Sűrűséggel kísérletezni gyerekjáték

 Még tíz perc kezdésig, de a Szent-Györgyi Albert Agóra egyik élményműhelyében már nagy volt a nyüzsgés: a Játsszunk tudományt! szakkörre mindenki megérkezett, és Kati néni játékgyűjteményének darabjait tesztelte.

Víz és olaj csatája

– Miért marad a madár csőre az ujjadon, Samu? – kérdezte az egyik kisfiút a mosolygós Papp Katalin címzetes egyetemi tanár, a szakkör vezetője a gyerekkorunkból ismerős műanyag egyensúlyozós játékról. – Mert a két szárnyában nehezék van, a csőrében pedig a súlypontja – vágta rá Samu azonnal. Kati néni már a következő gyereket kérdezte a nála lévő eszközről, aki a játékba merülve, különösebb erőlködés nélkül mondta el az adott játék működésének titkát.

 Ezután mindenki az asztalhoz ült a párjával, hogy az aktuális témával, azaz jelen esetben a sűrűséggel foglalkozzanak. Katalin segítőjével, Flach Fanni végzős fizikatanár szakos hallgatóval kiosztott egy nagyobb és egy kisebb műanyag poharat. A nagyobbat lefelé fordították, a kisebbet szájával felfelé rátették.Ebbe olajat öntöttek, majd mindenki kapott egy-egy zöldre színezett jégkockát, amelyet beletettek a folyadékba.

 – Kezdődik a csata! – kiáltott fel lelkesen a harmadik osztályos Kosztolányi-Tóth Márton, aki már harmadik éve vesz részt a foglalkozásokon. Valóban csata kezdődik: ahogyan a jégkocka olvadni kezd, a kiolvadó víz sűrűsége nagyobb lesz, így a pohár aljára süllyed, míg az olaj a tetejére emelkedik fel. Hurkapálcával megkeverve különleges látványt nyújt az egymástól elváló olaj és zöldre színezett víz.

Egyik kísérlet követi a másikat, például akác- és narancseperfa kockák sűrűségét tesztelik az alsósok. Nincsenek képletek, leírt definíciók, a gyerekek mégis tudják, hogy mi miért történik. Ha nem, Kati néni vezeti rá őket.

 Van tapasztalata: korábban fizika szakos tanárjelölteket tanított az egyetemen, és már régóta foglalkoztatja, hogy kelthető – pontosabban tartható – fent a gyerekek kíváncsisága a természettudományok iránt. A legtöbb gyerekben ugyanis megvan az érdeklődés kezdetben, csak ezt az iskolai keretrendszer nem mindig tudja fenntartani.

A folyadékba merülő testek háromféle egyensúlyi állapotát bemutató kísérleti eszköz az úgynevezett Cartesius-búvár, amelyet magunk is elkészíthetünk. Egy átlátszó műanyag palackot megtöltünk vízzel. Ezután egy kis kémcsövet, szintén félig vízzel megtöltve, belefordítunk nyílásával lefelé a palackba.

Úgy kell ügyeskednünk, hogy bár a kémcsőből egy kis víz kifolyik, körülbelül a feléig maradjon benne víz, s a kémcső zárt vége éppen a palackban lévő vízfelszínre emelkedjen. Ezután jól lezárjuk a palackot. Ha most a palack oldalát megnyomjuk, a kémcső süllyedni kezd. Ha a palackot elengedjük, a kémcső újra emelkedik. Megfelelő nyomás esetén elérhetjük, hogy a kémcső éppen lebegjen a vízben.

A „búvár" eredetileg úszott a víz felszínén, a kémcső egy része kiemelkedett a vízből. A „búvár" azért merül le, mert az összenyomás hatására a kémcsőbe a korábbinál több víz hatol be, így megnő a tömege, megnő a nehézségi erő – írja le a kísérletet a sulinet.hu.

 – Már tíz éve tartok ilyen szakköröket, nyaranta táborokat. Azt látom, hogy a gyerekek nem változtak abban, hogy mennyire érdeklődők, ha jól vannak megszólítva. Ha izgalmas számukra, amit látnak, akkor a sok technikai kütyü sem érdekli őket. Az viszont látszik az elmúlt évek alapján, hogy leterheltebbek a fiatalok – véli Papp Katalin, akinek szakköreiről a visszajelzések alapján sok gyerek olyan tudással tér haza, aminek hasznát veszi később felső tagozatban vagy a középiskolában.

 Illegális Szakkörözők

 A kis csapat a Kutatók éjszakáján is rendszeresen fellép, Kis kutatók délutánja címmel. Vannak gyerekek, akiknek a nagyobb testvére is járt Kati nénihez, sőt, többen azóta már a természettudományos irányú egyetemi tanulmányaikat folytatják.

– Elsősorban olyan helyzeteket, kísérleteket végzünk el a gyerekekkel, amelyekkel a hétköznapi életben találkozhatnak, mindezt hétköznapi eszközökkel: jéggel, hurkapálcával, gémkapcsokkal. Sokszor a gyerekek ötletelnek, hogy mit csináljunk, olyankor ezt is figyelembe veszem, így nem válik számukra unalmassá a foglalkozás – mondta a szakkörvezető.

A gyerekek kísérlet közben csacsognak: néha arról, hogy milyen vicces formát vesz fel a víz az olajban, máskor arra kaptuk fel a fejünket a fotós kollégánkkal, hogy Stephen Hawkingról diskurálnak az alsósok. Öveges professzort is ismerik: néha megnéznek egy-egy részt a legendás tanító műsorai közül.

Papp Katalin elárulta: néhány gyerek olyan szívesen vesz részt a szakkörön, hogy egynémelyik „illegalitásban", felsősként járt vissza az egyébként alsósoknak szóló foglalkozásra. Következő alkalommal a tengeralattjárók titkát kutatják: Cartesius-búvárt készítenek.