2017.05.22. 07:14
Százak állnak sorba az ingyenebédért
A magyar családok 36 százaléka élhet a létminimum alatt a Policy Agenda kimutatása szerint. Szegeden több helyen is osztanak ingyenételt a szegényeknek - egész évben.
Házi oltáron megáldott vegetáriánus ételt és magyaros kosztot is kaphatnak ingyen a rászorulók Szegeden. A Szegedi Felsővárosiak Civil Egyesülete (SZÖFCE) 2002-ben alakult, és az alapító Tóth Bogyó István a krisnásokkal együttműködve öt éve oszt ki minden pénteken 200–250 adag ételt az egyesület Tápai utcai klubjában. A 67 éves Tóth Bogyó István húsz éve krisnás, aminek megfelelően csak vegetáriánus, tojás- és húsmentes ebédet főz a párjával. – Az ételt csak azután osztjuk ki, miután abból egy kis tálkányit felajánlottunk az otthoni kis házi oltárunkon Krisnának. Ennek megfelelően a tejszínes retekfőzelék vagy a szejtánnal, búzafehérjével dúsított fasírt áldott étel – magyarázta Tóth Bogyó István, akit a nagybani piacok támogatnak alapanyaggal, de magánszemélyek is segítik.
Csak a közgazdaságtanban nincs ingyenebéd, a valóságban azonban nagyon is van. Szegeden több helyen is osztanak ingyenételt a szegényeknek - és nemcsak a szeretet ünnepén, hanem egész évben. Több százan étkeznek a Kapocs Ételbár népkonyháján, valamint állnak sorba péntekenként ingyenebédért a Szegedi Felsővárosiak Civil Egyesületénél és a Boldogságfalva alapítványnál.
– Még csak május 19-e van, de már egy fillérem sincs. Legközelebb június 5-én kapok pénzt – adott magyarázatot Andó Ilona Erzsébet arra, miért áll sorba Bogyónál az ingyenebédért. Tóth Bogyó István már öt éve minden pénteken 12 órától ingyenebédet oszt a Szegedi Felsővárosiak Civil Egyesülete (SZÖFCE) klubjában, a Tápai utcában. Ilona is rendszeresen visz innen meleg ételt, nem is egy, hanem több adagot, ötöt-hatot is.
Öten százezerből
Mert Ilonáéknál sok az éhes száj. Öten élnek egy lakásban, a beteg élettársa és az elvált, szintén beteg lánya mellett két unokájának is gondját viseli.
– Nem is tudom, mit csinálnék, ha itt nem kapnék segítséget – mondta a 62 éves nő, aki elmondása szerint korábban kórházakban és szociális intézményekben is dolgozott ápolóként, gondozóként. Most 22 ezer 800 forintot kap havonta az államtól.
Összeszámoltuk a család bevételeit, ötüknek összesen 99 ezer 300 forintból kell megélniük havonta. Ebből kell kifizetni a rezsit, megvenni a gyógyszereket és az élelmet.
– Így élünk. A hónap második felében már nem nagyon marad pénzünk, de ha állandóan csak sírnék és panaszkodnék, az segítséget jelentene? A fesztiválokon például maximum egy adag sült krumplit tudok venni az unokáimnak, akik ilyenkor megkérdezik, „ugye mama, nem baj, hogy kértünk?".
Próbálom valahogy mindig megoldani az életünket – magyarázta Ilona. Például úgy, hogy a Tóth Bogyó Istvántól pénteken kapott káposztából főz főzeléket a hétvégén. Merthogy Bogyó a meleg étel mellett gyakran ad zöldséget is, karfiolt, káposztát, retket és zöldhagymát a rászorulóknak.
– Nem telik nekünk nyaralásra, mozira. Utoljára lánykoromban nyaraltam, amikor a munkahelyem szervezett pár napos vakációt a Balatonra, színházban és moziban is 16 éves koromban voltam utoljára – mondta a 62 éves nő. „Azért csinálom én itt a műsort!" – vetette közbe Frank György.
Egy humorista a sorban
A szegedi humorista, akit tíz éve az ATV-n futó Humorbajnokságban ismerhetett meg a nagyközönség, szintén rendszeresen sorban áll ingyenételért a Tápai utcában. – Nem szégyellem, hogy csóró vagyok. A szegény szót nem szeretem, a csóró vagányabb kifejezés – fejtegette a humorista, aki sokáig hivatásos halottbúcsúztatóként is dolgozott.
– Úgy mondják szaknyelven, hogy deklasszálódtam, a társadalom perifériájára szorultam, volt, hogy közmunkásként sepregettem, és 22 ezer forintból éltem hónapokig. Most rokkantnyugdíjasként 39 ezer forintból élek havonta, ami számomra hatalmas pénz, hiszen mégiscsak majdnem a duplája a korábbinak – mondta a 62 éves Frank György, aki fénykorában elmondása szerint Straub Dezsővel is járt haknizni. Most kelkáposzta-főzelékért és vegetáriánus fasírtért állt sorba a SZÖFCE-klubban, ahol szerinte finom és bőséges az étel és emberséges a légkör. Frank György a végén persze még elmondta a postaládában talált fasírtról szóló viccet.
Apró csokira még futja
– Valahogy megélünk, nagyon nehezen – mondta a Jókai utcai Kapocs Ételbár előtt Vígh Rozália, aki másfél éves kislányával a karján várakozott az Egy Ebéd Egy Esély alapítvány ingyenebédjére. Elmesélte, négy éve járnak ide, három adag ebédet – csütörtökön frankfurti leves és krumplis tészta volt a menü – szokott elvinni ételhordóban.
– Négyen élünk albérletben, a nagyobbik gyermekem óvodás, a párom a mezőgazdaságban dolgozik, minden reggel négykor kel, és sokáig dolgozik. Hatalmas segítséget jelent számunkra a három ingyenebéd, hiszen én 26 ezer 600 forint gyedet kapok, a párom pedig 90 ezer forintot keres – mondta Vígh Rozália. A pénzük arra elég, hogy kifizetik a számlákat, élelmet és nagyon ritkán ruhát vesznek.
– Ha a gyerekek nagyon megkívánnak valami édességet, akkor tudunk még nekik venni egy kis apró csokit, de utazásra, nyaralásra, mozira már nem futja. Ősszel azonban, amikor a kicsi már bölcsődés lesz, visszamegyek én is dolgozni a mezőgazdaságba. Muszáj, mert kevés a pénzünk – magyarázta a fiatal nő.
Kapocs, ami összeköt
Az Egy Ebéd Egy Esély Gyermekétkeztetési Közhasznú Alapítvány 2011 óta működik, és azóta folyamatosan igyekszik segíteni a rászoruló szegedi családoknak. Rovó Richárd alapító mindig a vendéglátásban dolgozott.
– A dolog úgy indult, hogy jött egy család, tudnánk-e ebédet adni a gyerekeiknek, mert a hónap végére elfogyott a pénzük. Adtunk. Aztán jöttek mások is – mesélte a kezdetekről Rovó Richárd. Ma naponta 50–70 adag ételt osztanak ki a gyermekétkeztetésben heti ötször, hétfőtől péntekig.
A gyerekeket az alapítvány választja ki a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálat, valamint iskolák segítségével. A Jókai utcai Kapocs Ételbár szociális étteremben ha valaki eszik, akkor az 550 forintos menü árán felül adományt is adhat, és adnak is az emberek. Ebből és az 1 százalékos adófelajánlásokból fedezik a napi étkeztetést.
– A Kapocsban népkonyha is üzemel a hét minden napján, ahol minden rászoruló kaphat egy tál meleg ételt (csütörtökön babfőzelék volt kolbásszal). Csupán egy feltétel van: töltse be az illető a 19. életévét. Ezenfelül két osztópontunk van a városban, a Kereszttöltés utca 28. és a József Attila sugárút 69. alatt – mondta Rovó Richárd, aki hangsúlyozta, magyaros konyhát visznek.
Boldogságfalva kanálforradalmára
A Boldogságfalva Közhasznú Alapítvány 2010 óta segít ingyenétellel a halmozottan hátrányos helyzetű embereken – tájékoztatott Szalma Róbert, aki magát csak kanálforradalmárnak titulálja.
– Hetente egyszer, péntekenként 50–100 állandó támogatottunknak adunk ingyen egy tál meleg ételt. Mivel most éppen székhelyet változtatunk, és nincs konyhánk, ezért nem főtt ételt, hanem zöldséget és gyümölcsöt, valamint élelmiszer-alapanyagokat osztunk ki a Teleki utca 3. szám alatt – mondta Szalma Róbert. Az alapítványnál csak vegetáriánus, vagy ahogy ők hívják, szeretetételt adnak.
– Mi olyan ételt készítünk, amelynek az előállításához nem kapcsolódik gyilkosság. Csak növényi alapanyagból állítjuk elő az ételeinket. A rászorultság mértékét is fel tudjuk mérni a szeretetételeink kiosztásakor, mert aki igazán rászorult, az elfogadja az általunk kínált ételt, amelyben nincs állati eredetű adalék – hangsúlyozta a kanálforradalmár.
A főzéshez szükséges alapanyagok mintegy 80 százalékát adományokban kapják. Boldogságfalvát többnyire termelők, kis- és középvállalkozók, valamint magánszemélyek támogatják.
Idén is kiszámolta a Központi Statisztikai Hivatal helyett a létminimumot a Policy Agenda. A kutatócég tavaly kezdte el kiszámítani a KSH módszerével, hogy mennyiből él meg egészségesen egy család, miután a KSH maga 2015-ben úgy döntött, hogy nem számolja tovább a szegénységnek ezt a mutatóját – írta közleményében a Policy Agenda. A kutatócég becslése szerint a magyar családok 36 százaléka élhet a létminimum alatt. Hangsúlyozták, a 2016-ra számított létminimum összege azt mutatja, mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjai számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését. Így a kutatócég által is kimutatott létminimum nem szegénységi küszöb, hanem olyan jövedelem, amely az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is lehetővé teszi. A kutatócég számításai szerint 2016-ban egy egyedülálló felnőttnek 88 ezer 619 forintot kell elköltenie élelmiszerre és lakhatásra, hogy a minimális szükségleteit ki tudja elégíteni, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak erre már havi 256 ezer 995 forintot, egy nyugdíjasnak 79 ezer forintot kell költenie.
Mire telik? – olvasóink válaszai
– A nyugdíjasnak még zöldségre és gyümölcsre sem telik.
– 47 ezer forintból?
– Lehet mindenre pénzem, ha nincs időm arra, amire a pénz megvan. Háromnapos nyaralás, egyfolytában csengő céges telefon...
– Nem rezsicsökkentés és egyéb kommunista baromság kellene, hanem elég fizetés. Régen sem jött be a tervgazdaság.
– Egyedülálló 33 éves nőként van egy főállásom (irodai), mellette még másodállást kell vállalnom (fizikai), hogy ha például elromlik a porszívóm, tudjak másikat venni helyette. Mert a rendes fizetésből ilyen pluszkiadásokra nem telik. Nincs saját házam vagy lakásom. Gyakorlatilag reggeltől estig dolgozom, hogy megéljek.
– Az ember nem tud egyéb dolgokat megengedni magának, nyaralni is csak Szép-kártyából tud menni.
– Az élet csak azoknak jobb, akiknek jó kapcsolataik vannak, vagy jó körülmények közé születtek.
– Én napi 10-15 órát dolgozom, hogy mindent meg tudjunk engedni magunknak. Főállás mellett egyéni vállalkozó is vagyok, és próbálok minél többet még a családommal is lenni. Viszont ebbe meg belefásul az ember, hogy állandóan a pénzt hajkurássza...
– Ha a nyugdíjam elérné azt a bizonyos átlagot, talán normálisan tudnék élni.
– Szerencsés helyzetben vagyok. Sajnos ezt nagyon sokan nem mondhatják el magukról.