Szegeden az árvízből mentett, Szentesen patikus volt - 166 éve született a híres festő

Több szálon is kötődött Csongrád megyéhez az egyik legnevesebb magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar, aki 1853. július 5-én született Kisszebenben. Apja is amatőr tudós volt, belőle gyógyszerész lett - festeni csak 1880 után kezdett, és életének megváltozását a szegedi nagy árvízben szerzett élményei is kiválthatták. Halálának évfordulóján Zombori István tartott előadást szegedi kötődéséről a Dóm téri pantheonban. Innen tudjuk: a mentés közben komolyan meghűlt, az emberi szenvedés és a természet pusztításának látványa, tapasztalata szorongást és depressziót váltott ki belőle.

Jajcei vízesés - a festő vízábrázolásai kötődhetnek a szegedi nagy árvíznél szerzett élményeihez.

Na de hogyan került Csontváry, aki ekkor a budapesti egyetemen tanult, az árvíz fenyegette Szegedre? Bálint Sándor kutatásaiból maradt ránk, hogy a festő ősei az 1700-as években a szegedi királyi sóhivatal tisztviselői voltak. Csontváry 1879-ben a pesti egyetem gyógyszerészetet tanult, amikor a korabeli napok óta arról írtak, hogy Szeged végveszélyben van a tiszai áradás miatt. Talán a szegedi gyökerek miatt is jött az ötlet: diáktársaival alakult önkéntes csapattal Szegedre utazott, hogy részt vegyen a védekezésben. Alighogy megérkeztek, a Tisza elöntötte Szegedet, és Csontváry a mentés egyik szervezője lett.

Csontváry - aki ekkor még nem volt festő - mélységesen megdöbbent, látva a nagyváros pusztulását és az emberek szenvedését. Hideg tavaszi időben zajlott a mentés, és komolyan meghűlt, miközben segíteni próbált a romba dőlt város lakosainak. Ehhez, ahogy Zombori László előadásából is tudjuk, depresszió és szorongás is társult. Orvosi vélemények szerint mindez hozzájárult életének megváltozásához.

Korábban, még gyerekkorában személyes tragédia is érte. Bella nővére a tűzvész áldozatává vált, miközben édesapjuk a mentést szervezte szülővárosában, Kisszebenben.

– Pszichológusok véleménye szerint a későbbi rohanó ár-, vízesés- és tengerábrázolásai talán az árvíz élményével állnak összefüggésben – fogalmazott a megemlékezésen Zombori István.

Vihar a nagy Hortobágyon

Az első alkalom egyébként, amikor Csontváryban tudatosult későbbi feladata, 1880. október 13-án történt a Wikipédia szócikke szerint. Egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, és egy vénycédula hátára lerajzolta a szemközt álló ökrös szekeret. Az idős patikavezető a rajz láttán felkiáltott: „Hisz maga festőnek született!". Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője".

Később, 1883-ban Szentesen is dolgozott gyógyszerészként a Megváltó patikában, miután tett egy külföldi utat, hogy Munkácsy Mihállyal találkozhasson. A következő évben megkapta az engedélyt, hogy önálló patikát nyisson Gácson.

Még évekig dolgozott patikusként, így gyűjtötte össze a pénzt a külföldi tanulmányutakra. Csak 41 éves korától tanult festeni, de onnantól Düsseldorfban, Párizsban, Münchenben képezte magát. Híres festményein pedig utazásait is végigkövethetjük: festett a Hortobágyon és a jajcei vízesésnél, Görögországban, Palesztinában, Szíriában, Egyiptomban, Dalmáciában, Olasz- és Németországban. Legismertebb festménye talán A magányos cédrus - ehhez a libanoni hegyek adták az ihletet. Részletes életrajzát elolvashatják a Wikipédián.

A magányos cédrus - ezt a képet szinte mindenki ismeri.

Vénycédulán kezdte tehát az alkotást, képei pedig halála után majdnem ponyvaként végezték. Örökösei ugyanis anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon. Ekkor még nem tudták, mekkora értéket tartanak a kezükben: Csontváry művészete Magyarországon valójában egy 1963-as székesfehérvári kiállítás után lett népszerű. A magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja.

A Traui tájkép naplemente idején 2012-ben került elő, 113 évig nem láthatta a nagyközönség. Rögtön árverési rekordot is döntött.