Öccse nyulát is felboncolta a Nobel-díjas tudós

– Mit csinálunk ma reggel? – kérdezte széles mosollyal Tim Hunt, amikor belépett az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola kapuján.A Nobel-díjas angol biokémikus a Nobel-díjasok és Tehetséges Diákok Találkozója alkalmából érkezett Szegedre, első programja pedig rögtön egy kötetlen beszélgetés volt a Szent-Györgyi Albert Programban részt vevő diákokkal. A 74 éves tudóst először Dobi János igazgató fogadta irodájában, és röviden bemutatták neki a SzeReTeD labort, ahol a fiatalok már vártak rá.

Közös kép a hallgatósággal

Hamar kiderült, hogy Tim Hunt rendkívül közvetlen ember: első dolga például az volt, hogy lefotózta hallgatóságát, majd egy közös képet is készített velük. Bemutatása után pedig egyből kijavította a moderátort: ő soha nem volt professzor, bár megtisztelőnek vette, hogy így titulálták.

– Ne arról beszéljek, hogy kell bombát készíteni? – kérdezte, amikor arra kérték, mutassa be magát. Aztán azért elmesélte, hogy azért lett tudós, mert az akart lenni, és azért lett biokémikus, mert a kémiát tanára megszerettette vele, biológiából pedig – bár nem kedvelte annyira – mindig jó volt.

Ezt követően a diákok bemutatták iskoláikat, amelyeket képviseltek. A beszélgetésre jöttek a Radnóti- és a Tömörkény-gimnáziumból, illetve Hódmezővásárhelyről és Orosházáról is. A Nobel-díjas tudóst azonban a részletek jobban érdekelték, mint a hivatalos ismertető szövegek: egy lánytól például megkérdezte, mit szoktak boncolni a természettudományos laborjukban. Békát, egeret, madarat; amit találunk – jött a válasz. Tim Hunt erre elmesélte, ő például tőkehalat is boncolt, amit soha nem értett, miért kellett, mert nagyon büdös volt.

Sokkal nagyobb élmény volt, amikor testvére elpusztult nyulát vitte be az iskolába, és megtudhatta, mi van a belsejében. A diáklány erre megjegyezte, neki is van nyula, mire az idős tudós felemelt ujjal annyit mondott: ha majd jobblétre szenderül, emlékezz erre a beszélgetésre.

Mitől lesz valaki jó tudós?

A találkozó második felében a diákok tehették fel kérdéseiket. Volt, aki például arra volt kíváncsi, mitől lesz valaki jó tudós.

– Legyen kíváncsi, akarja megérteni a világot – adta meg Tim Hunt a rövid receptet. Kérésre azt is elmesélte, hogyan sikerült Nobel-díjas felfedezést tennie tengerisün-peték vizsgálatával, amelyeken a sejtosztódást tanulmányozta. – Teljesen véletlen volt. Péntek délután még úgy dolgoztam, hogy fogalmam sem volt, mit keresek pontosan, estére pedig hirtelen meglett a válasz. Nagyon szerencsés ember vagyok, ennyi.

Fontos a kitartás

Tim Hunt a kötetlen beszélgetésen arról is beszélt, hogy sokszor nehéz volt a munkája, főleg amikor látta, hogy rossz irányban haladtak a kutatások. – Talán 5 vagy 6 olyan felfedezést tettem, amire azt mondom, hogy megváltoztatta az életemet. Az összes többi idő a küzdésről szólt – mesélte, ezzel is példázva, hogy fontos a kitartás. Arra a kérdésre, remélte-e valaha, hogy Nobel-díjas lesz, azt válaszolta: gyerekként nem, de Cambridge-ben már voltak ilyen ambíciói. – Akik megcsinálták, ők sem géniuszok, csak nyitott szemmel jártak. Az ő példájuk azt üzente, én is képes lehetek rá.

Tim Hunt ma már nyugdíjas, nincs laborja, és ahogy ő fogalmazott, ezt élvezi is. – Így például lehetőségem van arra, hogy ha felhívnak, hogy jövő hét csütörtökön jöjjek Szegedre, azt tudjam mondani, hogy persze, ott leszek – nevetett.

Az SZTE hatodik alkalommal rendezi meg a Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyt, amelyen 59 határon túli és magyar középiskolás csapat méri össze tudását kémia, biológia, fizika tantárgyból. A verseny megnyitóját tegnap tartották a Novotel Hotelben, a döntőt és az eredményhirdetést ma délután rendezik. A versenyre érkező mintegy 250 diák és pedagógus meghívást kapott a Szegedi Tudós Akadémia programjára, a Nobel-díjasok és Tehetséges Diákok X. Találkozójára is.