Olyan ez, mint a pornó

„Te kis turistaszalámi, olyan vagy, mint egy nagy pattanás", illetve: „Hogy a csernobili mutáns csődör prücskölne meg!" – ezeket a szitkozódásokat sikerült előállítanunk az internetes káromkodásgenerátor segítségével. De míves trágárság vagy zavaró vulgarizmus ez a két mondat? – A határ mindig a másik oldalon van, a beszélgetőpartner dönti el, mit tart káromkodásnak, pajzánságnak, évődésnek – szögezte le dr. Galgóczi László, az SZTE nyugalmazott nyelvészprofesszora.

E határokat a szegedi nézők is meghúzhatják: Trágár töredékek című zenés-verses produkcióval érkezik december 2-án 19.30-kor a Szegedi Pinceszínházba Janik László, Köleséri Sándor, Torres Dani és Nagy Eni, akik klasszikus magyar költőink elásott huncutságait elevenítik fel.

Janik László, Köleséri Sándor, Nagy Eni és Torres Dani: a líraiságot keresik a trágár, de inkább őszinte művekben.
Istennyila és…

Káromkodás vagy trágárság?

 Meg kell különböztetnünk  a káromkodást és a trágárságot. – Előbbinek mindig funkciója van, akkor káromkodunk, amikor felmegy a pumpa, tehetetlenek vagyunk egy helyzetben, és nem tudunk már mást csinálni, mint szóval ütni, tehát verbális agressziót alkalmazni.  Kimondjuk a kimondhatatlant, ami tabu alá tartozik, amit a közösség, a kultúra tilt. Így megnyugszunk – beszélt a káromkodás funkciójáról a nyelvészprofesszor.

 Már-már a hungarikumok közé emelkedett, nemzeti „büszkeségünk" gazdag trágár szókincsünk és a míves káromkodás. – Hogy az a repedt sarkú tavi tündér kapjon szájzárat rajtad! – ez a nyelvészprofesszor kedvenc ékes szitkozódása, aki úgy véli: a díszes, cifra beszéd már nem is káromkodás, hiszen utóbbi célja a meghökkentés azzal, hogy nyilvánosan kimond valamit, amit nem illik. Gondoljunk bele: (jellemzően intim) testrészek neveit és különböző szexuális tartalmú cselekedeteket emlegetünk tehetetlen dühünkben.

– Mindaz trágárság, amit a művelt ember nagyközönség előtt nem mond – hangzik a meghatározás a nyelvész szerint. Persze akadnak kivételek. Eszünkbe jut többek között Petőfi Sándor Mit nem beszél az német... című verse, amelyben egyfelől – nyomtatásban máig meg nem jeleníthető helyre – küldi a németeket, másfelől megjegyzi: „Az istennyila ütné meg!". Közelebbi példa Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes legendás barátsága, akik nyilvánosan ugratták egymást. „Ez a marha volt köztünk a legnagyobb zseni" – mondta Kosztolányi Karinthyról. – Arany János verseiben még a „fene" szót is kipontozta. Ma már az f-fel kezdődő illetlen szavak közül sok megjelenik nyomtatásban, elhangzik a tévében – utalt arra Galgóczi László, hogy szitokszavaink nyelvünkkel változnak.

Egyidős az emberrel a káromkodás

– Biztos, hogy a káromkodás egyidős az emberrel. A magyar irodalomban a reformáció óta jelen van a trágárság, a hitvitázó szövegek ugyanis köznyelven íródtak – beszélt a professzor a szokatlannak nem mondható jelenségről. Első trágár nyelvemlékünk is szóba került, amely a 15. században íródott, és a Dubnici krónikában olvasható. Így hangzik: „Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh". (Az ismeretlen szerző művébe egyébként másolt részleteket a Képes krónikából, és írt Küküllei János Lajos király életéről is.)

Ezért volt miből készülniük a Trágár töredékek című produkció résztvevőinek is, akik Janus Pannoniustól Szép Ernőig számos alkotó műveiből válogatnak, amelyek nyomtatásban nem jelentek meg, pedig szabadszájúságuk ellenére líraiak. A pikáns, erotikát sem nélkülöző szövegeket Galkó Balázs színész és csapata szedte össze könyvtárak és levéltárak elfeledett részeiből.

Cikornyás őrület

– A színpadon nem szeretem a vulgáris kifejezéseket, de most azt próbáljuk megmutatni, hogy a trágárság mélyén is lehet költészet, nevethetünk azon, ha egy trágár kifejezésből rím lesz, majd csattanó – fogalmazott Janik László színész, aki szerint volt honnan tanulnunk a „cikornyás őrületet", gondoljunk csak a szláv nyelvekre.

Torres Dani még a polgárpukkasztó jelzőt sem használná a Trágár töredékekre, inkább figyelemfelhívásnak véli az előadást. – Olyan dolgokat élünk át a mindennapjainkban óráról órára, amelyekről nem beszélünk – jegyezte meg. – Ezért olyan művekből válogattunk, amelyek bizony beszélnek például erotikáról. Az est célja nem a trágárság, hanem a játék a megnevezésekkel – fogalmazott az énekes-zenész, aki ecuadori születésű, és a dél-amerikai országban töltött néhány év alatt a spanyol nyelv „finomságaival" is megismerkedett. – Ecuadorban is használnak trágár kifejezéseket, jellemzően a másik édesanyjának minősítésére, ilyen az „hijo de puta" – adott rögtönzött nyelvleckét.

Kaloda és szexvideó

Az alkotóknak máris szerencséjük van: 150 évvel ezelőtt az ízes és az ízetlen káromkodásért akár kalodába is zárhatták vagy száműzhették volna őket. A 19. század második feléig ugyanis büntetendő cselekmény volt a káromkodás.

De napjainkban is születnek újabb és újabb tabuk, eszerint változnak a káromkodások is. Ma már a „b betűs kifejezést" szinte kötőszóként használják egyesek, míg mondjuk a politikai preferenciákat emlegetve szitkozódunk – a hétköznapokban, a tévében vagy a színházban is. – Amiről nem beszélünk, az megjelenhet a színpadon: nem a valóság, hanem annak égi mása. A néző lehet, hogy nem mond ki valamit, de vágyik rá, hogy a deszkákon kimondják. Akkor most ki a trágár? Aki írja, aki mondja, vagy aki hallgatja? – tette fel a költői kérdést Galgóczi László. – Olyan ez, mint a pornó: nem beszélünk róla, letagadjuk, pedig mindenki nézett már szexvideót – magyarázta. De nincs okunk szégyenkezni a nyelvészprofesszor szerint, nem magyar sajátosság a trágárság: az ember nem tagadja meg sehol a világon önmagát.