A Délmagyarország január 20-i, Csörög a telefon rovatában megjelent olvasói felvetéshez az alábbi kiegészítést teszem: a betelefonáló a makói gyógyvízzel kapcsolatban mondja, ő úgy tudja, dr. Domokos Zsuzsanna és dr. Széll Sára bizonyította be és érte le, hogy gyógyvízzé nyilvánítsák a makói fürdő termálvízkútjának vizét. Ezért emléktáblát érdemelnének.
 |
| A Hagymatikum kiaknázza a makói gyógyvízben rejlő lehetőségeket. Archív fotó: Karnok Csaba |
Abban igaza van a betelefonálónak, hogy megérdemelnének a doktornők méltatást, emléktáblát gyógyító tevékenységükért, de abban téved, hogy a két doktornő bizonyította be, érte el a gyógyvízzé nyilváníttatását.
A makói, marosi gyógyiszap és termálvíz gyógyító hatásával kapcsolatban dr. Batka István (mára már elfeledett) városi orvos, reumatológus a népi gyógyászatra hivatkozva, saját tapasztalataira utalva indította el a hivatalos vizsgálatokat, amelyek a gyógyhatást igazolták.
A hivatalos elismerés után dr. Batka István országos balneológiai konferenciát szervezett Makóra, amely hatására beindult a tisztasági fürdőben a gyógyvíz és a gyógyiszap egészségügyi, gyógyászati hasznosítása.
Az 1970-es árvíz után a lerakódott iszapot dicsérve, hirdetve hatásosságát megkezdték szervezetten gyűjteni és országon kívülre-belülre eljuttatni a rászorulók részére.
Így volt. Én tudom, mert már elég öreg vagyok!
Puszta János, Makó
