2013.11.24. 14:53
Paneldisznóvágás 2.: összeröffenés a Vedres utcában
Szeged – Hagyományt teremtett néhány fiatal egy kis szegedi panellakásban: másodszor is megtartották a paneldisznóvágásra keresztelt városi összeröffenést.
– Tavaly szerveztük meg először, annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk folytatni kell – mondta [namelink name="Agócs Éva"], a Vedres utcai háziasszony. Élettársával másodszorra is összehívták vidám baráti társaságukat szombatra. Természetesen csak nevében disznóvágás, az állat különböző részeit hentesnél vásárolták meg. A lányoknak belet sem kellett fújniuk, azt egy erre szakosodott szegedi kereskedésben szerezték be. A csapatnak debreceni, bajai, mezőhegyesei, battonyai, kiskunmajsai tagjai vannak, tizenháromból mindössze egyetlen tősgyökeres szegedivel.
– Kezdünk szétszóródni az ország különböző pontjaiban, ezért szervezünk hasonló közös programokat, mint amilyen ez a szó szerint összeröffenés is – nevetett Éva gazdasszony.
Becsületes disznóvágás legkésőbb reggel hat órakor kezdődik, a Vedres utcaiba azonban nem ért oda mindenki időben, addig a pontosak az első kör házi pálinkával múlatták az időt. Miután mindenki befutott, gyorsan elkészült a hagyományos reggeli: sült szalonna, hús és máj, természetesen a savanyúság sem maradhatott el. Vért nem sikerült szerezniük.
Délelőtt fogyott a pálinka, de fogyott a munka is: tizenöt kilogramm húsból készítettek sütni való kolbászt, abáltak szalonnát és egy fél disznófejet is. Az elkészült disznóságokat a teraszon hűtötték, ahogy munkához elengedhetetlen sört és bort is.
– Egyre profibbak vagyunk, idén senki sem vágta el a kezét, igaz, most nem éleztünk meg minden kést, nehogy nagy baj legyen – jegyezte meg [namelink name="Nagy Petra"], aki tavaly kétszer is az ujja vérét adta a kolbászért. Estére készült el a csülkös malacpörkölt, a kóstolónak való sült kolbásszal egyszerre. A kész ételeket másnap mindenki kiporciózva vitte haza.
[namelink name="Kis László"] az összeröffenés végén az időjárást kifogásolta: – Szinte minden olyan volt, mint egy igazi disznóvágáson. Egy valamit azonban nagyon hiányoltam, a mínusz öt fokos hideget. Most nem azért fogyott el minden pálinka, hogy ne fagyjunk hozzá a disznó lábához. Hiába nyitottunk ablakot, a leheletünk sehogy sem akart látszani.
