2012.10.25. 17:52
Laczák Boglárka - Ilyennek szeretlek, Szeged!
Szeged – Kemping kerékpár, kókuszgolyó, kávé: Laczák Boglárka mezzoszoprán szeretett Szegedéhez ezek éppúgy hozzá tartoznak, mint az Anna víz és munkahelye, ahol szíve szerint megöregedne.
– Mielőtt ideszerződtem, nem is gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű ékszerdoboz a szegedi színház. Kislánykorom óta arról álmodtam egy hatalmas színpadon állok egy gyönyörű épületben és mindenki rám figyel. Először zenész akartam lenni, tizennégy évig fuvoláztam, fuvolaművész akartam lenni, aztán amikor elkezdtem énekelni, akkor többen is azt javasolták, inkább ezt folytassam. Szerencsére sikerült, valóra vált az álmom, egy gyönyörű színházban dolgozom. Minden nap egy csoda, amikor ide belépek. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ezt a csodát itt Szegeden találom meg.
– Akkor hogyan „talált" ide?
– [namelink name="Pál Tamás"] volt a kapocs köztem és Szeged között. Mielőtt ide szerződtem talán egyszer jártam a városban, ha jól emlékszem, egy paprikafesztiválon. A Budapesti Zeneakadémián az operaszakosokat tanította, így engem is. Volt a Művészetek Palotájában egy nagy sikerű Bánk bán-előadás, ahova [namelink name="Marton Éva"] engem ajánlott Gertrúd királynő szerepére. Akkor dolgoztunk először együtt, majd meghívott előéneklésre. Rögtön szerepet is kaptam, 2011-ben az Anyeginben debütáltam. A képzeletemben sem volt a város, a színház. Leköltöztem, és úgy érzem, megtaláltam itt, amit kerestem. Soha nem mennék innen el.
– Mennyire ismeri már a várost?
– Már eligazodom, de még nem teljesen. A fő látványosságokat természetesen igen. De pont az az érdekes és szép Szegedben, hogy igazából nem ezekről szól ez a város. Egyre inkább azt érzem, itt lakni egy olyan semmivel össze nem hasonlítható életérzés, amit nem tapasztaltam máshol, méh Budapesten sem. A Tisza például a fantasztikus...
– A Dunához képest is?
Ilyennek szeretlek, Szeged!
Ön milyennek látja, szereti Szegedet? Várjuk fotóit, történeteit! Mutassa meg, Önnek mi a legkedvesebb a városban!
– Igen! Sokkal vadregényesebb, romantikusabb, a Duna engem sosem vonzott Pesten. Semmi különös nem volt nekem benne. A Tisza viszont buja, érdekes. Rengeteg felfedezhető része van, bevallom úsztam úgy benne, hogy tudtam nem volna szabad, de nem lehetett „neki" ellenállni.
– És a város milyen?
– Sokkal emberközpontúbb, személyesebb. Amikor a Palánk cukrászdába bemegyek és a kávémat mindig ugyanolyan mosolygósan kapom meg, a kókuszgolyóról nem is beszélve, nos ez még a fejfájásomat is elmulasztja.
– S a színházon és Palánkon kívül milyen fontos helyszín van még Szegeden?
– Az Anna-kút! [namelink name="Réti Attila"] kollégám mutatta meg nekem: amikor bemutatkoztunk egymásnak éppen volt nála egy üveg, és ettől nagyon meleg volt a keze. Néztem a palackját, és nem tudtam, mi van benne: teának túl átlátszó volt, és megkérdeztem, mit iszik. Lelkesen mondta, hogy Anna vizet. Megkóstoltatta velem, és azóta én is iszom, minden nap két palackkal, rendben tartja a hangszálaimat és azóta nem vagyok beteg sem: hiszek benne, működik, ez is egy igazi szegedi csoda!
– És egy ünnepelt, sikeres operaénekesnő miért Kemping biciklivel jár?
– Mert imádok biciklizni! Ez édesanyám kerékpárja volt. Van egy mountain bike-om is Pesten, de nem merem lehozni, állandóan attól rettegnék, megvan-e még. Ezt meg nem lopja el senki, ebben biztos vagyok. Télen-nyáron ezzel az isteni tragaccsal járok még novemberben-decemberben is a premierekre is! Csak amikor lehullott az a rengeteg hó, akkor vettem bérletet. Miközben tekerek át a hídon skálázni is szoktam, emiatt sokan meg is mosolyognak. Mindenhova ezzel járok, még Kecskésre is ezzel tekerek ki Andrejcsik Istvánhoz, amikor énekórára megyek.
– Hogyan kapcsolódik ki Szegeden?
– Igyekszem minél aktívabban eltölteni. A Székely sori színészházból olyankor mindig átsétálok a hídon. Nem sietek, nézelődöm a Tisza-parton, szeretek az Anna fürdőbe is járni. Viszont feltűnősködni nem szeretek. Sosem gondolom, hogy nekem csak azért meg kell jelennem valahol, végig kell sétálnom a Kárász utcán, hogy észrevegyenek. Nem gondolom, hogy attól lennék az, aki mert a hátam mögött összesúgnak, hogy Nézd! Ő az! Mindig sportos voltam, fiúkkal barátkoztam, játszottam. Jobban szeretem a farmert, mint a szoknyát. Persze, amikor kell akkor tudok sikkes lenni, meg kicsípem magam, de a hétköznapok nem erről szólnak.
– Látja magát mondjuk öt év múlva itt Szegeden?
– Öt év hosszú idő. A színpadon könnyebben látom magam, mint magánemberként. Egy átlagembernek nagyon nehéz elfogadnia egy művész életritmusát, hisztijeit. Ha meg művész párt választanék, lehet, hogy pont ezek lesznek ott is a bajok. Lehet, hogy még akkor is egyedül leszek, de a lényeg, hogy Szeged éljek, és a színházban énekelhessek!
* * *
A sorozat korábbi részei
Bornai Tibor - Ilyennek szeretlek, Szeged!
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet - Ilyennek szeretlek, Szeged!
