Szegedi legendák: törökök, osztrákok, csodatévő kegyképek

A történetek felderítésében ezúttal is Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója segített.

Az szegedi alsóvárosi templom körül keringő történeteknek se szeri se száma. Aki hallgatja ezeket, úgy érzi, minden sarkából, minden boltív alól legendák, misztikus történetek rajzanak elő. Olyan helyeken bukkannak fel, ahol a legkevésbé várnánk. Például egy festmény sarkából. Izgalmas történetet őriz az alsóvárosi templom Segítő Boldogasszony-főoltárképe is. Az az alkotás, amely most díszíti az oltárt persze már nem az eredeti. Az elveszett a történelemben, de a kép kalandos sorsa a másolaton is nyomot hagyott. Az eredetije minden bizonnyal a középkorban készült.

Máriát napsugárkoszorú veszi körül, bal kezében gyermeke, jobbjában királynői jogar, lábát holdsarlón nyugtatja. A kép Mária mennybemenetelét ábrázolja - Fotó: Bálint Csaba

Hogyan tűnt el, hogyan került elő, mielőtt ismét nyoma veszett?

– A főoltárképet maguk a ferencesek – az 1500-as évek közepén –, hogy ne kerüljön a törökök kezébe, a Csöpörke nevű tóba rejtették. Ez a tó a mai Ady tér területén lehetett, ahol most a József Attila Tanulmányi és Információs Központ áll. A kép a legenda szerint több évtizeden keresztül volt a rejtekhelyén, míg éppen egy török véletlenül rá nem lelt. A katona lovát itatni ment a tóhoz, amikor azonban az állat belegázolt a vízbe, valószínűleg rálépett a képre, amely így előbukkant. A török végül visszaadta a Segítő Boldogasszonyt jogos tulajdonosainak, a barátoknak – meséli Mihály Illés a hihetetlen történetet a templom előterében állva. A templomba belépve egyébként éppen ez a történet fogadja az embert. A jobb oldalon az orgonatartó karzat oszlopán egy dombormű őrzi a legendát.

Dombormű örzi a legendát - Fotó: Bálint Csaba

A Fekete Mária

A szegedi nép Szerecsön Máriának is nevezi az alsóvárosi templomnak azt a képét, amelyről úgy tartják: aki előtte imádkozik, azt Mária meghallgatja és megsegíti. A kép mellett tábla jelzi egyébként, hogy itt volt Bálint Sándor imádságos helye is.

A kegykép Juhász Gyulát is megihlette:

Juhász Gyula: A fekete Mária

Ősi templom árnyas szögletében
Századoknak füstje és pora
Lassan lepte be s ő mély sötéten
Néz jövőbe hét tőrrel szivében:
Magyarok Asszonya.
Háború és béke váltakoztak
És jött és ment nemzetek sora,
Nyarak búzát, telek havat hoztak,
Ő csak nézett, a Fiát karolva:
Magyarok Asszonya.
Hű zarándok messze, messze tájról,
A lábain országút pora,
Vigaszt várva hozzájött s a távol
Múltakból gyászt s jó reményt világol
Magyarok Asszonya.
S jöttem én is, e szomorú öltő
Bús magyarja, hű zarándoka,
Mit adhatnék, csüggedt, árva költő:
E dalt hozom, mint könnyét a felhő,
Te feketén is vigaszt derengő
Magyarok Asszonya!
 A Fekete Mária eredetije a lengyelországi Czestochowában, a Jasna Górai pálos kolostorban található, magyar nevén a Fényes Hegyen. A képet Nagy Lajos király küldte 1382-ben pálos szerzetesekkel Márianosztráról Czestochwába. A Fekete Madonnának is nevezett kép körül keringő legendák szerint maga Lukács evangélista festette egy cédrustáblára modell után Máriát.

A kegyképnek régóta csodatévő erőt tulajdonítanak a lengyelek. Úgy hitték, a Fekete Mária megsegítette őket a harcban is. Miután a 17. században egy maroknyi lengyelnek sikerült megvédenie a kolostort a svéd csapatok ellen, és a váratlan győzelemmel megfordítani a háború menetét, a lengyel király Máriának ajánlotta az országát, de nem ez volt az egyetlen csoda, amely kultikussá tette a képet.

– Czestochowában hatalmas tűzvész pusztított egyszer. Mivel a város javarészt fából épült, szinte az utolsó deszkáig leégett. Elpusztult a kolostor és a templomépület is, amelyben a Fekete Mária képe volt. Teljesen leégett az épület, ám a festmény ép maradt – hoz egy újabb példát a csodára Mihály Illés.
- Ezután a képet sok helyen lemásolták, a kontinens számos kolostorába eljutott a sajátos Mária-ábrázolás. Így került a szegedi alsóvárosi templomba is egy belőle. Morvai András készítette el a híres kegykép után 1740-ben – tudunk meg újabb részleteket Mihály Illéstől, aki hozzáteszi: a szegediek úgy tartják, aki a Fekete Mária előtt imádkozik, azt a szűz bizonyosan meghallgatja. Lehet is benne valami, hiszen a képet rengeteg márványtábla veszik körül, amelyeken a hálás hívők mondanak köszönetet a segítségért.

A Fekete Mária. Körülötte márványtáblák - Fotó: Bálint Csaba
De la Verge és a „szuszogó herceg" nyugszik a templom alatt

A középkorban sokan a templom köré temetkeztek, a legenda szerint itt került földbe Dózsa György feje is, de két császári katonatiszt is a már feltöltött altemplomban nyugszik.

A császári csapatok 1686 októberében érkeztek Szeged alá, hogy Buda nyári visszavétele után az ország déli részén is leszámoljanak a törökkel. Az ostrommal De la Vergne altábornagyot bízták meg, aki annak rendje s módja szerint el is kezdte a támadást.
– De la Vergne azonban nem érhette meg Szeged visszavételét. Egyik alkalommal ugyanis, amikor a szegedi vár köré vont vesztegzárat ellenőrizte egy kisebb csapattal, a törökök rájuk törtek, és halálosan megsebesítették a vezért is. Ide, az alsóvárosi templom altemplomába temették el végül a Szeged felszabadítására küldött tisztet, de nem ő az egyetlen, aki a császári katonák közül itt nyugszik – mondja Mihály Illés.

Katonák nyugszanak a templom alatti kriptában - Fotó: Bálint Csaba
– Miután a törököt kiverték, a szegedi várba beült az osztrák. Az egyik várparancsnokot is De la Vergne mellé temették. Az 1800-as évek elején Lotharingiai József volt a vár ura, akit a szegediek csak szuszogó hercegnek hívtak, mert igen nagydarab ember volt. A vagy két méter magas és 170 kilós ember nehezen mozgott, hangosan szuszogott közben, innen a gúnynév. A szuszogó herceg nagyon szerethette az őszibarackot, ezért a várban berendezett kertjében termesztette. Az, hogy ezen a tájon elterjedt ez a gyümölcs, talán az ő érdeme elsősorban. Neki nem jutott olyan dicső halál, mint De la Vergne altábornagynak, a szuszogó herceget agyguta vitte el 1812-ben.