Még az értékelést sem értik a diákok

„Fegyelmezett, betartja a csoportnormákat és a szociális szabályokat." Ha ez a szöveges értékelés szerepel alsós gyermekünk bizonyítványában, megnyugodhatunk: ötöst kapott a gyerek. De mi van, ha az olvasható: „fecsegő, zavarja társait, agresszív, csúfolódik, dacol a tekintélyszemélyekkel, könnyen beleköt másokba". Ez hányas? Eláruljuk: közepesnek számít.

– Sokszor nem is értem, mit ír a tanárnő, a biztonság kedvéért megkérem, hogy „jegyesítse" az eredményt – vallja be [namelink name="Molnár László"]né.

A Rókusi Általános Iskola elsősei. Fotó: Schmidt Andrea
– Ha a tanító néni csillagot ad, azt értem, de mikor hosszú szöveget ír, inkább megkérem, mondja el, hányast ér a teljesítményem – meséli a harmadikos Molnár Balázs, s mintha csak mondandójákra rímelne a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, Almássy Kornélnak a javaslata: hivatkozva a legfrissebb, a magyar diákok szövegértési, matematikai tudását elmarasztaló nemzetközi felmérésre, indítványozta az osztályzás és a buktatás intézményének visszaállítását, hogy a diákok és a szülők „ne ötödik osztályban szembesüljenek az akkor már behozhatatlan hátránnyal".

– A szöveges értékelés nem hozta meg a várt eredményt. A szülőknél továbbra is megvan az igény a jegyesítésre. Emiatt a második osztálytól évközben már adunk jegyeket, ezeket viszont félévkor és év végén szöveges értékeléssel zárjuk.

Kiváltotta a szorongást?

A szöveges értékelést 2004 szeptemberében vezették be az 1–3. évfolyamon és a negyedik osztály első félévében, felmenő rendszerben. Mellette szólt, hogy kiváltotta a „jegyért tanulást", és az ezzel járó szorongást, izgalmat. Több formája is létezik: a Waldorf-iskolákban például verses, gyakran metaforikus elemekkel tarkított értékeléseket kapnak a gyerekek.

A negyedik év végén jön az első jegyes bizonyítvány – a szülők ekkor szoktak megdöbbenni, hiszen először szembesülnek a gyengébb teljesítménnyel – mesél tapasztalatairól az elsősöket tanító Tariné Matus Ildikó. Szerinte a 2004 szeptemberében életbe lépett reform pozitívuma, hogy a gyermeket önmagához képest lehet értékelni, ám pluszmotivációt, árnyaltabb értékelést nem eredményezett a változtatás. – A gyerekeknek is fontos maradt a jegy, kézzelfoghatóbbnak találják, a szöveges értékelést gyakran nem is értik – mondja a pedagógus, aki a buktatás visszaállítását is fontolóra venné, mondván: „ha nem megy a másodikos nyelvtan, nagy kár továbbengedni a gyereket, hiszen nem tudja megtanulni a harmadikos anyagot".

Szalai József, a Tarjáni Magyar–Német Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója viszont támogatja a szöveges értékelés módszerét. – Nyugat-Európában bevett gyakorlat, hogy nem gyömöszölik a gyerekeket öt skatulyába. Ha ez az értékelés összegző jellegű, valamint összekapcsolódik a szülő-nevelő folyamatos kontaktusával és a gyermek teljesítményének folyamatos értékelésével, akkor támogatom. Minek osztályoznánk például a testnevelést? Nálunk 1991 óta nem kapnak jegyet ebből a tárgyból – fogalmaz az igazgató.