Szeged és környéke

2019.07.15. 17:21

Nem zavarják egymást az alkotásban: csodák készülnek a Kónya házaspárnál Petőfitelepen

Kónya Istvánt a csontfaragás, míg feleségét a flitteres dísztárgyak készítése ejtette rabul évekkel ezelőtt. Azóta számos kiállításuk nyílt már, például a petőfitelepi fiókkönyvtárban minden nyáron bemutatják alkotásaikat. Vita sosincs köztük, a feleség esténként, a férj pedig napközben alkot.

Kiss Anna

Kónya István és felesége, Icuka évek óta kézműveskedéssel tölti szabadidejét, július elsején ismét tárlat nyílt műveikből a Somogyi-könyvtár pe­tőfitelepi fiókkönyvtárában, onnan a hónap végén rögtön tovább is viszik műveiket az apátfalvi falunapra.


– Húsvét körül indult minden, egy hímestojással. Úgy dön­töttem, nem ecsettel és fes­­tékkel dolgozok, ha­­nem flit­­terekkel és gombostűkkel. Va­­lami olyat szerettem volna alkotni, amit mások még soha. A flitteres dísztárgyakra rákerestünk az interneten, de ott sem találtunk semmit. Leginkább esténként gyártok, de néha éjszaka is. Mindig jön egy ötlet, megveszem hozzá a szükséges eszközöket, és már készítem is. Most egy hófehér hattyú készül, aztán egy hosszú, lógós nyakú liba következik – részletezte Kónya Istvánné. Azt mondta, változó, mennyi idő alatt készül el egy-egy tárgy, a nagyobb méretű békán például két hónapig dolgozott, de a tukán és a papagáj is több hó­­napos munka volt.

Csodákat alkot a Kónya házaspár Petőfitelepen. Fotó: Frank Yvette - GALÉRIA

Most a legújabb darabokat láthatja a nagyérdemű a petőfitelepi tárlaton, ez azonban tö­­redéke az évek során legyártott tárgyaknak. Már négy kiló gombostűt és több tízezer flittert használt fel Icuka, gyakori látogatója a kellékes üzleteknek, ahová férjével közösen men­­nek, ugyanis neki is van saját szerelme a felesége mellett, ez pedig a csontfaragás.


– A hídi vásárban voltunk, amikor megláttam egy só-bors tartót, középen csont volt, alul és felül pedig fa. Mondom, ej­­nye, nem igaz, hogy én ezt ne tudnám megcsinálni. Elkezdtem. Először ezt a kettőt gyártottam le, majd cukortartó is ké­­szült csipesszel. Aztán vázákat, medálokat készítettem, sőt a Sopronban élő sógoromnak egy amerikai nyakkendő pajzsára a Tűztornyot faragtam ki. Egyébként hasonlót Apátfalvára is vi­­szek a település címerével. Mindig van valami kihívás, hiszen a feliratok készítése, a vázákra a virágok rajzolása vagy az árnyékolás is újdonság. Most a szegedi dómot jelenítem meg a legtöbb medálon, hamarosan pedig háromrétegű munkám is lesz kókuszdió héjából, csontból és gyöngyházból – részletezte. Azt is megtudtuk Istvántól, hogy kizárólag a kérődző állatok csontja jó a faragáshoz, mert abban csak faggyú van, amit főzéssel el lehet távolítani.

 

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!