2009.12.06. 10:36
Mesével, énekkel várták a gyermekek a Mikulást
Szeged - Földön, vízen, levegőben találkozhattak tegnap a gyermekek a Mikulással Szegeden – megtudhatták például, hogy a Nagyszakállú már repülőgéppel és sétahajóval is közlekedik.
– Várjátok a Mikulást?
– Igeeen!
Ez lehetett a napokban a leggyakoribb párbeszéd felnőtt és gyermekkorú között. A választ a Tiszán közlekedő mikuláshajón is több száz gyermek zengte-zengi tegnap és ma. Például Kamilla és Boglárka – ők mondókáskönyvet és játék lovacskát is hoztak magukkal, mások mikulássapkával, plüssmackóval készültek az egyórás sétahajózásra tegnap délelőtt. A szegedi hajóállomásról indulunk. Szépen lassan haladunk a vízitelep irányába, az ablakokon körös-körül mikulásos rajzok, figurák néznek ránk vidáman, a székekből alkotott
kör közepén pedig a Görömbő Kompánia dudás-tekerősnépies zenéje csendül fel.
Néhány lurkó kezével a szájában, érdeklődve figyel, de van, aki szégyenlősen simul édesanyjához, inkább hátat fordítva az eseményeknek. A Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt működő Históriás Játszóház vezetője, a hivatásos népmesemondó, Horti Zoltán székely mikulásmesébe kezd – a közönség segítségét kérve. Tamás és Fanni főszereplő lesz – előbbi pillanatok alatt lajbiba és kalapba penderül, utóbbi fejére kendő kerül.
A jó gyerekeknek nemcsak pacsi, ajándék is járt a Télapótól.
Fotó: Karnok Csaba
A lurkók vidám hóseprés közben megtalálják a Mikulás kesztyűjét – márpedig tudvalévő, hogy a Nagyszakállú nem indul el nélküle a nagy hidegben. Ezért a mese szerint felkerekednek, hogy a rókákkal, medvékkel, farkasokkal teli erdőn átvágva elvigyék neki a kelléket.Egyre több szereplő tűnik fel a mesében: a szülők és a gyerekek is sorra szállnak be, egy apuka vicsorgó farkas, egy nagypapa öreg mackó lesz. Együtt táncolnak, énekelnek, körbe-körbe lépkedve. Táncra, lábam! – zengik vidáman. Ó! – moraj hallatszik, amint belép a nagyszakállú, puttonyos Mikulás.
– Ő már nagyon öreg, és messziről jött, kicsim – feleli egy anyuka a meglepetésből már felocsúdott gyermekének, aki azt tudakolja: miért ült le olyan gyorsan a bácsi. – Nem hozott virgácsot? – kérdezi egy másik lurkó, de megnyugtatják: a vízi Mikulás nem hoz virgácsot, az úgyis elázna a folyóban.
– Az oviban máshogy nézett ki – súgja anyukájának egy kislány. – Mert sok ruhája van, szívem. A kezdeti tartózkodást felváltja az érdeklődés: Tomi megsimogatja a Mikulás szakállát, Bogi és Kamilla pedig kezét himbálva énekli a pirosruhás előtt: „Télapó itt van". S mivel „amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik", senki sem távozik üres kézzel: mindenki csokimikulást kap.
Mikulás – lóháton és az égben
Cessna 182-esre cserélte szánját a szegedi reptéren a Mikulás – óránként viszi ma is a gyerekeket sétarepülésre. A lovas Mikulások pedig ma délután fél kettőkor érkeznek a Tisza-partra: az árvízi emlékműtől indulva előbb a gyermekklinika kis betegeinek visznek ajándékot, majd az Aradi vértanúk terét, a Dóm teret, a Széchenyi teret érintve ügetnek végig a városon. A gyermekek megsimogathatják a lovakat – és némi szaloncukorra is számíthatnak.