Szeged és környéke

2009.03.10. 20:02

Rettenetes szerda, 130 évvel ezelőtt

Szeged - „Vizecske" vagy „a Víz". Így, becézve vagy éppen nagybetűsen írva fejezhető ki a szegediek viszonya az áradásával építő és pusztító Tiszához. A „nagyvíz", vagyis az 1879. március 12-i fekete nap lezárja a régit, és elkezdi az új korszakot a Tisza fővárosának históriájában.

Újszászi Ilona

A 130 évvel ezelőtti rettenetes szerdára emlékezve cikksorozatunkban fölvillantjuk a szegediek szerelmetes viszonyát és heroikus küzdelmét folyójukkal. Mert a szegedi árvizek krónikája a város újjászületéseinek története is.

„…vizecske! Mennyi bajt, romlást, pusztulást és halálveszedelmet hozott már ez a víz, mégis szeretik. A neve mégis becéző, kedves és simogató. Mint amikor egy nemzet imádata vesz körül valamely zsarnokot" – jellemzi a szegediek Tiszához való viszonyát Tömörkény István szegedi hírlapíró.

Pusztított az ár, megszámlálhatatlanul sokszor, a Tisza alsó szakaszán. Például 1712-ben olyan erővel rontott Szegednek, hogy – Cserey Mihály krónikája szerint – híre kelt: a várost máshová telepítik. Holott a folyó szabályozása előtti időkben itt, az Alföld legmélyebb pontja körül a legnagyobb árhullámok is csak 600-640 centinél nyaldosták volna a szegedi vízmércét.

Az alsóvárosi templom környéke is romba dőlt. Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Az alsóvárosi templom környéke is romba dőlt.
Fotó: Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Algyő, Tápé, Dorozsma oda

Rossz előjelként 1879-ben már újév napjától nőtt a félelem az ártól, mert fokozatosan 806 centisre dagadt a Tisza, s ha nem szakította volna át a derekát övező gátat, talán még 820 centisre is hízik.

Először március 5-én, Petres közelében, településektől távol szökött ki a Tisza a töltések közül. Hódító útján a víz legyűrte a sövényházi kereszttöltést, aztán 6-áról 7-ére virradóan Algyőt és Tápét foglalta el. Algyőn a grófi kastély első emeletéig ért a víz, Tápén csak a templom maradt állva. Aztán a Szeged és Vásárhely közötti Alföldi Vasút töltéseit ostromolhatta, végül elöntötte Kiskundorozsmát is. Az ártól már csak az alföldi–fiumei vasúti töltés magasítása menthette meg Szegedet. A védekezés megszervezésére állandó bizottság alakult.

Zavarodott hangyabolyra emlékeztetett Szeged: a boltok egy része bezárt, a kapuk elé falakat emeltek. Az utcákon katonák meneteltek a töltésekre védeni a Tisza fővárosát, melyet addigra csapdába zárt a síkságon szétterülő folyó. Az áradás elkerülésének reményét szétfújta a március 11-én este kitört vihar: a szelek fölkorbácsolták a tengernyi vizet.

A városba költözött a folyó

„Jön a víz! Jön a víz!" „Átszakadt a töltés! Vége mindennek!" – kiabálták Szegeden a 130 évvel ezelőtti március 11-i éjjel a Rókusról és Felsővárosról a Palánk felé menekülők. Az orkán erejű szélben a várost fojtogató Tisza méteres hullámokban ostromolta az átázott gátakat, vasúti töltéseket. Az ár elleni harcot feladták: már nem lehetett mit tenni a szétázott gátakon. A holtfáradt iparosok, napszámosok és a védelemre március 4-én ide rendelt Pultz Lajos altábornagy katonái vert seregként indultak a városháza felé.

A március 11-éről 12-ére virradó éjjelen a Szegedi Napló riportere, Mikszáth Kálmán szerint „olyan volt már (...) az ostromló tenger, ez éjjel a sötétben még iszonyúbb kinézésű szörnyeteg, mint a mesebeli sárkány, kinek ha a fejét vágják le, hét nő a helyén. Nem lehetett már akkor vele bírni. Itt már csak az Isten segíthetett: ő is csak úgy, ha nagyon akarja!"

A batyuikkal menekülő emberek magaslatot, kőházat kerestek. Például Mikszáth a Zsótér-házba ment: a bank és a Szeged étterem fölötti termekben kétezren zsúfolódtak össze.

Március 12-én éjjel kettő után a rókusi pályaudvar közelében, a 97. és 98. számú őrház között a nyúlgát átszakadt. Ma emléktábla mutatja az akkori százméteres sebhelyet, melyből megállíthatatlanul ömlött „a Víz" – a város felé.

Hatvanezer hajléktalan

„Megkondult a harang a Rókus-városi toronyban – írta Mikszáth. – Velőt rázó vészkongása utat hasított magának a vihar zúgásán. (...) Mint a kígyó, sziszegve, mászva jött az óriási áradat, elfoglalva a völgyezeteket, aztán a dombokat..." Azon a 130 évvel ezelőtti rettenetes szerdán hajnali négyig zúgtak a harangok – a Tisza 186 napra elfoglalta Szegedet.

Rókust, aztán Felsővárost öntötte el a víz. A belvárosba a Budapesti úton érkezett, onnan Alsóváros bekebelezésére indult. A menekülők egy része a hajóhídon Újszeged felé vette az irányt. Sokan gyűltek össze a magasabb kőépületekben, a várban, a belváros magasabb pontjain, a töltések vízből még kiemelkedő koronáján.

A 3-4 méternyi víz borította város lakóinak mentése március 12-én csak reggel kezdődhetett. Három napig tartott a szegediek biztonságba helyezése. A 75 ezer lakosú városban 60 ezren maradtak hajlék nélkül, meghalt és eltűnt közel 200 ember; összerogyott 5458 ház, csak 265 mentette át magát a jövőbe.

A szegedi katasztrófáról Tisza Kálmán miniszterelnököt még március 12-én táviratban értesítették. A főváros polgármestere gyűjtést szervezett, képviselői a hullámsírba került Szegedre hozták az uralkodó 10 ezer forintnyi gyorssegélyét. A híradások nyomán támadt döbbenet országos, európai segélyakciókra ösztönzött – 35 ország nyújtott támogatást. Magyarország királya, Ferenc József – a miniszterelnök kíséretében – március 17-én különvonattal Szegedre érkezett, csónakon szemlélte meg a város pusztulását – segítséget ígért, és kijelentette: „Szeged szebb lesz, mint volt!"


„A hajnal nem találta többé..." 

Korabeli fotográfiák (Letzter Lázár, Lausher Lipót, Keglovich Emil, Klösz György, Plohn Illés fényképei), valamint újságtudósítások teszik elképzelhetővé az 1879-es szegedi árvíz pusztítását a Somogyi-könyvtár „A hajnal nem találta többé..." kiállításán. A katasztrófa 130. évfordulóján – az összeállításunkban olvasható városi programokat kiegészítendő –, ma 10 órakor a szegedi Huszár Mátyás rakpart (várrom melletti lejárónál elhelyezett) emléktábláját megkoszorúzzák. Az 1970. évi szegedi árvizet követően 1979-ben újjáépült szegedi partfal 30 éves évfordulója alkalmából az Alsó Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezete ünnepségén Andó Mihály, az Atikövizig főmérnöke, az MHT szegedi területi szervezetének elnöke mond beszédet. Ezt követően, 11 órakor nyílik a Bálint Sándor Művelődési Házban a XVIII. újszegedi gyermekrajz-kiállítás, melynek címe: A Tisza partján halkan ballagok...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!