Meghalt Péter László irodalomtörténész, Szeged város díszpolgára, 1956-os Emlékérem kitüntetettje

– Kedves Barátom, a divatszavak még a Te nyelvedet, stílusodat is befolyásolják, úgy, hogy nem is veszed észre. Engedd meg, hogy a mai lapból néhány ilyenre fölhívjam figyelmedet, kérve, hogy részint tudatosítsd ezeket, s így kerüld el, másrészt légy szövetségesem, immár a szerkesztőségben, a 108 éves DM szép magyar nyelvének helyreállításában – írta nekem Péter László professzor, irodalomtörténész, Szeged város díszpolgára tavaly május 9-én.

Szorgos kutatója és feltárója volt Szeged irodalomtörténetének és néprajzának. Publikációinak száma megközelíti a háromezret; ezeknek túlnyomó többsége helyi vonatkozású. Tudományos és közírói munkája méltó folytatása és megújítása egykori tanára, Bálint Sándor életművének. Ő az irodalomtörténet-írásban teremtette meg a tudományos szögediség fogalmát. Nagy monográfiáiban Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tömörkény István és Móra Ferenc életművét vizsgálta és tette a magyar tudományban és közgondolkodásban ismertté. A város utcaneveiről írt monográfiája szinte az első volt Magyarországon. Olyan anyagot tárt fel Szegedről, amely helytörténeti irodalmunkban Reizner János és Bálint Sándor óta példátlan. 1992-ben lett Szeged város díszpolgára, 2016-ban, az 1956-os forradalom és a szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából olyan szegedieknek adományoztak emlékérmeket, akik tevékenyen részt vettek az akkori történésekben. Köztük Péter Lászlónak is.

Lapunk legöregebb, legrégibb munkatársa volt – ha külső is – 1945 óta, tucatnyi könyvének legalább a fele a Délmagyarország hasábjain jelent meg először, onnan gyűjtötte időnként kötetbe. Bátrabb ö-zésre biztatott bennünket, elismerve, hogy aki nem itt tanult meg beszélni, nem tudja, hova kell az ö. Hangsúlyozta, hogy legalább a helyesírási tanácsadó szótárban megengedett ö-ző változatokkal biztosan, hibátlanul éljen a lap. Rajtam akkor a felújítást kérte számon, hogy az miért nem fölújítás. Barátságosan belekötött a két „komoly" jelzőmbe is, mondván, nincs tréfás mennyiségű föld, vagy vicces átmérőjű cső.

Igaza volt, nyugodjon békében!