Nem csak a villamoson vagyunk közönyösek

Miért csak egy törékeny nő próbált segíteni múlt hét pénteken Bakó Dávidon, akit a zsúfolt villamoson agyba-főbe rugdostak és vertek Szegeden? Továbbra is ez foglalkoztatja a közvéleményt, miközben a tettes, H. Csongor már fogdában ül. A szegediek közönye nem az első eset, ami országos botrányt kavar.

Alig több mint két hete a fővárosi Blaha Lujza térre ugrott ki egy szintén szegedi fiatalember egy hotelből – vérbe fagyott, meztelen teste órákon keresztül feküdt az úton, többen fotózták, de senki nem segített. [namelink name="Karacs Rita"] viselkedéskutató szerint az esetek 90 százalékában ez az emberek jellemző magatartása.

– Vagy a félelem, vagy a teljes közöny miatt, de a lényeg, hogy inkább elfordulnak, semmint segítenének. Pénteken a nőnél, aki végül a villamoson egyedüliként közbeavatkozott, a tudatos viselkedést nyilvánvalóan felülírta az ösztön, ezért mert szembeszállni a támadóval. Ilyen esetben egyébként működnie kellett volna a tömegpszichózisnak: általában ha az emberek látják, hogy valaki segít, ők is könnyebben avatkoznak be. Ezt elő lehet segíteni azzal is, ha valaki rámutat a közelben lévőkre, hogy hívjon mentőt, rendőrt, jöjjön ide, mert ezzel a történet részeseivé teszi őket is.

[namelink name="Bilkei Pál"] kriminálpszichológus szerint is teljesen jellemző az emberekre a közöny, ami Pesten és Szegeden tapasztalható volt, ráadásul a dolog nem új jelenség.

– New Yorkban figyeltek fel először erre egy olyan ügy kapcsán, amikor egy nő kiugrott az ablakon. Még élt, jajgatott, és több tucat ablak nyílt ki, hogy megnézzék, mi történt. De senki nem segített. Ezután indult el egy olyan kutatás, amelynek során megnevezték a távolmaradás-szindrómát. „Miért én menjek, amikor mehetne segíteni más is?" – ez játszódik le ilyenkor az emberekben, amióta világ a világ. Nem akarnak kiválni a tömegből, és ezzel feltűnővé válni.

A kriminálpszichológus szerint érthető ez a magatartás, főleg a legutóbbi, villamosos esetben, ahol a beavatkozás a zárt térben folyó verekedésbe egyet jelentett volna azzal, hogy a segítőnek is verekednie kell. – A helyes dolog azonban mégis a segítségnyújtás, ez pedig már akkor is megtörtént volna, ha a háttérben maradva felhívják a rendőrséget. A tömeg minden ilyen esetben elfeledkezik a felelősségről. Jogilag persze nincs is, emberileg azonban van.