Német vízumot szerzett volna a dóm gólyáinak - 140 éve született Móra Ferenc, akit egész Szeged szeretett

„Ha én valami múlt századbeli literátor lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy 1879. július 19-én ragyogó üstökös jelent meg Kiskunfélegyháza fölött. De hát én csak amolyan gyalogjáró ember vagyok, éppen ezért egyszerűen bejelentem, hogy az említett napon nagy volt az öröm a Daru utcában, mert Móra Mártonnak a felesége, Juhász Anna egészséges fiúgyermeket szült, akit Ferenc névre kereszteltek." így írt Juhász Gyula annak idején Móra Ferencről, aki ma 140 éve született.

Tanárból újságíró

A Wikipédia szócikke írja: szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. Mégis eljutott odáig, hogy a budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. Egy évig tanított csak segédtanárként a Vas vármegyei Felsőlövőn, onnan került Csongrád megyébe a szegedi Napló munkatársaként 1902-ben.

Volt Mórának egy tizenöt évvel idősebb bátyja, Móra István, aki tanítónak ment, de közben költő, néprajztudós volt - írja a Magyar Irodalom Arcképcsarnoka -, akinek verseit és cikkeit szívesen hozták a szegedi újságok. Nem volt igazán híres költő, de az alföldi városokban ismert és tisztelt irodalmi embernek számított. Biztatta és segítette tehetséges öccsét. A szócikk említ egy szegedi iskolát is, ahol Móra Ferencnek első kellemetlensége származott: nem írói, újságírói munkássága, hanem természettudományos érdeklődése "lett a veszte". "...igyekezett tanítani a korszerű természettudományt, csakhogy főigazgatója Darwint bűnözőnek és a darwinizmust bűnnek tekintette. És ha egy természetrajztanár a haladó természettudományról mert beszélni tanítványainak - annak nem volt többé helye az iskolában. Móra ez időben Szegeden tanított, ott kellett búcsút mondania az iskolának."

Saját pénzét adta ásatásokra

Móra Ferenc volt városházi tudósító, Csipke aláírással írt a lap tárca-, glossza- és karcolatsorozatának. Nem telt el sok idő, és a lap vezető publicistájaként tartották számon Tömörkény István mellett. Tömörkény vezette a Somogyi-könyvtárat és a Városi Múzeumot, 1904-ben ott is munkát vállalt. Az Én Újságom című lapba több álnéven is írt 1905 és 1923 között, ekkor született például a Kincskereső kisködmön is, amint mind ismerünk általános iskolából, mint az egyik első kötelező olvasmányt. Több mint ezer írása született itt, és az 1920-as években kezdte írni regényeit - az első, a Hannibál feltámasztása csak halála után 15 évvel jelenhetett meg, akkor is cenzúrázva. Később film is készült belőle.  Az 1927-es Ének a búzamezőkről című Móra-regényből is film készült. Műveinek hosszú listáját a Wikipédián elolvashatják - a versek, mesék, regények, elbeszélések mellett régészeti témájú tanulmányokat is írt.

Móra Ferenc ásatáson. Fotó forrása: MEK/OSZK

1917-ben, Tömörkény István halála után a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatója lett, ahol korábban könyvtárosként, majd régészként is tevékenykedett. Ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Első ásatására Tömörkény küldte el 1905-ben Röszkére, avar kori sírokat tártak fel. Még nem volt a múzeum igazgatója, amikor európai hírű kőkori telepet tárt fel a Torontál megyei Csókán, Szeged környékén pedig szinte minden korból fűződnek a nevéhez értékes leletek. 1924 után még saját vagyonából is finanszírozott ásatásokat, amikor a múzeum erre kapott pénzéből nem futotta volna. 1932-ben Szegeden díszdoktorrá avatták, s e jeles alkalomra átadta az Aranykoporsó című történelmi regény első példányát az egyetemnek.

Egész Szeged szerette és megsiratta

1913-ban a Szegedi Napló főszerkesztője lett. Polgári radikalizmusát nem nézte jó szemmel a hatalom, felségsértési pert is indítottak ellene, de a pert az első világháború kitörése végül félbeszakította. 1919. április 1-jén megjelent Memento című vezércikke miatt lemondott a Napló főszerkesztői tisztéről, de a lapnak haláláig munkatársa maradt. Írt tárcát a Világnak, a Magyar Hírlapnak, és a Délmagyarországban is rengeteg írása jelent meg sokféle sajtóműfajban - egy emlékezetes tárcáját ma is élvezettel olvasnák az állatvédők. Meg mindenki más, aki szereti a gólyákat, "az Isten madarait". A Fogadalmi Templom tornyára ugyanis gólyapár fészkelt, és a kilakoltatás ellen Móra egy német példával tiltakozott, ahol éppenséggel szeretnének gólyát a templomra, de nem jön. Bár már a 20-as években is országosan népszerű újságíró volt, élete végéig ragaszkodott Szegedhez. Halála előtt egy héttel adta le lapunknak utolsó tárcáját. Hasnyálmirigyrákban szenvedett.

A Délmagyarország fejléce a nagy író halálhírével.

A szegediek olyannyira szerették és ragaszkodtak hozzá, hogy amikor elterjedt betegségének híre, az utcákon is róla érdeklődtek egymástól. Folyamatosan csörgött a telefon a Délmagyarország szerkesztőségében és az író Boldogasszony sugárúti otthonában is. Amikor a városvezetés megtudta 1934. február 8-án délelőtt, hogy Móra Ferenc reggel elhunyt, fél órán keresztül szólt érte a városháza tornyában a harang. A mai Móra Ferenc Múzeum kupolatermében ravatalozták fel, több ezren búcsúztak tőle. A temetésén annyi ember vett részt, hogy a sajtó beszámolója szerint a  tömeg, ami Mórát a temetőbe kísérte, ellepte a múzeum kocsifeljáróit, a közeli utcákat és a közúti hidat. Viszonylag fiatalon, 55 évesen halt meg. Szegeden a múzeum mellett egyetemi kollégium is viseli a nevét.