Pogány Judit a Csillagban: megváltó szenvedés

– Köszönöm, hogy eljött, művésznő. De még egyszer nem bírnám megnézni – szólt egy elítélt tegnap Pogány Judithoz a Csillag börtönben. A színművész Anger Zsolt rendezésében a Pedig én jó anya voltam című dokumentum-monodrámát adta elő, a program a Thealter fesztivál része volt. Az egyébként is hatásos darab ereje megduplázódott a helyszíntől és a ténytől, hogy „civilek" és elítéltek együtt nézték. – Teljesen paff vagyok – fogalmazta meg az egyik rab azt, amit mindenki érzett.

Az előadás után Pogány Judit és a börtön pszichológusa, Éles Éva beszélgetett a nézőkkel. Főleg az elítélteknek volt mondanivalójuk.
– Hidegzuhanyként ért. Mi sorozatban csináltuk a hülyeségeket, de azon kellene gondolkodnunk, hogy mit éreznek az otthoniak. Akik bíztak bennünk – mondta egy férfi, egy másik pedig úgy fogalmazott: a darab nyolcvan százalékban róla szólt. Volt olyan is, aki a remegéstől alig tudott beszélni.

Pogány Judit elítéltek és civilek előtt lépett fel a szegedi börtönben. Fotó: Miskolczi Róbert
– Az a dolga ennek a darabnak, hogy szorongjanak tőle. Ne csak maguk, én is – reagált Pogány Judit. Magát átélő típusú színésznek nevezte, aki a kétszeres gyerekgyilkos anyjának szerepébe minden alkalommal „majdnem beledöglik". A „jó anya" megformáláshoz segítségül hívta édesanyja és nevelőanyja alakját, kellékként használta a ruháikat, az evőeszközeiket. Kellék az a 17 centis pengéjű kés is, amelyet egy fiókból húzott elő. Pont olyat, mint amilyennel darabbeli fia megszurkált egy gyereket. A Csillag, az elítéltek, a kés együtt borzongató.

Az 1979 decemberében kivégzett gyilkos könyvet írt – a darabban Pogány Judit felolvas belőle. Ebből világos: a szülők szerették, de nem értették a fiukat. Az egyik rabot ez fogta meg leginkább:
– Oda kell figyelni másokra, azzal sok probléma elkerülhető. Egy ilyen nagy színésznőnek kellett itt órákat kiabálni ahhoz, erről beszéljünk.

Sikoltás

Az elítéltek többször emlegették az Indul a bakterházat („olyan körülmények között nevelkedtem, mint Bendegúz"), mások pedig jókívánságaikat küldték Koltai Róbertnek. Pogány Judit egy ideig fogadta ezeket, majd így reagált: „ő is játszott már börtönben, de a Koltai-kabarét adja elő. Nem csak szórakoztató előadásokat kell nézni. Ezt a darabot pályám legfontosabb állomásának tartom. Számomra az egész produkció egy sikoltás."