Szeged új pályára állt a török kiűzése után

Nem arról volt szó, hogy 1719-ben III. Károly megvilágosodott, Szeged sokat gürcölt a cím visszaszerzésért – részletezte szerdai előadásán Marjanucz László történész, az SZTE tanszékvezető egyetemi tanára. A Csongrád Megyei Levéltárban megtartott programon a professzor elmondta, nem valaminek a kezdete volt 1719, hanem a folytatása.

– Épületek viszont nem igazán voltak, hisz a törökök nem építettek. Sárból készült, egyszintes, szegényes kinézetű házak voltak, jelentősebb épület a vár és a Palánk volt. Sokáig csak egy utcája volt a városnak, az Oskola, majd a 18. század végére már körvonalazódott a Klauzál tér egy sarka, a Dugonics téren a búzapiac, illetve a Kálvária-hegyre vezető út is. 1737-ben a rókusi templom építése is megkezdődött, de ekkorra már Dorozsmát is benépesítették. A tanács dolga a legelők védelme volt, valamint a céhes mesterek érdekeinek megóvása. Agrárkapitalizmus volt, főként a gabonából élt a város, ebből a pénzből tudott fejlődni. A népesedés pedig intenzív kultúrákra való áttérést eredményezett – idézte fel a professzor a történteket a szabad királyi városi rang visszaszerzését követő évekről.