2012.02.28. 21:13
Százmilliós vagyon a megyeháza falain
Szeged - A nagy vagyonelosztás után a megye tulajdonában maradt az a festménygyűjtemény, amelynek értékét először 2007-ben mérték föl. Kisebb gondot okozott, amikor az év végi mérlegben egyszer csak megjelent ez a 126 millió 615 ezer forint. Az alföldi festészet aranykorából származó képek egy részét restaurálni kellene. <br>
Amikor a kormányhivatal átvette a megyei önkormányzat intézményeit, elosztották a Rákóczi téri szocreál főépület helyiségeit, rendelkeztek mosdókról, a kerékpártároló és a parkoló használatáról és a berendezésről is. A vagyonelosztásról szóló határozat nyilvános része nem tartalmazza, de a megyei önkormányzat tulajdonában maradtak a festmények. A közgyűlés sajtószolgálata kérdésünkre azt felelte, hogy mintegy 400 képről van szó, ezeknek elsősorban eszmei értékük van.
A gyűjtemény a szocializmus idején megszűnt magánmecenatúra helyébe – szovjet mintára – létrehozott intézményes állami művészettámogató rendszernek köszönheti létét. – Ez a megoldás fából vaskarika volt, de jól jött az alkotóknak, amikor egy-egy munkájukat megvette az állam, mert egy rendes kép ára körülbelül egyhavi tanári fizetés volt.
Aranykor
Az alföldi festészet aranykorának legjava látható a falakon, többek között Kohán György, Kurucz D. István, Németh József, Csikós András, Zoltánfy István, Szalay Ferenc ismert munkái. A Ketten című Zoltánfy-képet például 600 ezer forinton tartja nyilván a 2007-es összeírás, de ma már akár egymilliót is érhet.
Az államtól a megyének festményvásárlásra átadott évi 50 ezer forintját az akkori tanácselnök-helyettes, Szabó G. László mindig jóval nagyobb összeggel toldotta meg, és jellemző volt, hogy a vásárhelyi, a szegedi és a megyei tanács egymással versengve vásárolt, így három jelentős gyűjtemény alakult ki. Akik ma abban a házban dolgoznak, már nemigen tudják, ez mekkora érték – halljuk [namelink name="Tóth Attila"] művészeti írótól, aki 1972-től 2007-ig dolgozott a megyeházán.
A legértékesebb művekből 1996-ban az első és a második emeleten, a folyosón tárlatot rendezett be. – Utolsó nagy munkám volt, hogy Nátyi Róbert művészettörténésszel, aki képesített értékbecslő is, két év alatt 2007-re fölmértük, lefotóztuk, dokumentáltuk az egész állományt. Erre azért volt szükség, mert előfordult például, hogy egy Kohán-kép 1500 forinton szerepelt a leltárban: ha ellopják, még csak nem is nyomozhattak volna utána. Némi fejtörést is okoztunk vele, hogyan szerepeltessék az év végi mérlegben ezt a 126 millió 615 ezer forintot, és az ópusztaszeri parkban őrzött szobrok, emlékművek értékét, ami 243 millió volt.
Mit lehet kezdeni egy ilyen vagyonnal, ha nem egy galériáé? A gyűjteményt így, egészében múzeumi felügyelet alá lehetne helyezni. Jó megoldás Tóth szerint az is, ha a múzeum kiválogathatja belőle, amit szeretne megőrizni. Vannak nagy különbségek, ami árban is meghatározható: 10–15 ezer forinttól a milliós értékig. A resztli – ami nem bizonyult jó vásárlásnak, az idő meghaladta – 30–40 százalék, de még ezek a művek is maradhatnak dísznek, illetve értékesíthetők, elajándékozhatók. Erről a művészeti író szerint célszerű lenne most, a nagy vagyonmozgások történelmi pillanatában rendelkezni. A teljes állomány 10 százalékáról ugyanis már 2007-ben megállapíttatott, hogy azonnal restaurálni kellene.
