Londoni kaland négy keréken, négy lóerővel

A több mint százéves hagyománnyal bíró London–Brighton autóversenyt viktoriánus hangulat lengi be: az 1905 előtt gyártott autómatuzsálemek rangos nemzetközi fesztiválján kevésbé a sebesség, mint inkább a hagyományok tisztelete az elsődleges szempont.

Kisapáti István az 1897-es francia gyártmányú Panhard Lervassor volánjánál. A sebesség nem elsődleges szempont. Fotó: DM/DV
A közel 100 kilométeres táv hallatán manapság könnyelműen legyinthetünk, ám ha figyelembe vesszük, hogy az utat 3-4 lóerős autókkal, nehezen megmászható, dimbes-dombos tájakon kell megtenniük az elegáns öltönybe bújt, fehér kesztyűs gentlemaneknek, akkor mindjárt más a helyzet. A résztvevőknek igen szigorú feltételeknek kell megfelelniük: a matuzsálemi kor mellett az eredetiséget és a működőképességet is hitelesíti a szakavatott zsűri.

Bugatti a forgatáson

Az autógyártás hőskorában megépült autókat a filmkészítők is gyakran keresik. Kisapáti István egyik Bugattiját legutóbb az Einstein élete című produkcióhoz bérelték. A fővárosi forgatáson, az Opera mögötti utcákban a húszas évek Berlinjét alakították ki, és ehhez kellékként korhű gépkocsikra is szükség volt.

A november első napján lezajlott viadalon több mint húsz ország 528 versenyzője indult. Köztük Kisapáti István Bordányból, aki egy 1897-es francia gyártmányú Panhard Lervassorral startolt el a Hyde parkból.

– Idén már negyedik alkalommal teljesítettem a távot. Szerencsére ezúttal sem hagyott cserben az autóm, pedig több mint száz sofőrnek nem sikerült célba jutnia. Ráadásul megkaptam a legrangosabb különdíjat: 140 jármű között a kéthengeres, 4 lóerős Panhardomnak ítélték oda a legeredetibb jármű címét – büszkélkedett a veteránautó tulajdonosa.

A hatvanéves születésnapját a napokban ünneplő férfi a hetvenes évek elején kezdte el gyűjteni a régi autókat. – Idehaza az 1940-es évek végén minden személygépkocsit be kellett szolgáltatni az államnak. Akadtak azonban, akik szétszerelve, padlásokra, pincékbe rejtve őrizgették kocsijuk darabjait, amelyek aztán gyakran évtizedekig ott porosodtak – beszélt a gyűjtés nehézségeiről István.
Szerinte minden járműnek külön története van.

Az első autó Szegeden

Az első autókat a XIX. század végén gyártották, amelyek hamarosan Magyarországon is megjelentek. Szegeden 1903-ban csodálkozhattak rá az első négykerekűre, igaz, a Torontál megyébe igyekvő járgánnyal csupán átutaztak a városon.

– Beszéltek egy autóról, ami Hódmezővásárhely egykori rézöntő műhelyében gurult. Azt híresztelték, hogy egy seprűkötő vette meg, aki kivitte az ócskapiacra. A műhely padlásáról mégis előbányásztuk egy öreg autó darabjait, amit később sikerült eredeti állapota szerint felújítani. A kerekei egy kézikocsi alatt gördültek, a motorja pedig szivattyút hajtott. Ezzel később megtettem a London–Brighton futamot is. Ráadásul a másik járművet is megtaláltuk, mert a seprűkötő mégsem vitte ki a vásárba, inkább megtartotta magának.