Sok helyen már a havi beosztás elkészítését is akadályozza a létszámhiány. Más forrásból úgy tudjuk, a legégetőbb nővér- és szakdolgozói hiány a traumatológiai, intenzív és kardiológiai osztályon jelentkezik, de hiány van szülésznőből, műtősnőből, aneszteziológiai szakasszisztensből is. Irinyi szerint nehéz lenne olyan szakterületet mondani a szegedi egészségügyi ellátásban, ahol elég a szakdolgozó.

A minimumfeltételek sincsenek rögzítve a szakdolgozókkal kapcsolatban. Ez az egyik legnagyobb gond a megyei elnök szerint. Vagyis például egy osztály működési engedélye szempontjából mindegy, hány ápoló jut egy betegre. Ezért fordulhat elő, hogy egyes megyei intézményekben ügyeletben egyetlen nővér látja el a fekvő betegeket és a járó betegeket is – meséli Irinyi. A másik nagy probléma a szakma elöregedése és az utánpótlás hiánya: egy év alatt csak Csongrád megyében nagyjából négyszázzal csökkent a szakdolgozók száma.

Ellenpontként ott van Svédország, Anglia, Írország, ahol a magyar fizetések tízszeresét kereshetik az egészségügyi szakdolgozók – ami lényegesen csábítóbb, mint a hazai másodállás.

Másodállás szabi nélkül

Másodállásokkal egészíti ki a pótlékokkal együtt 85 ezer forintos havi nettó bérét a szegedi pszichiátriai klinikán három műszakban dolgozó Galisz Anna. Az érettségivel, OKJ-s oklevéllel hat éve az egészségügyben dolgozó fiatal nővér egy idős néni heti háromszori ápolásával és időnként takarítást vállalva összesen 100 ezer forintot visz haza egy hónapban. Azt tervezi, amint megszerzi a nyelvvizsgát, és letelik tanulmányi szerződése, Írországba megy dolgozni, ahol könnyen kapna nővéri munkát. A szegedi traumatológiai klinikán dolgozó Ostrogonac Valéria viszont már nem készül külföldre, hiszen 36 éve dolgozik az egészségügyben, 8 éve a traumán. Az 55 éves szakápoló arra vár, hogy négy év múlva nyugdíjba mehessen. Pótlékokkal együtt 110 ezret kap kézhez havonta, ezért „cserében" nem megy szabadságra – mert nem tud. A klinikán ugyanis feleannyi szakápoló dolgozik, mint amennyire igazából szükség lenne.