Német vevőé lett a Szabadság, szerelem autóbusza

A DZA-700-as rendszámú, „különbjárat" táblával közlekedő Ikarus 55-öst a márka legszebben restaurált képviselőjeként tartják számon a veterán autók szerelmesei. Így amikor tavaly áprilisban megjelent az interneten a hirdetés, hogy eladó, [namelink name="Erdélyi György"] telefonja egész nap csöngött. – „Úristen, Gyuri, a farost ne add el!", ezzel kezdte az egyik ismerős, de a többiek se vevők voltak, hanem le akartak beszélni – mondja az 53 esztendős Erdélyi György. – Nekem azonban nem volt más választásom. 2004-ben elváltam, és a közös házunkat el kellett adni. Megvettem ezt, amelyikben most lakom, ehhez vettem föl svájcifrank-alapú hitelt, amelynek a törlesztőrészlete végül már havi 120 ezer forintra nőtt. Három hónapig az édesanyám segített, de ez nem mehetett tovább. Ez volt az egyetlen mozdítható értékem.

Utoljára Angelina Jolie-val

Az Ikarus 55-öst a második világháború után végzett magyar mérnökök csúcsteljesítményének tartják Európában. A szakmabeliek pontosan tudták, milyen munkába fogott a közlekedési felügyeletnél dolgozó Erdélyi György 1998-ban, amikor megvette a gaztenger közepén álló roncsot. A Tisza Volántól sok támogatást kapott, és tizennyolcan dolgoztak a jármű felújításán szabadidejükben, két és fél évig. A végeredményért lapunk mellett rajongott az összes szakújság, az Autóközlekedéstől a Camion Truckon át a Vasutas magazinig. Ez a busz látható a Szabadság, szerelem című filmben, a United együttes Végső vallomás című videoklipjében. Utoljára Angelina Jolie-val forgatott a faros, Budapesten, A vér és méz földje című drámát.

Fájdalmas döntés volt, mert nagyon összenőttünk ez alatt a csonka 13 év alatt. Kevesebb munkát vállaltam vele, mint amennyire igény lett volna, hogy kíméljem, csak arra figyeltem, hogy a fönntartására jöjjön össze a pénz, szabadidőmben dolgoztam vele. Amikor kiderült, hogy itthon nem kel el, fölraktuk egy német honlapra. Pár nap múlva jött a vevő, lefoglalózta, majd kifizette, amit kértem érte, 50 ezer eurót. Elvitte. Ezzel lenulláztam a tartozásomat. Nem tudom, hova került, nem szaglásztam utána, próbálom feldolgozni, ami történt.

Ez azért nehéz, mert még mostanában is hívják az egykori megrendelők. Azzal vigasztalódik, hogy ha a busz nincs is meg, azok a kapcsolatok, barátságok, amelyeket az Ikarus révén kötött, megmaradtak.

– Tíz éve, amikor bekanyarodtam az algyői iskolához, a többi busz mögé, Marika, a tanárnő azt kérdezte, komolyan ezzel megyünk-e – idézi fel egyik fontos emlékét Gyuri. – Az igazgatónő nyugtatta meg, hogy üljenek föl nyugodtan. Pécsre mentünk, szülőkkel, gyerekekkel. Kicsit pengeélen táncolt a hangulat, de megváltozott, mert látták, menet közben mennyien villognak ránk, Baján pedig körbevették, fényképezték a buszt. Nőtt az ázsiója az utasaim szemében is. Nem volt semmi gond, és amikor hazaértünk, az iskola előtt egy lerobbant nyugati buszt gyógyítgatott egy kolléga... A következő évben, és azután mindig ragaszkodtak hozzám és a buszhoz, ezért nekem ez már több volt, mint munka. Egyszer jöttünk hazafelé, és a gyerekek kórusban kérték, hogy forduljunk vissza, én meg visszafordultam, persze csak a legközelebbi körforgalomig, ott még mentünk egy kört. Olyan ez, tudod, mint amikor a zenekar érzi a lakodalomban, hogy szeretik.

Egy zacskó Negro a műszerfalon

– Gyerekkoromban Kiskunhalason laktunk, Szegedre, a rokonokhoz a székesfehérvári járattal jöttünk. Ugyanilyen busz volt, mindig ugyanaz a sofőr vezette, Negrót szopogatott – mondja Erdélyi György. – Ahogy felszálltunk, a kalauz megengedte, hogy én csukjam az ajtót, hajtsam le a kallantyút: mehetünk! Nyolcadik után azonnal buszos akartam lenni. Apám akkor már nem élt, és szegény anyám megkereste a sofőrt, hogy beszéljen a fejemmel. Ő elmagyarázta, hogy 21 éves koromig nem lehet buszos jogosítványom: előbb tanuljak középiskolában, aztán szolgáljam le a katonaságot, vezessek teherautót. Így történt. Már fölújítottuk ezt az Ikarust, amikor sikerült kinyomoznom a telefonszámát. Meg akartam neki köszönni, hogy elindított. A Velencei-tónál beszéltük meg a találkozót. Elérzékenyült, mert föltettem a buszra azt a rendszámot, amivel ő járt, és volt egy zacskó Negro is a műszerfalon, kibontva. Beült a vezetőülésbe. Mondtam neki, hogy induljon el nyugodtan, de azt mondta, nem vezet többé farost.