Szeged és környéke

2017.12.23. 08:31

Négy zongoraverseny két hét alatt - egy kis játék is belefér Somának

Balázs-Piri Soma napjai hasonlítanak a többi 13 éves napirendjéhez: iskolába, különórákra jár, teniszezik, ha marad ideje, akkor játszik otthon - és egy órát gyakorol. Évente négyszer borul fel ez a rendszer, amikor zongoraversenyekre utaznak.

F. Szalai Anna

Mozgalmas időszakon van túl Balázs-Piri Soma és családja: a múlt hónapban két hét alatt négy nemzetközi versenyre vitték a tehetséges szegedi zongoristát. Grazban második helyezést, Olaszországban harmadikat szerzett, majd Pesten a Chopin zongoraversenyen második lett, a Bartók Béla Zongoraversenyen nagydíjat nyert.

 

– A versenyek előtt szoktam a leginkább izgulni, mert azoknak a legnagyobb a tétjük – meséli Soma, aki hat évvel és nagyjából húsz versennyel ezelőtt azért választotta ezt a hangszert, mert ez tűnt a legkönnyebben megszólaltathatónak.

– Mikor elkezdek játszani, már elmúlik az izgalom, kényelembe helyezem magam a zene közben. Horgoson vittek el az első versenyre, anyáék meg is lepődtek rajta, nem tudtuk, milyen eredményre számítsunk, de aztán... – elbizonytalanodik, ránéz édesanyjára, Ildikóra.


– Első díjat kaptál, rögtön az első alkalommal – neveti el magát Ildikó, aki büszke szülőként minden fellépésén meghallgatja Somát. – A családunkban nincs zenész, ezért hangszer sem: csak egy kis szintetizátorunk volt, amin Soma és a négy évvel idősebb bátyja, Bence játszadozott. Egyszerre kezdték a zeneiskolát: otthon eljátszotta Bence a kapott darabokat, Soma pedig simán játszotta utána, magától. Erre a barátok felfigyeltek, de mi még nem. Aztán behívtak az iskolába, hogy beszéljenek velem: megijedtem, azt hittem, valami rosszat akarnak mondani, pedig Soma nem olyan gyerek, most is kitűnő. Kiderült, hogy versenyre szeretnék küldeni.

 

Művészlélek. Balázs-Piri Soma akár este 10-kor is képes leülni a zongorához. Fotó: Török János

A család négy éve költözött Szegedre, így dupla iskolaváltás következett Somának: a Juhász Gyula gyakorló iskolában a harmadik osztályát kezdte, és Sóti Szobonya Emőkéhez kezdett járni a Király-König Péter Zeneiskolába, ahol tavaly az év diákjának választották. Saját hangszert is az újszegedi otthonukba kapott, már két év zenetanulás után.


– Hónapok alatt találtuk meg az ideális zongorát, és nagyon nehezen tudtuk titokban tartani. Egyszer hazaért, és már itt várta a zongora – emlékszik vissza Ildikó. – Az azért furcsa volt, hogy ti kameráztatok – jegyzi meg Soma.

 

– Vártuk, hogy majd elérzékenyül, de nem így történt: azonnal odaült a zongorához, és egyből elkezdett játszani, késő éjszakáig nem tudott betelni vele!

A zongorázás mellett a zeneszerzés, sőt újabban a karmesteri szakma is érdekli Somát – a hódmezővásárhelyi nyári kurzuson Solti Árpáddal már gyakorolt zeneszerzést.


– Szolfézson már tanultunk olyan harmóniákat, amelyekből nyugodtan lehet darabot is kreálni – meséli Soma. – Ének szakos osztályban tanulok, énekkarra is járok, de az éneklés nehezebb, mint a szolfézs...


– Tipikus művészlélek, aki este 10-kor is képes leülni a zongorához, ha éppen eszébe jut – mosolyodik el Ildikó, de egy fontos szabályt tart: a kishúgát nem ébresztheti fel vele Soma. – Néha mi is beleszólunk a gyakorlásába a kívánságainkkal, hogy légyszi, most azt a szép Chopint játszd!


A napi egy óra gyakorlás versenyidőszakban napi kettőre nő, de emellett marad még ideje játékra, teniszre és tanulásra is. Attól, hogy Kerek Ferenc zongoraművész, egyetemi tanár kurzusain már negyedik éve részt vesz, és az ő ajánlásával készül a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének felvételijére, még ugyanúgy felcsillan Soma szeme, ha biciklis kirándulásról vagy Xboxról esik szó.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!