2008.05.20. 22:38
Szeged felett, szúnyogok ellen
Szeged - Egy ezer lóerős AN–2-essel "szőnyegbombáztuk" a szúnyogokat. Szegeden idén 50-80 millió forintot költhetnek gyérítésre.
Százhatvan kilométeres sebességgel, ezerötszáz literes tartállyal repültünk hetven méterrel Szeged felett hétfő este, hogy „szőnyegbombázzuk" a szúnyogokat. Megtudtuk azt is, hogyan liftezik az ember gyomra, ha fordul az ezer lóerős AN–2-es gép.
„Ne told" – olvassuk a szegedi reptéren, az egyik sárga repülőgép hátulján hétfő este. Nem is ilyen szándékkal érkeztünk: Szeged szúnyogjainak „szőnyegbombázására" készülünk, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. munkatársaival.
Este hétkor négy gép indul a város fölé, hogy másfél-két óra alatt mintegy ezerhektáros területen gyérítse a szúnyogokat. A világ egyik legbiztonságosabb típusára, a 27 ezer köbcentiméter hengerűrtartalmú, kilenchengeres, ezer lóerős AN–2-esre szállunk fel. A belső térben egy tartály fogad – valamint néhány fogas.
Induláskor úgy tűnik, egy traktort sem előzünk majd le, komótosan haladunk, ám hirtelen begyorsulunk, kicsit pattogunk, majd felszállunk. – Irány Újszeged! – kiáltja a pilóta, Szabó Péter, aki 20 éve repül, vitorlázik, mezőgazdasági feladatokat 13 éve lát el. Felvilágosít: korántsem cammogunk, 160-170 kilométeres sebességgel haladunk, bár „az ember fenn ezt nem érzi".
Elsuhanunk a sajtóház, a Pick-torony, a Tisza Lajos körút felett, úgy sejtem, mindjárt levisszük a dóm tornyát, ám ez a veszély nem fenyeget.
– A város felett általában 70 méteres magasságban repülünk – meséli Szabó Péter, miközben helyzeti előnyömet kihasználva az újszegedi villák kertjét, úszómedencéit kémlelem – persze intim pillanatok elcsípéséhez messze vagyunk.
Paplan a szúnyogra
A gépeken használt permet neve K-othrin, hatóanyaga a deltametin. Ennek révén egy finom cseppekből álló „paplan" kerül a levegőbe – ez felzargatja a szúnyogokat, amelyek repülni kezdenek – ám közben már meg is mérgeződtek, pár órával később elpusztulnak. Mint nemrégiben megírtuk, Szegeden idén 50-80 millió forintot költhetnek gyérítésre.
A pilótafülke közepén GPS, kijelzőjén szürke csík jelöli útvonalunkat, láthatjuk, melyik területet nem permeteztük még. – Segédeszköz csupán, nem ez alapján tájékozódunk, kijelölünk egy tereppontot – például a 17 emeletes toronyházat –, ahhoz viszonyítunk – magyarázza pilótánk, akitől azt is megtudjuk: a repülő fordul, és nem kanyarodik.
A szótévesztés zavar ekkor a legkevésbé: a gyomrom mintha 10 méterrel a gép alá kerülne, s onnan liftezne vissza. Pedig nem hatnak ránk nagy erők, legfeljebb 2,5 G gravitációs erő. Ettől is legalább 200 kilósnak érzem magam. Néha mintha függőlegesen fordulnánk, egyik szárnyunk az ég felé áll, a másik mindjárt lemetszi a fákat. Közelinek látom ezeket, pedig jó 50 méterre vagyunk felettük. Mégis: ahogy az 1500 literes tartály ürül, nemcsak a földön, hónaljunkban is szaporodnak a nedves foltok.
Összehangolt támadásunk a vérszívók ellen Gyálaréten teljesedik ki: itt éppen ekkor „füstölnek" is egy kocsival. – Földi meleg ködös irtást végeznek kollégáim – pontosít Szabó Péter, hozzátéve: fontos, hogy napnyugta környéki időpontban végezzék a gyérítést. Amelyben szélvédőnk is gyilkos fegyver: több tucat szúnyog teteme díszíti.
