Szeged és környéke

2019.06.24. 11:34

Matuska Márton 117 dossziét állított össze, most újabb könyveket ír a délvidéki magyarokról

117 dossziét gyűjtött össze 1990 óta Matuska Márton, a Magyar Szó egykori újságírója, aki már több kötetet is kiadott a 1944-45-ös titói népirtásról, azonban most átfogóbb képet ad a kivégzésekről. Folytatja a könyvírást, egyenként dolgozza fel a falvak történetét.

Kiss Anna

A föld alól is eltűntek címmel jelent meg kötete Matuska Márton egykori újságírónak, aki korábban ugyan már több művet is kiadott a magyarok és szerbek több évtizedes konfliktusáról, az 1944–45-ös vérengzésről, de azt mondja, a mostani könyv teljesen más. A kötetet kedden Szegeden is bemutatták a Somogyi-könyvtárban. A titói népirtás tragikus eseményeivel még 1990-ben kezdett foglalkozni a Magyar Szó munkatársaként, könyvét viszont jóval később, 82 éves korában adta ki. Megkérdeztük, miért várt eddig. – Mindig is nagyon izgatott ez a téma, minden falunak saját dossziéja készült a saját kutatásaimból, különböző terjedelemben. Egyszer a kezembe vettem az egyik települését, és akkor ébredtem rá arra, hogy mennyi felhalmozott, de ugyanakkor feldolgozatlan anyagom van. Ha életem végéig csinálnánk legalább öten-tízen, akkor sem érnénk a végére. Megijedtem, hogy ha nem kezdem el legalább, akkor ez mind elveszik. Hiszen nincs rá mód, hogy ugyanazokat az embereket megkérdezzük, akik a gyűjtés segítették, mert vagy nem élnek, vagy nem emlékeznek már a történtekre olyan mélyen. 117 dosszié, amelyeknek jó, ha 10 százaléka feldolgozott – magyarázta a szerző.

Minden szegmensét felkutatta Matuska Márton a magyarokat sújtó 1944-45-ös vérengzéseknek. FOTÓ: KUKLIS ISTVÁN

Minden szegmensét felkutatta Matuska Márton a magyarokat sújtó 1944–45-ös vérengzéseknek. FOTÓ: KUKLIS ISTVÁN

Matuska Márton hangsúlyozta, ahogyan mi, magyarok bevallottuk az első razzia kapcsán a bűneinket, úgy a szerbeknek is be kellene, akár kényszerből is, hiszen ez könnyebbség lenne mindenkinek. Az író szerint így feledésbe merülhetne a csúfos múlt, és végre azzal foglalkozhatnánk, hogy a két állam miként tudna együtt tenni azért, hogy megmaradjunk magyaroknak és szerbeknek, hogy ne olvasszanak be minket.


Kérdésünkre azt is elárulta, hogy várható a mű folytatása, most épp a palánkai anyag befejezésénél jár, de például Szabadka is jön majd, mert elmondása szerint a 44-es vérengzésről egyetlen átfogó monográfia sem készült a településről. – Bács, Nagykikinda, Törökkanizsa vagy Törökbecse. Bármelyiket említhetném, semmit nem tudunk az ott történtekről részletesen. Ha nem csináljuk, elvesznek – tette hozzá.


A borítón azoknak a drótoknak a fotója látható, amelyekkel a magyar áldozatok voltak összekötve a kezüknél, amikor kivégezték őket a falu központjában. Amikor a tömegsírba húzták őket, akkor estek le a kezükről, amit Milánovics Sándor juttatott el a szerzőhöz. A drótokban az áldozatok fotóit is megjelenítették a könyv fedlapján.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!