Szardíniahiszti a kisszínházban

Itt mindenki hisztis, itt mindenki magával van elfoglalva. Pedig azt hinné az ember, egy színházban minden tűpontos, pedig telis-tele van kapkodó, kialvatlan, reménytelenül kétségbeesett és néha picurkát alkoholista művészekkel. Legalábbis Michael Frayn világában, amely most Szegedre költözött.

A 2. felvonás végére kissé fárasztó ugyanazokat a monológokat végighallgatni, de a társulat gondoskodott róla, hogy mégis mindenki a nevetéstől fájó hassal menjen haza. Kiváló szakmai karikatúrát kreáltak. A darab után sokkal jobban fogja mindenki értékelni a színházi munkát. Nemcsak a kilenc színészét, hanem mindenkiét, akit nem látunk.

Az összes rendezőasszisztensét például, akiket a visszatérő Gidró Katalin alakított. A naiv, mindent eltűrő kislány szerepében bűbájos, ahogy megpróbálja minden erejével megmenteni a darabjaira hulló produkciót és a saját kis életét. Végszava – amellyel Jakab Tamás aratja le a babért – zseniális.

Ehhez nemigen asszisztálnak a „színészek", csupán egy segítsége van, a magyar vendégmunkás, Béla (Bánvölgyi Tamás). Túlképzett és láthatóan az egyetlen épelméjű ebben az összevisszaságban. Szív, mint a torkosborz, biztosítás nélkül – micsoda korrajz! Bár nem ez az egyedüli kikacsintás a jelenbe, annak ellenére, hogy a darab kortalan, bármikor jól jöhet egy színházi repertoárba.

A fiktív társulatból csak Belinda, vagyis Borsos Beáta nincs elfoglalva egyéni problémáival. Úgy a 2. felvonásig. Utána ő is beáll a hisztis színészek sorába. Dotty a csapat drámakirálynője, aki Mrs. Bankett, meg minden más is. Szilágyi Annamária alakítja, bolyhos mamuszban, kötényben, hajcsavarókkal. Zseniális a házvezetőnő szerepében is. Bőven jut neki bravúrlehetőség.

A társulatból Garryvel (Szívós László) szűri össze a levet. Elsőre. Garry a darabban Roger Lillicap, aki a kis Vickit igyekszik ágyba vinni. Ám mihelyt a díszlet mögé ér, hősködő, féltékenykedő, pukkancs titán lesz. Vicki – Menczel Andrea – kis könnyű nőcske. Ha nem az adóhivatal könnyűvérű munkatársa, akkor Lloyddal szűri össze a levet. Lloyd Borovics Tamás, aki az állatkert igazgatója, s több vasat is tart a tűzben.

Képtelen rávenni a színészeit, hogy rendesen bohóckodjanak a porondon. Mondjuk nehéz is, ha olyan kis mimózalelkűekkel van körülvéve, mint Philip. Gömöri Krisztián alakítja a sebzett orrú bonvivánt, akire érzékenysége miatt haragudni is lehetne, ha nem lenne ilyen tündérien esetlen.

Amiért kolléganői kedvence is. Ők vigyáznak közösen a csapat gyenge láncszemére, a töménytől sűrűn kipirosodó Selsdonra, a közönségkedvenc Jakab Tamásra. Aki tényleg jól teszi, hogy azt sem tudja, hány óra van délben.

A karakterek önmagukban is megállnák a helyüket egy monodrámában, épp ezért oly fergeteges, ha együtt produkálnak valamit Libor Katalin díszletében, amely igazán retró. Akárcsak Kárpáti Enikő jelmezei. Az élet nagy igazságait is igazolja a darab: nincs mérgesebb, mint egy megcsalt nő, a szardínia pedig nagyon csúszik a padlón. Könnyed, kacagtató kétfelvonásos ez.