2019.03.12. 09:21
Ördögünk van legbelül: a három kismalac és a patás a Pinceszínházban mókázott
Szeged - A Szegedi Pinceszínház legújabb darabja Az eastwicki boszorkányok. Kézenfekvő pont a boszorkányok városában. De misztikum ide vagy oda, itt is a mélyére mentek a dolgoknak, titkos vágyakig, ösztönökig, egy nem mindennapi stílusban.
Mire vágynak a nők? Esetünkben három kissé elunt, magányos nő, akik a Barátok közt helyett még inkább a Martinit választják. Egy kis izgalom, egy férfi kell sivár kis életükbe, aki be is csönget, sőt be is ront a házba. Mondjuk már nem épp ifjú, de macsó képében. Híre két lépéssel előtte jár, trágár – amit sokaknak szokni kell –, szókimondó: tudja, melyik nőnek mi kell. Maga az ördög, a vágyak kivetülése, a kócsagok kihalását kockáztató veszedelem.
Ez a híres hollywoodi film kanapé köré illesztett változata Tasnádi István átiratában. Kicsit lecsupaszított, kissé vulgáris, kissé abszurd kétfelvonásos produkció a manipulációról, a magányról. Kevesebb szereplővel dolgozik, mint az Oscar-díjas film, de jól van ez így, pláne egy akkora színpadra, mint a pinceszínházé. A karakterek annál erősebben rajzolódnak ki.
A három boszorkány, kiknek percek alatt felborul az élete, pedig ők kérték. Fotó: Pinceszínház
A maga groteszk humora nem könnyen befogadható mindenkinek, a szünetben sok kérdő tekintet kereste egymást. Már-már az abszurd határait feszegetik, mikor Daryll, az ördög arcmaszkot illeszt két nőre. Alsógatyában és piros köténykében. És persze különféle madárfajok elnevezését használja becézgetésként. „Kócsagom, poszátám, fürjecském". Érdekesen feldobja a labdát, hogy a hölgy nézők döntsék el: papucsra vágynak, vagy sem. Számtalan kérdést vet fel Varga Bálint rendezése, sok nyitva hagyott kiskapuval, hogy legyen miről csevegni hazafelé, és még lefekvéskor is ott motoszkáljon egy-egy szösszenet.
Aki a filmből indul ki, tehát rendelkezik előismeretekkel, annak a színészek adnak egy erős löketet. Az egyszerre irritáló, mégis roppant kedvelhető házaspár abszolút életszagú alakítást nyújt. Felicia, vagyis Kancsár Orsolya igazi „klimaxoló", basáskodó házisárkány, férje, Clyde, Gargya Balázs – aki két szemmel is félrekacsintgat – meg is öli egy kalapáccsal. Lehet, mindünkben ott van az agresszió. A három, kissé elunt perszóna közül az egyik ebben a darabban debütált. Kiss Ágnes alakítja Sukie-t, a flegma újságírónőt, aki kívül erős, ellenálló, belül pedig tényleg a gyenge nő. Mimikája, arcjátéka kimagasló.
Alexet Kis Kata játssza. Határozott személyiség egy bizonyos pontig, de neki is megvan a maga gyengéje. Nem is beszélve Büky Beáról, a könnyen elgyengülő, érzelmes, frissen elvált Jane-ről. A trió szüntelen próbálja elnyomni vágyait, az ördögöt, Janik Lászlót, aki most inkább már tapasztaltabban érkezik, tudálékosan, vérprofin. Irritáló, mint egy makacs folt a fehér kanapén, amelyet még a dédnagymama ősi családi praktikájával sem lehet elűzni. Olyan, akár a legsötétebb eltitkolt álmunk, vágyunk. Mindig visszajön, kajánul mosolyogva. Hiába öljük meg gyurma vudubabával, mindig visszaköszön.
Tanulság az este végén: vigyázz, mit kívánsz!