Ólom a vízben: akár 90 ezer megyei háztartás is érintett lehet - Kockázatosak az 1970 előtt épült lakóingatlanok

A napokban közölte a Világgazdaság, hogy a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatára hivatott Nyitott Laboratórium programban eddig az ország területéről összesen 2700 lakossági vízmintát vizsgált meg ingyenesen a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK). A vízminták mintegy ötödénél magasabb volt az ivóvíz ólomtartalma a megengedettnél. Vízmintákat az 1945 előtt épült házak lakóitól várnak, egészen 2020. március 31-ig. 

Az ólomprobléma oka főként az épületek belső ivóvízhálózatában keresendő, miután a vízszolgáltatóknak az elmúlt években le kellett cserélniük saját hálózatukban az ólomtartalmú csöveket, szerelvényeket. A régi házakban viszont gyakran még ólomcsövek futnak, amelyekből a víz kioldja az egészségkárosító nehézfémet. 

Egy hete számoltunk be arról, hogy két szegedi belvárosi iskolában is megtiltották a csapvíz fogyasztását, miután kiderült, túl sok az ólom az intézmények ivóvizében. Az 1930-ban és 1931-ben épült iskoláknál is arra gyanakszanak, a belső ivóvízhálózat okozza a magas ólomtartalmat.

Nemcsak intézményeket, hanem lakóingatlanokat is érinthet azonban a probléma. A Szegedi Vízmű Zrt. azt közölte, az 1970 után épült épületekbe, így például a panelházakba már nem építettek be ólomcsöveket, de belvárosi épületeknél – ha nem újították fel a belső vezetékeket – még ma is előfordulhatnak.

A Szegedi Vízmű Zrt. laboratóriumában rendszeresen vizsgálják a saját hálózatukból vett vízminták ólomtartalmát is. Azok rendben vannak.

Fotó: Kuklis István

Érdeklődtünk a KSH-nál, Csongrád megyében hány lakást, lakóházat érinthet az ivóvíz magas ólomtartalmának problémája – azaz hány lakóingatlan épült 1970 előtt. 

A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint 1946 előtt 43 ezer 488, 1946 és 1960 között 17 ezer 905, 1961 és 1970 között pedig 27 ezer 764 lakás és lakott üdülő épült Csongrád megyében. Ez azt jelenti, hogy a 2011-es adatok alapján összesen 89 ezer 157 olyan lakóingatlan lehet Csongrád megyében, amelyben – hacsak azóta nem újították föl vagy nem azóta építették ki a tulajdonosok vagy az ingatlanhasználók a belső ivóvízhálózatot – még ólomcsöveken érkezik az ivóvíz a fogyasztókhoz. A legtöbb potenciálisan érintett lakóingatlan a Szegedi járásban van (33 ezer 29), utána következik a makói (13 ezer 485), majd a vásárhelyi (12 ezer 896). A megyei városok között Szegeden van a legtöbb (26 ezer 169) 1970 előtt épült lakóingatlan, ezt követi Vásárhely (10 ezer 36), majd Makó (6319).

Tavaly októberben írtuk meg, hogy kockázati térképet is készít az NNK, amely alapján bárki megkeresheti majd saját háztömbjét, és megnézheti, nála mekkora valószínűséggel lehet ólom az ivóvízben. Az országban 60 kiemelt területen végeznek ehhez szükséges monitoringvizsgálatot. Ez utóbbi felmérés Csongrád megyében három területre fókuszál: Szegvárra, illetve Szeged és Mórahalom belvárosára. Azt a megyei kormányhivatal közölte korábban, hogy a kockázatfelmérésre várhatóan fél éven belül sor kerül Szeged belvárosában.