Megkoronázták munkáját: Thurzó László Semmelweis-díjas

Az egészségügyben odaítélhető legmagasabb szintű elismerést, Semmelweis-díjat kapott [namelink name="Thurzó László"], a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Onkoterápiás Klinikájának professzora. A bronzszobrot és az oklevelet hétfőn vehette át a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban.

– Tíz nappal az ünnepség előtt tudtam meg, hogy díjazott lettem. Nagyon meglepődtem – mesélte a 65 éves egyetemi tanár, aki szerint ez a díj azért különösen értékes, mert a szakma ítéli oda, és nem kötődik a politikához. Ugyanakkor kiemelte: egyfajta életműdíjnak is tekinthető, amelyet általában nála idősebb szakemberek nyugdíjba vonulásukkor kapnak meg.

Thurzó László joggal büszke Semmelweis-díjára.
Fotó: Frank Yvette
A tanszékvezetésről éppen most leköszönő Thurzó László az indoklás szerint klinikavezetői, szervezői és szakmai érdemeiért kapta a díjat. A szegedi onkoterápiás klinikát 1994-től megbízottként, 1997-től pedig tanszékvezetőként irányította. Amióta átvette az intézményt, az az egyetem húzóklinikája: minden évben nyereséget termel. Ez a forráshiánnyal küzdő állami egészségügyben szinte példa nélküli. Előkelő helyen végzett a betegszavazatok alapján felállított sorrendben Az év kórháza versenyben, és az országban elsőként itt valósult meg az önálló onkológiai oktatás is – ma már ez minden orvosegyetemen gyakorlat. Mindemellett, bár hazánkban az onkoterápia és a sugárterápia hiányszakma, nem volt olyan év, hogy ne lett volna rezidens a szegedi klinikán.

– Számomra ez azt mutatja, hogy a fiatalok úgy találták: ezen a klinikán megfelelő körülmények között, megfelelő színvonalú képzésben részesülhetnek – mondta a professzor.

– Ez a díj a munkám megkoronázása – fogalmazott Thurzó László, aki dolgozik tovább. – Az volt a tervem, hogy ha elmegyek, olyan klinikát adok át, amely Magyarországon az élvonalba tartozik. Úgy érzem, ez nagyjából sikerült, de vannak még lezáratlan projektek. Több kutatásban is részt vesz a klinika, ami szakmailag hatalmas presztízst ad.

Ezeket tehát továbbviszi a professzor, ahogyan a gyógyítást és az oktatást sem akarja abbahagyni. Díjának egyelőre pedig még a helyét keresi a lakásban.

– Azt szeretném, hogy ne legyen túl feltűnő helyen, de azért ne is legyen eldugva – mosolygott.