Megtanulta kifárasztani az ellenfelet Olga, de a mázsás fogásról álmodik

– Úgy jött ez húszéves koromban, mint más nőnél az, hogy most pedig befesti a haját – mondja Olga Koreck a horgászszenvedélyről. A családban édesapja pecázott, nagyon régen. Emlékezett rá, hogy néha hozott haza halat. Olga orosz, házasság révén került Magyarországra. Már nagyok a gyermekei. Szegedi vállalkozó, üzletet működtet, két kolléganőjével testvériesen beosztott munkarend szerint dolgoznak. Megesik, hogy hetekig mindennap az üzletben van, vagy az árubeszerzés és a papírmunka miatt nincs pihenés, szombat–vasárnap sem. Amikor lejut a vízpartra, általában több napot horgászik egyhuzamban. Ezek nagyon fontos időszakok az életében. Ilyenkor tud igazán pihenni.

 – Ahogyan mások, olcsó botokkal, egyszerű felszereléssel kezdtem a horgászatot, de az élmény számított, ahogyan most is. A tóparton persze rendszeresen kaptam a tanácsokat a szomszédoktól. A Pista bácsik, Jóska bácsik kiszúrták, hogy egy szőke nő horgászik, egyedül. Jöttek felmérni a terepet. Mondták, hogy nem jó helyen állok, vagy nem jól fogom a botot, nem jól csalizok, nem csonti kell, vagy nem kukorica, nem is jól dobok be. Meg kellett tanulnom kezelni ezt a helyzetet, mert abban nincs semmi élvezet, ha beleszólnak a horgászatomba, olyanok is, akiknél ügyesebb vagyok.

Tájékozódott a neten, képezte magát, és egyre jobban érdekelte a legnagyobb édesvízi ragadozó. A harcsa nem szereti, ha etetni próbálják, mint a pontyot. Meg kell keresni, ki kell várni, és ha egy példányt egyszer horogra kerítettek, azt egyhamar nem sikerül még egyszer becsapni. Olga részt vett egy harcsázótáborban. Öt napig ült a székén, egy kapás nélkül. Igaz, okoskodó szomszédok sem voltak. Nem ment el a kedve, beiratkozott legközelebb is.

Olga és zsákmánya, visszaengedés előtt. Igen, ez a nő horgászik, de nincs szüksége tanácsra.

Családi fotó

– A második napon, Nagyrédén fogtam egy 42 kilósat. Ahogy fárasztani kezdtem, volt, aki próbálta kivenni a kezemből a botot, hogy hadd húzza ki ő, mert ez nekem nehéz lesz. Mondtam, nem adom oda senkinek, ez az én halam! 180 centi hosszú volt, nagyobb, mint én. Ahogy magam mellé terítettem, nagy tiszteletet éreztem iránta, nemes ellenfél volt. Visszaengedtem, természetesen. Akkor eldőlt, hogy tényleg harcsázni akarok – mondja Olga.

A tavalyi táborban mindent megtanult, amit lehetett, aztán jöhettek a magánakciók. Még tizenöt harcsát fogott abban az évben, köztük egy 53 kilósat is, amely több mint kétméteres volt. Ezek többnapos horgászatok, napsütésben, viharban, esőben. Előfordult, hogy vitte a sátrat a szél, vagy egy nagyobb harcsa fárasztása közben olyannyira elfáradt, hogy nem bírt állni a lábán, le kellett ülnie a földre.

– Ha horgászom, konzervet eszem, és puffasztott rizst, ez nem romlik meg semmilyen időben. Fűtésem nincs a sátorban. Horgászágyat is csak nemrég vettem, mert nem akarok elkényelmesedni a bot mellett. Nem aludni megyek, hanem a harcsakapásért, és ez nem olyan hal, mint a ponty, azonnal fogni kell a botot.

Olga szeretné felfedezni a magyarországi vizeket, tervezi, hogy kuttyogatni is megtanul. Ez ősi harcsafogó módszer, a honfoglalók hozták a Kárpát-medencébe. Álma megküzdeni végre egy mázsás harcsával. Vett halradart – részben a lakásfelújításra félretett pénzből, úgyhogy nem hívott mestert, inkább megtanult glettelni. Nemrég ismerősein keresztül összejött egy másik harcsahorgász nővel. Az ország, de talán Európa első női harcsahorgász csapataként idén már versenyre mennek.

Mivel a Facebookra is felrakja a fogásairól készült fotókat, kap megjegyzéseket – jó szándékúakat, és olyanokat is, amelyek nem a halra vonatkoznak.

– Akik kedvelnek, azok meg szoktak védeni azoktól, akik esetleg rosszindulattal viszonyulnak hozzám – mondja erről Olga. – Az irigyek csak abból a szempontból érdekelnek, hogy ezek szerint jól csinálom a dolgomat. Kaptam már zaklató üzeneteket is, de ezeket is tudom kezelni. Nem fogják elvenni a kedvemet a horgászattól. A legtöbb zsákmányomat visszaengedem, de egyébként igen, szeretem a halat. Készítem főve, sülve. Ettem már nyárson, parázs fölött, füstölve és szárítva is szeretem. Halászlevet is főzök. Tészta nélkül szeretem, és olyan sűrűn, hogy megálljon benne a kanál, ne kelljen keresgélni benne a halat.