Négy embert küldött a halálba Varga Sándorné

Fürdőkádba fojtotta a feleségét, kalapáccsal verte agyon a férjét, kiirtott egy egész családot. Ezek a címek bármelyik napjainkban megjelenő újság címoldalára kiverekednék magukat. Az olvasók meg elszörnyednének, jaj, micsoda világban is élünk. Ám korántsem a XXI. századi bűnök leltárából ragadtam ki ezeket a példákat, hanem a hatvanas évekéből. Sokat tapasztalt bíró, a nyugdíjas éveit élő, 81 éves Laluska Pál segített abban, hogy lehántsuk az „akkor mennyivel békésebb volt a világ" hamis mázát arról az évtizedről. Laluska bíró sok évig ítélkezett, tucatszám ismerkedhetett meg gyilkosokkal, erőszaktevőkkel Szegeden.

Jegyeket osztottak a tárgyalásra

– Akkoriban még az emberek személyesen szerettek meggyőződni arról, hogyan is ítélkezik a bíróság egy gyilkos fölött. Előfordult, hogy jegyeket kellett osztogatni a Széchenyi téri igazságügyi palota előtt, mert nem jutott mindenkinek hely a padsorokban – emlékezett a nyugalmazott jogász.

Laluska Pál közel hatvan gyilkossági ügyben ítélkezett
Fotó: Karnok Csaba
Szavaiból kiderült, nagy döbbenet lett úrrá a városon akkor is, amikor egy 55 éves, Szegeden, a rókusi Hét vezér utcában élő asszonyról derült ki: négy embert ölt meg hidegvérrel.

Tíz éven át gyilkolt

A megsárgult, régi Délmagyarországokból kiderül: a Laluska Pál büntetőtanácsa elé állított nőről, özvegy Varga Sándornéról nem hitte senki, hogy kisebb vagyont őrizget. Ugyanis az asszony, miközben két háza is volt, százezer forintot érő takarékbetétkönyvet rejtegetett, mégis – ahogy mondani szokták – megvont szájától szinte minden falatot. Kínozta a gondolat, ha költenie kellett, ám annál gátlástalanabbul tervelte ki tettét, ha pénzt akart szerezni.

A különleges tudathasadásban szenvedő nő – bár csak a hatvanas évek végén állt bírái elé – gyilkosságsorozatát már tíz évvel korábban, 1958-ban elkezdte. A peres úton pénzhez jutó, akkor még Filó Margit névre hallgató alkalmi munkás 1949-ben vett egy lakott házat a Hét vezér utcában. Ezt követően azon mesterkedett, miként tudná kitenni a bérlőket otthonukból, hogy aztán albérlőkkel népesítse be a szobákat, így húzva hasznot az épületből.

Időközben férjhez ment Barna Mihályhoz, egy sokat betegeskedő férfihoz, aki 1958-ban elhunyt. Gyilkosságra utaló nyom nem maradt utána. Így a Vargáné-ügy felgöngyölítésekor első áldozatként a 73 éves Biczók Lajosnét nevezték meg, akit még azért fogadott fel, hogy segítsen férje és édesanyja ápolásában. Mivel az akkor már özvegy Barnánévá lett Filó Margit természetes úton elhalt anyját is befogadta a temető, az ingyenes albérletért segédkező Biczóknét nem tűrte tovább a gyilkos. A gyengélkedő asszonyt 1958 októberében gyógyszerrel kábította el, majd orrát és száját befogva megfojtotta. Egy ajándékozási szerződés alapján Biczókné minden vagyonát özvegy Vargáné örökölte.

A rendőrség furcsának találta a halál körülményeit, gyanúba keveredett özvegy Vargáné is, de mivel semmilyen bizonyítékot nem találtak a gyilkosságra, a háztulajdonos felelősségre vonása elmaradt. Nem is kellett ennél nagyobb bátorítás a további gyilkoláshoz. A pénzéhes özvegy ekkor új férjet kerített, a kiszombori Varga Sándorral kötött házasságot. Kiköltözött Kiszomborra, miután a férfi a nevére íratta a fél házát. Végrendeletet is készíttetett a gyanútlan, életerős 62 éves férfival, amiben minden vagyonát leendő feleségére hagyja. Az „új asszony" nem sokkal az esküvő után, 1959 karácsonyán beléndekmagot kevert a férfi ételébe, amitől az rosszul lett, de szervezete feldolgozta a mérget. Ezért aztán Vargáné a beléndekes töltött káposztával még kétszer megetette férjét, s két hónappal a házasságkötés után már temethette. Elhalt társa minden vagyonát eladta, s immár özvegy Vargáné néven visszaköltözött Szegedre.

A szegedi Hét vezér és Tavasz utca sarkához közeli elátkozott házat már lebontották. Csak néhányan emlékeznek a pénzsóvár gyilkosra
Fotó: Frank Yvette

Két ítélet

Dr. Laluska Pál, aki 1927-ben született Szarvason, rendkívül változatos jogi pályát futott be. Bírói-ügyészi akadémiát, majd jogtudományi egyetemet végzett. Volt ügyész Nyíregyházán, Békéscsabán, Szegeden, majd a Szarvasi Járásbíróság elnökhelyettese, később a Békéscsabai Városi Bíróság elnöke lett. A Gyulai Megyei Bíróságon élet elleni ügyeket tárgyalt, s miután végleg Szegedre költözött, 1960-tól 1971-ig a Szegedi Megyei Bíróság tanácsvezető büntető bírája volt. Ez idő alatt – emlékei szerint – közel 60 emberöléses ügyet tárgyalt, két embert ítélt halálra. Egészségügyi okok miatt hagyott fel a bírói pályával, az OTP jogtanácsosaként vonult nyugdíjba.
Itt szomszédjával, a hetvenöt éves Siegel Ilonával szerettette meg 1963-ban magát annyira a – mint Laluska bíró úr elmondta – rendkívül szívélyes, könnyen jó kapcsolatot teremtő gyilkos, hogy a nő az őt gondozó özvegy Vargánéra íratta házrészét. Mivel az akkor már kétszeres gyilkos ismét pénzszagot szimatolt, annyira fellelkesült, hogy már a gyilkosság előtt megrendelte a sírkövet leendő áldozatának. Két héttel később gyógyszerrel kábította el ápoltját, majd párnával, paplannal úgy „beágyazta" Siegel Ilonát, hogy az megfulladt. A rokonokkal megvívott pereskedés után özvegy Vargéné húszezer forinttal lett gazdagabb.

Bérlőit üldözte

A gyilkolás nem kötötte le özvegy Vargáné minden idejét; ezernyi fortéllyal elüldözte házának bérlőit is, albérlőitől pedig havi 2-2 és félezer forintot kasszírozott, miközben a tanúk szerint heti húsz forintból meg tudott élni. Csupán a 77 éves özvegy Tóthpál Mihályné nem akart kiköltözni. A feldühödött özvegy Vargáné 1968-ban már megfeledkezett a korábbi óvatosságról, áldozatát előbb összeverte, majd megfojtotta, olyan nyomokat hagyva, amelyek alapján a rendőrség már könnyen megtalálta a gyilkost. Idővel sorra kiderültek özvegy Vargáné korábbi bűnei is, ám a sorozatgyilkos egy percig sem mutatott megbánást.
– Tettei alapján természetesen bitófát érdemelt volna, de az orvosszakértők érvei előtt meg kellett hajolnom: özvegy Vargánét elmebetegnek nyilvánították, s tudomásom szerint élete végéig Budapesten, egy zárt osztályon élt – mondta el Laluska Pál.

A Hét vezér utcában a sorozatgyilkos házát már régen lebontották – a gyilkosságok története csak nagyon halványan él még egy-két rókusi polgár emlékeiben.