Akadtak katonák, akiknek a második világháború 1963-ig tartott – derül ki a szegedi Dóm Látogatóközpontban pénteken megnyílt kiállításból. A Kiátkozott katonák című összeállítás nagy fotói, rövid szövegei 150 ezer lengyel emberről, köztük 20 ezer partizán harcáról szólnak. Ők – a lengyel társadalom zömével együtt – nem fogadták el, hogy az 1945-ös jaltai konferencia a szovjet érdekszférába sorolta Lengyelországot. Fegyverrel is harcoltak az új hatalom ellen, szabályos háborúban.
A kiállításhoz a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás lengyelországi és magyarországi egyetemi demokráciakísérleteiről szóló konferencia kötődött. Biernacki Karol, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja mellett a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének történészei jöttek el, Michal Wenklar, Rafal Opulski, Lucja Marek, Cecylia Kuta, Mariusz Krzysztofinski. A párhuzamos magyar történetet Tabajdi Gábor, Mitrovics Miklós és Jancsák Csaba mutatta be. Lengyelországban a diákok 1956-ban tisztességesebb rendszert, a jogsérelmek kivizsgálását követelték.
Gyűléseket tartottak, tüntettek, segélyt gyűjtöttek a magyar forradalom résztvevőinek. Később a katolikus egyház egyetemi lelkészségei lettek „a szólásszabadság oázisai”. Az ellenállás különböző formái 1968-ban, majd a Szolidaritás Diákbizottság létrejöttével, a 70-es években is tovább éltek. A hatalom propagandája igyekezett a nyilvánosság előtt megfosztani erkölcsi értékeitől a mozgalmakat, „banánifjúságnak” nevezve ezeket a fiatalokat, respektjük mégis nőtt.
A háború után néhány évig Magyarországon is sokszínű szubkultúrát alkottak a vallásos ifjúsági szervezetek. Ezeket fölszámolta a hatalom, tiltással, szelektív megtorlással. Ahogy a lengyel és magyar ellenzéki mozgalmak között volt kapcsolat, a két ország állambiztonsága is együttműködött. Mégis volt alkalom arra, hogy az ellenállás módjait mint „transztörténelmi értéket” átadják az ellenállók az utódoknak. Horváth Tamás szegedi gimnazistaként 1956 októberében ott volt a MEFESZ megalakulásán. 1965-ben, már egyetemistaként letartóztatták, utóbb részt vett a rendszerváltásban, ahogy a 70-es, 80-as években lakásokon szerveződött – és többkötegnyi besúgójelentésben tárgyalt – repülő egyetem hallgatóságának nagy része.
