Mozart minden hanggal virtuóz: Rusznyák Gábornak belső kihívást jelentett inkább az Amadeus rendezése

Az Amadeus díszlete már készen várja a színészeket, akik az utolsó próbák egyikére futnak be nemsokára – Rusznyák Gábor rendezőn nem lehet látni, hogy túlságosan izgulna vagy aggódna a premier miatt.

– Amit elképzeltem, nagyjából az jelenik majd meg a színpadon, jó munka volt, nem érzem, hogy teljesen más irányt vett volna a darab munka közben: innentől kezdve elégedett lehetek – jelenti ki a premier előtti napon a rendező. – Remélhetőleg a közönség, a színészek és a vezetőség is elégedett lesz a végeredménnyel. Dolgos, lelkiismeretes társulat a szegedi, néhány tagot már ismertem korábbról: a Salierit alakító Pataki Ferenccel egy időben jártam a Színművészeti Egyetemre, Poroszlay Kristófot és Tolnai Hellát pedig tanítottam Kaposváron.

A kecskeméti főrendező a darab kiválasztásában biztosra ment: Peter Shaffer műve azonban így is jelent kihívást.

Fotó: Kuklis István

– Ez egy igen-igen sokszor és legtöbbször sikeresen színpadra vitt darab, s noha a helyi közönség számára teljesen érdektelen, hogy a világ egy másik pontján miként játsszák, számomra mégiscsak kihívás, hogy vajon tudok-e hozzátenni valamit saját magamból – árulja el Rusznyák. – Egyébként maga a színmű leginkább a Mozartot és Salierit játszó színészekre épít.

Az Amadeus részletesen, szinte forgatókönyvszerűen megírt szövegkönyve egy pontosan kiszámított, mondhatni hollywoodi hatású előadást eredményez, ha mindent a leírtak szerint visznek színre. A szegedi változat rendezője ennél bátrabban nyúlt az alapanyaghoz, karakterekhez.

– Inkább az a fajta rendező vagyok, aki kíváncsi rá, mi jön a színészekből „belülről" a szerepük kapcsán – magyarázza. – Nem konkrét utasításokkal irányítom, hanem mindenkit a neki megfelelő, működő tanáccsal próbálok terelgetni: ebben a kaposvári „iskolát" képviselem, ahol egy darabban a színészek hozzáadott értéke is jelentős lehetett.

Fotó: Kuklis István

Az Amadeusban különösen jól működhet mindez, hiszen ebben a fikciós műben nem az a fő, hogy Mozart és Salieri hiteles történelmi személyiségek legyenek, hanem arra épít, milyenek a színészek, akik a főszereplőket alakítják.

– Megkönnyíti a darab rendezését, hogy magam is foglalkozom zenével – mondta el Rusznyák Gábor, aki nemcsak sokáig tanult zongorázni, hanem zeneszerzőként is közreműködik darabokban, legutóbb például a kecskeméti Hókirálynőben. – Az előadás párhuzamot von aközött, hogyan működik egy zeneszerző és bármilyen más művész, például egy író, költő agya. A prózában is megjelenik, miként képes Mozart a legtriviálisabb dologból is kis versikéket faragni, milyen messzire tudja vinni a fantáziája.