2017.07.06. 09:16
Nyomot hagytak a honvédek: húsz éve zárt be Szeged utolsó kaszárnyája
A Hattyas-sori egykori Kossuth laktanyában 1897-től a kilencvenes évek közepéig szolgáltak katonák. A száz év azonban nem tűnt el nyom nélkül: a volt kaszárnya égetett agyagtégla épületein ma is jól láthatók a honvédek bevésései.
– Szerintem jó dolog volt a katonaság. Talán én is kicsit edzettebb lennék, ha még lenne kötelező szolgálat. De azért távol a családtól két évet lehúzni elég hosszú idő lehetett – mondta tegnap az SZTE sportközpontjában Darida Csaba.
Darida Csaba egyetemistaként az egykori honvédekkel ellentétben nem vésett üzenetet a téglafalba, pedig öt évet húzott le a pedagógusképző karon az egykori laktanya területén. Fotó: Török János
A Juhász Gyula pedagógusképző kar Hattyas utcai épületei egykor kaszárnyának adtak helyet. A volt Kossuth laktanyát 1897-ben adták át, és pontosan 100 évvel később számolták fel – ennek idén húsz éve. Az egykori épületek téglái a mai napig őrzik a hadlakban egy évszázad alatt megforduló honvédek kézjegyeit. Találtunk egy 1923-as szignót: talán ez kerülhetett mind közül legrégebben a kövekre. „Gyaraki János 1923. B. M. Kőrős Tarcsa" – olvastuk le a Békés megyei Köröstarcsáról a szegedi laktanyába vezényelt egykori honvéd kézjegyét. A legfiatalabb szignó 1995-96-ból való. A honvédek tehát több mint 70 évig karcoltak rendületlenül az épületek tégláiba.
– Én tavaly végeztem ezekben az épületekben szociálpedagógia szakon, de nem is tudtam ezekről a teleírt kövekről – csodálkozott rá a kézírásokra Csaba, aki tegnap barátnőjét kísérte el ugyanide felvételizni.
Sallai György egykori honvéd két téglán is megörökítette az utókornak, hogy 1950. január 31-én és február 1-jén is itt állt őrt. Az egykori katonáról még annyit tudtunk meg az írásából, hogy Békésben született 1927. június 27-én. A rengeteg név mellett sokan azt karcolták a kövekbe, hogy hány napjuk van még a leszerelésig. „Leszerelünk 1954. október 25-én. Hátravan 93 nap" – olvastuk a vélhetően már a centit vágó társaság 63 évvel ezelőtti üzenetét. Rosszabb helyzetben lehetett a kecskeméti Katona József, aki 1973–75 között élt a Kossuth laktanyában. „Még 245 nap" – írta a férfi, akiről azt sajnos nem tudtuk meg, hogy leszármazottja lehetett-e a Bánk bánt megíró és szintén kecskeméti származású Katona József drámaírónak.
Az egykori bakák nem voltak igazán romantikusak – a távolban maradt kedves kínzó hiányáról csak elvétve „olvasni" a köveken. „OláPál Hatvan, 1967. február 26. Marika" – ennél érzelmesebb sorokra nem leltünk a téglák között.
