˝Minden munka egy újrakezdés˝ - Kamarás Iván szerint kétféle szerep van: jó és rossz

– Pihenéssel vagy munkával tölti a nyarat?

– Sajnos csak nagyon kevés idő jut pihenésre, mindössze né­­hány nap. Most fejeztem be egy nagyjátékfilmet, két sorozatban játszom, két színpadi fő­­szerepet tanulok és koncertezem.

– Hogyan jut minderre idő?

– Szervezéssel és egy jó me­­nedzserrel, Stern Évával. A színházat évekig a kötött idő­beosztás miatt nem tudtam csi­­nálni, de most ősszel lesz két olyan darab is, amelyben szerepet vállaltam. Erről azonban többet most még nem árulhatok el. Sokat koncertezem is, ami egy aránylag új fejezet ná­­lam.

– Mesélne részletesebben ezekről a koncertekről?

– Az első önálló koncert­anyag Frank Sinatra köré épült, ebben gitározom és éneklek is. Mindig is vonzott ez a világ. Először egy nagyzenekaros vál­tozatban gondolkodtunk, de azt annyira nehézkes lett volna egyeztetni, utaztatni, hogy más irányba indultunk el. Így született meg az Idegenek az éjszakában nevet viselő koncert, amely tökéletesen visszahozza a „New York, New York" életérzést. Be­­jártuk ve­­le az országot, Szegeden is jártunk több alkalommal. Mi is, és szerencsére a nézők is nagyon szeretik. Hamarosan in­­dulunk vele Romániába, de előtte még Budapesten játszunk. Mivel itt javarészt angolul éneklek, szerettünk volna egy olyan anyagot, ahol magyar dalok szólalnak meg. Ez lett az Egy fess pesti este, ahol a 20–50-es évek legjobb magyar dalai szólalnak meg, a Villa Negrától a Meseautón át a Kicsit szomorkás a hangulatomig. Kicsit leporoltuk a dalokat, frissebb lüktetést kaptak, Budapest Bár jellegű. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az ország legjobb zenészei állnak mellettem ebben a produkcióban, amelynek nagy­­koncert­változatával idén nyá­­ron debütáltunk a Budapesti Nyári Fesztiválon. Hamarosan játszunk Pécsett és Győrben is. Óriási élmény, hogy teljes családok jönnek a koncertekre, mert a nagyszülők nosztalgiáznak, a szülők és az unokák pedig hatalmasat buliznak a mai szemmel is zseniális dalokra.

Kamarás Ivánt ősztől színházban is láthatják a nézők. FOTÓ: TÖRÖK JÁNOS

– Eszerint nemcsak a mozivásznon, hanem a deszkákon is láthatjuk ősztől. Ha jól tudom, a tavaly forgatott Game Over Club című filmet most mutatják be, amelyben egy sik­kasztó fociedzőt játszik. Milyen ez a szerep?

– Géczy Dávid, a film rendezője egy igazán komplex figurát álmodott meg. Kicsit részt vettem a karakter építésében én is, és próbáltuk ellensúlyozni a ne­­gatív oldalt, hogy lelke legyen a karakternek, akinek megvan a maga kálváriája, tragédiája, de egy érző ember, aki álca mögé rejtőzik.

– Van szerepálma?

– Szerintem kétféle szerep van: jó és rossz. Bármit játszom, mindig igyekszem árnyalni a karaktereket, hogy azonosulni lehessen velük, és persze igyekszem kicsit görbe tükröt is tarta­­ni. A filmet és a színházat egyaránt szeretem, utóbbi a pillanat művészete, igazából a film is, de azt egyszer kell megcsinálni, míg a színházat folyamatosan vinni kell a hátadon, tolni a sze­keret.

– Kiket tart példaképeinek?

– Sok fontos kolléga, példakép volt és van az életemben, és a szüleimen kívül azért nem említek neveket, mert tényleg sokan vannak, és senkit nem szeretnék kihagyni. Mindig is csodálattal figyeltem az idősebb kollégákat, hálás voltam a tanításért, vagy csak azért, hogy figyelhettem őket munka közben. Hiszen a mi szakmánk örök tanulás, minden munka egy újrakezdés.